DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem túlzás kijelentenünk, hogy sorsdöntő válaszút előtt állunk. Az önök hathatós közreműködésével, a Gyurcsány-kormány vezetésével az elmúlt évben bezárt kórházi osztályok, egyre hosszabb várólisták, vizitdíj, kórházi napidíj, járulékemelés, azaz a "több pénzért kevesebb szolgáltatást" elvének érvényesülése jellemzi a kormány úgynevezett reformtevékenységét. Ez az önök gyorsmérlege az elmúlt egy évre. De mindez csak a kezdet volt, az igazi fordulóponthoz most értünk el.

Tíz éve a Horn-kormány megreformálta a nyugdíjrendszert: megjelentek a kötelező magánnyugdíjpénztárak. Az embereknek elmagyarázták, hogy a magánnyugdíjpénztárak versenye rendkívül előnyös, sokkal hatékonyabbak, mint a pazarló állami nyugdíjrendszer, és amúgy is mindenki tudja, hogy az állam rossz gazda - négy órája ezt hallgatjuk -, a nyugdíjreformot mindenki ünnepelte, dicsérték a kormányt a közgazdászok, a Világbank is rendkívül elégedett volt. Eltelt tíz év, és mi derült ki? Hogy érdemi verseny nincs a magánnyugdíjpénztárak között, magas a működési költség, és a közeljövőben nyugdíjba vonuló magán-nyudíjpénztári tagok kevesebb nyugdíjat kapnak, mint az állami, első pillérben maradt járulékfizetők.

A kérdés az, hogy a magánnyugdíjjal kapcsolatos tapasztalatainak birtokában most a költségvetés második alrendszerét, az egészségügyi kasszát is átengedjük-e a magánpénztáraknak. Ez a kérdés. Az SZDSZ megzsarolta koalíciós partnerét, és nagy nehezen összetákoltak egy politikai alkut. Ennek sikerén felbuzdulva az egészségügyi kormányzat a tisztelt miniszter asszony vezetésével szabad kezet kapott, és önök gyorsan egy gyors menetrendet és egy törvénytervezetet barkácsoltak.

Néhány szót szeretnék szólni a koncepcióról, annak legnagyobb ellentmondásáról. A társadalombiztosítási rendszereket elméletileg és a gyakorlati tapasztalatok alapján sem lehet üzleti alapon úgy működtetni, hogy azzal mindenki jól járjon. A magas színvonalú, könnyen hozzáférhető ellátás ugyanis sok pénzbe kerül. Az a biztosító, amely az ellátás minőségének emelésével, illetve a hozzáférés javításával próbál meg ügyfeleket toborozni, elsősorban azokat nyeri meg magának, akik komoly betegek. Az ő ellátásuk viszont sok pénzbe kerül, jóval többe, mint amennyit ezekért a biztosítottakért a pénztár várhatóan kap a központi alapból.

Ez azt jelenti, hogy a betegek szempontjából legjobban működő pénztár megy majd legelőször tönkre. Ez a társadalombiztosítás kereteibe erőltetett, nyereségérdekelt egészségbiztosítás paradoxona, ez egy feloldhatatlan ellentmondás. Az üzleti érdek a betegek megnyerése helyett azt diktálja, hogy a verseny az egészségesekért, illetve a csak alkalomszerűen beteg emberekért folyjon. Az utánuk fizetett díjjal szemben, nem, vagy csak minimális kiadás áll.

Az igazán betegek egy ilyen rendszerben csak terhet és veszteséget jelentenek. Mindezt a tapasztalt biztosítói képviselők valószínűleg már felismerték, és választaniuk kell, hogy a pénzügyi eredményüket teszik kockára, vagy pedig a jó hírnevüket. Minderről az SZDSZ és a minisztérium szakértői nem hajlandók tudomást szerezni. A korábbi szakértői anyagokhoz hasonlóan ebben a legújabb tervezetben is szinte már kényszeresen ismételgetik a biztosítók közötti verseny mindenhatóságát, annak minőségét, illetve hozzáférést javító hatását. Pedig ezek cáfolatához nem szükséges az egészségügyi közgazdaságtan bonyolult összefüggéseit ismerni.

A múlt héten megjelent az önök honlapján egy törvénytervezetnek nevezett iromány, amelynek fejlécéből megtudhatjuk, hogy ugyan nem tükrözi a kormány álláspontját, de azért a igazságügyi és rendészeti tárca is társelőterjesztője. Megdöbbentő, hogy az igazságügyi tárca, amely minden jogszabálytervezethez hatásvizsgálatot követel, nevét adja egy olyan anyaghoz, amely alapvetően kívánja megváltoztatni az egészségügy finanszírozását, még sincsenek hozzá hatásvizsgálatok.

A törvénytervezetből hiányoznak a más jogszabályok megalkotásához szükséges felhatalmazó rendelkezések. 174 paragrafusnyi jogszabály 131 alkalommal hivatkozik még nem létező külön jogszabályra. Meglepő, hogy az SZDSZ biztosítókról beszél, a tervezett pénztárakról, de valójában a pénztárak ellátásszervezők, holott a biztosítók képviselői kijelentették, hogy az ellátásszervezéshez ők nem értenek. A tervezet szándékosan nehezen érthetően megszövegezett harmadik szakaszában megadják az adathalászat lehetőségét a pénztárak részére, amely elengedhetetlen az ügyfelek közötti mazsolázáshoz, amely sérti az ügyfelek és a betegek érdekeit.

A tervek szerint a pénztár 20 millió forint jegyzett tőkével alapítható, ami a feladathoz képest értékelhetetlenül kevés összeg. A saját tőke minimális szintje 3 milliárd forint, amelyet az első év végére kell biztosítania. A tervezet szerint felszámolási eljárást csak a felügyelet indíthat a pénztárak ellen. Ez a szabály sérti a fenntartók érdekeit, mivel azt sugallja, hogy a pénztárak késve fognak eleve fizetni. Az intézményeknek nem lehet 60 napnál régebben lejárt köztartozásuk, mert az kizárja a pénztárral kötendő szerződést, tehát egy burkolt kórházbezárási trükköt láthatunk, mert amelyik kórháznak van köztartozása, azzal nem köthet szerződést a pénztár, magyarán: halálra van ítélve, és bezárják. De ugyanez a helyzet az úgynevezett preferált szerződések esetében is: ha van köztartozás, nincs szerződés. Mivel az intézmények többségének nagy valószínűséggel van valamennyi köztartozása, így a kormányon múlik, hogy a kórházakat olyan helyzetbe hozza, hogy egyáltalán a szerződést ne tudják a pénztárakkal megkötni. Természetesen a kormány hallgat arról, hogy mekkora részét kívánják finanszírozni a pénztárak a tényleges ellátási költségeknek. Alapos a gyanú, hogy az intézmények finanszírozása nem fog javulni.

Egy kodifikációs gyöngyszem az önök koncepciójában a díjtételbizottságra vonatkozó rész. A díjtételbizottság jogi személy, de csak javaslattevő szerv. Meglepő módon nem tagja sem az intézmények, sem az önkormányzatok képviselője, hiszen miért is szólhassanak bele a kórházak, az önkormányzatok az egészségügyi elszámolóárak alakulásába, elég, ha a minisztérium és a pénztárak egyezkednek.

(17.30)

A bizottság súlyozott szavazással dönt, amelynek részletszabályai ismeretlenek.

Ha a haladó reformer előterjesztő egy olyan szavazási technikát alkalmaz, tisztelt miniszter asszony, amit már 1848-ban selejteztek, anno a rendi vármegyegyűlések szabálya volt az, hogy az elnök a szavazatokat nem számolta, hanem mérlegelte. Úgy látszik, önök is ide térnek vissza. S fölöttébb érdekes a várólista szabályaira vonatkozó rész, amelyből kiderül, hogy a várólista főszabály és nem kivétel lesz az új rendszerben, és az a pénztártag, aki arra vetemedik, hogy a nagy versenyben pénztárat vált, hátrébb kerül a várólistán.

A reformer jogalkotó egy helyen elszólja magát, és finanszírozási kapacitáshiányról értekezik, amiről pontosan nem derül ki, hogy micsoda. Reméljük, hogy nem a tvk megtartását takarja ez a rész a tervezetben.

Végezetül szólni szükséges a modellváltásnak a társadalmi hatásairól. A profitorientált biztosítós modell bevezetésével szociális tragédia következik be Magyarországon, és az egyenlőtlenségek csak felerősödnek, ugyanakkor a magántársaságok nyereségét az emberek járulékaiból fogják finanszírozni. Az egészségügyi alapcsomag tartalma évről évre csökkenni fog, a járulékfizetők pedig több pénzért fognak kevesebbet kapni. Hosszú távon mindez a teljes egészségügyi ellátórendszer kiárusítását, az intézményi hálózat visszametszését, azaz kórházbezárásokat jelent, ami elfogadhatatlan.

Nekünk mindent el kell követni azért, hogy megmaradjon a biztonságos betegellátás, és megmaradjon a nemzeti kockázatközösségen alapuló társadalombiztosítási rendszer.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu