BALOGH JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hadházy Sándor tisztelt képviselőtársam azzal kezdte hozzászólását, hogy nagyon örül az SZDSZ egyik vezetője nyilatkozatának, mely szerint az SZDSZ és a kormány felelősségét is elismerte, hogy kényszerítő intézkedéseket kell hoznunk. Ez egy nagyon korrekt idézet, ami egyébként az MSZP részéről is elhangzott. De úgy érzem, hogy ha Hadházy képviselőtársunk egészen korrekt akart volna lenni ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban, akkor azt is hozzátehette volna, hogy a túlköltekezéssel kapcsolatos programok igen jelentős részét a Fidesz is megszavazta. Amikor a közalkalmazotti béremelések voltak a parlamentben napirenden, a Fidesz igen gombot nyomott, amikor a szociális programok igen jelentős részének a szavazására került sor, akkor a Fidesz igen gombot nyomott, sőt az autópálya-építés több témájában is igen szavazatával támogatta az előterjesztéseket. Ez 2002-ben volt. S most csak utalnék a 2006-os választási kampányra, amikor független közgazdászok kimutatták, hogy az MSZP által tett ígéretek mintegy 1500 milliárd forinttal jelentettek volna többletkiadást az állami költségvetésnek, míg a Fidesz esetében ez 4000 milliárdos összegben véglegeződött. Az ilyen ígéretverseny a kormányzó pártok felelősségét természetesen nem csökkenti, de úgy gondolom, a képet megfelelő módon árnyalja. És ha korrekt nyilatkozatot akarunk tenni, akkor ettől sem szabad eltekinteni.

Tény, hogy a 2008. évi költségvetés lehetőségeit behatároló kényszerek nagy mozgásteret nem biztosítottak a költségvetési javaslat összeállítóinak. A túlköltekezés miatti egyensúlyteremtés kényszere tagadhatatlanul minden szempontot megelőz, de ez egyáltalán nem zárja ki a méltányosság és a szakmai szempontú finomhangolás lehetőségeit. Nem állítjuk, hogy e tekintetben a javaslatot kidolgozó Pénzügyminisztérium tökéleteset alkotott, és úgy gondolom, nekünk is és az ellenzékieknek is gondolkodni és gondoskodni kell arról, hogy a későbbiek folyamán módosító indítványokkal a további finomítást és a további méltányossági szempontokat hogyan tudjuk érvényre juttatni.

Meg kell mondani, hogy a költségvetési javaslattal kapcsolatos ítéletek - elég sok ilyen ítéletet hallhattunk - az önkormányzatok esetében nem nélkülözik a politikai felhangokat, de a jogos aggályokat sem. Ezt nem is vitatom. Az ÁSZ számos esetben olyan jogos aggályokat vet fel, amiket mindenképpen meg kell szívlelni, de meg kell mondanom, hogy a politikai felhangokkal kapcsolatos kommentárok egyáltalán nem nyerték el a tetszésemet. Előre kell bocsátanom, hogy amióta itt ülök a parlamentben, de azt megelőzően sem voltam tanúja olyan költségvetési vitának, amikor bármelyik ellenzéki helyzetben lévő párt ne ecsetelte volna tragikus felhangokkal az önkormányzatok sanyarú, csőd közeli helyzetét, a csődök és az ellehetetlenülés változataival ijesztgetve a kedves hallgatóságot. Egyébként utólagos beszámoláskor ezek az aggályok nem igazolódtak, nem következtek be. Most csak a 2006-os, ugyancsak vita és megtárgyalás alatt lévő zárszámadással kapcsolatos témákra utalnék, ahol néhány esettől eltekintve ilyen vonatkozásban csődhelyzet egyáltalán nem állt elő.

(14.30)

Ezzel szemben tagadhatatlan tény, ha tárgyilagosak akarunk lenni, hogy a 2007. évi megszorítások az önkormányzatok esetében 2008-ban nem enyhülnek összességében, bonyolítja még ugyanakkor a megítélést, hogy korrekciókra, átcsoportosításokra viszont sor került, és ez némileg zavaró következtetések levonására ad lehetőséget, amit egyébként itt több esetben hallhattunk és tanúja lehettünk.

Összességében az tény, hogy főösszességében az önkormányzatok lehetőségei, pénzügyi forrásai összehasonlító szerkezetben 5,3 százalékkal növekszenek, de az összkép mégis az, hogy az önkormányzatok pénzügyi helyzete összességében nem javul. Ez tény, de az is igaz, hogy a valós megítélés mégiscsak az, hogy az összkép meglehetősen differenciált. Lesznek azért olyan önkormányzatok is, amelyek jelentősen jobb lehetőségekkel, nagyobb mozgástérrel rendelkeznek, javítani tudják még ilyen körülmények között is a helyzetüket.

Egy konkrétummal hadd támasszam alá, bár többet is lehet hozni. Tekintettel arra, hogy az EU-iránymutatás alapján a helyi adókedvezmények 2008-tól megszűnnek, számos olyan önkormányzat van - és ezek száma nem egy vagy kettő, hanem ennél jelentősen több -, amelyek ezáltal az adókedvezményben részesült vállalatok részéről jelentős többletbevételre fognak szert tenni. Vagy felhívnám volt gyakorló polgármesterként arra is a szíves figyelmét a jelen lévő képviselőtársaimnak, hogy igen magas az önkormányzatok többségénél az önkormányzati körön kívül folyósított támogatás összege, és azt kell mondanom, hogy a jelen helyzethez képest a civil szervezetek részére bizony nagyon komoly összegeket folyósítanak, és én ezt a témakört, ezt a jogcímet meggondolásra javaslom nagyon sok önkormányzatnak.

Vagy folytathatnám a sort konkrétummal is, remélem, nem bántok meg senkit. Azért ha egy Debrecen nagyságú város, amelynek polgármestere jogos kritikával meg jogtalan kritikával illeti a kormányzatot, lehetőséget lát arra, hogy 2010-ben ifjúsági olimpiát szervezzen, egy világversenyt, akkor annyi következtetést le tudok vonni, hogy valószínűleg nincs csőd közeli állapotban, különben óriási felelőtlenség lenne. Egyébként ha rajtam múlna, én ezt a lehetőséget mindenképpen támogatnám és elősegíteném, hogy ez valóban valósuljon meg.

Tagadhatatlan, hogy az önkormányzatok nagy többsége nem Debrecen vagy más jó helyzetű önkormányzat helyzetében leledzik, a többség olyan, hogy ha a lehetőségeit kihasználja, a mozgásterét kihasználja, akkor a megszorító intézkedések ellenére 2008-ban tartani tudja az állapotát, pozícióját, és tudja használni az EU-támogatások megnövekedéséből fakadó előnyöket. Azt sem tagadom, hogy növekvő számban és nagy számban vannak olyan önkormányzatok, amelyeknek nagyon szűk a mozgásterük, tartalékaik elfogytak, gyakorlatilag lehetőségük nincs arra, hogy a helyzetükön jelentősen javítsanak. Úgy gondolom, hogy a 2008. évi költségvetés ennek ellenére tartalmaz lehetőséget számukra, amit meg kell ragadni, ki kell használni, ez pedig a kistérségi társulások lehetősége és az ebből fakadó együttműködés lehetősége, ami az ellenzéki képviselőtársaink többségéből nem vált ki tagadhatatlan lelkesedést formailag, de nagyon sokan egyébként - hozzáteszem - haszonélvezői ezeknek a konstrukcióknak.

Aztán meg merem én említeni azt a problémát is, hogy ha az önkormányzatok többsége a méretgazdaságossággal kapcsolatos, tehát az intézményműködtetéssel kapcsolatos méretgazdasági problémákkal nem néz szembe, hanem pusztán valamire vár, vagy pusztán követelődzésből próbálja a helyzetét megváltoztatni, azok bizony nehéz helyzetbe kerülnek, és ha ezt a "segíts magadon, a központi kormányzat vagy bárki más megsegíthet" lehetőséget nem használják ki, akkor bizony csak a panaszkodásnak adnak lehetőséget, és azt a lehetőséget elmulasztják, hogy a maguk helyzetén próbáljanak a későbbiekben segíteni.

Összességében ugyanakkor azt is számításba kell venni, hogy a kormányzatnak a 2008. évi költségvetésben is vannak olyan pénzalapjai, amelyek mind a működési, mind a fejlesztési lehetőségeknél pluszforrás igénybevételét lehetővé teszik. Ezekkel a körülményekkel nyilván élni kell, de ennek feltételei vannak, aminek meg kell felelni.

A költségvetési javaslat számomra azért is elfogadható, mert számos kényszerítő körülmény ellenére meghatároz olyan területeket, ami államilag támogatott prioritások kijelölését teszi lehetővé; korlátozott körben, ez nem vitás. Ilyen vonatkozik a kistérségekre, a működési és fejlesztési támogatásokra egyaránt, szociális intézkedési programokat is tartalmaz, erre is számos utalást hallhattunk a képviselőtársaimtól, azután az EU-s önerőalap pótlására, kiegészítésére mintegy 5 milliárdos - tehát 10 milliárdról 15 milliárdra - keretemelési lehetőséget biztosít, valamint kedvezményes hitellehetőséget biztosít a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül is. Tény, hogy ezek a prioritási lehetőségek szerények, de a lehetőségekkel, úgy gondolom, összhangban állnak.

Végül, de nem utolsósorban azért hadd utaljak arra, ami nemcsak ennek a költségvetésnek a problémája, hanem a következőé is, hogy szembe fogunk nézni hosszú időn keresztül az önkormányzatoknál azzal, hogy méretgazdasági problémák vannak az intézményeknél; hogy a jelenlegi négyszintű önkormányzati rendszer Európában egyedülálló, és ez sokáig nem lesz tartható. Tehát van település, kistérség, megye, régió, itt valamelyiket ki kell ejteni, illetve azzal is szembe kell nézni, hogy 3200 önkormányzat van, ez fájó pont. Egyszer Varga Mihály képviselőtársunk elkottyintotta itt magát, hogy ezt nagyon sokallja, később már erre utalni sem mert, de előbb-utóbb ezekre a kérdésekre is választ kell adnunk, mert az önkormányzati rendszer strukturális felülvizsgálata előbb vagy utóbb szükséges és elkerülhetetlen, amivel szembe kell nézni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu