BÍRÓ ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Akármilyen hihetetlenül is hangzik, én nagyon vártam a 2008-as költségvetés benyújtását, volt bennem egyfajta várakozás, ugyanis ismerve hazánk jelenlegi katasztrofális pénzügyi, gazdasági állapotát, reménykedtem, hogy a kormányzat 2008-ban legalább a civil szervezeteknek, egyesületeknek több pénzt fog szánni, hiszen az elmúlt időszakban a legtöbb elvonást az önkormányzatoknak és rajtuk keresztül a közjóléti közszolgáltatásoknak kellett elszenvedniük. Hol máshol tudnának az önkormányzatok nadrágszíjat húzni, mint a szociális, egészségügyi, kulturális, oktatási intézményeiknél? És pontosan ezek azok a feladatok, amelyeknek a működtetésébe különlegesen is be tudnak kapcsolódni a helyi önszerveződések, egyesületek, társadalmi szervezetek. Mondom ezt annak fényében is, hogy néhány órával ezelőtt Balogh József képviselőtársam sokallta az önkormányzatok által a civil szervezetek számára nyújtott támogatásokat.

Reménykedtem - most már tudom, hogy hiábavalóan -, hátha a kormány amellett, hogy elvon, a szubszidiaritás jegyében a helyi önszerveződések támogatásával alternatív közszolgáltatási megoldásokra ösztönöz majd. Amikor átnéztem a költségvetés tervezetét, kiderült: a kormány szeme csupán a további elvonásokig, szűkítésekig lát, pozitív lehetőségek, irányok felmutatására képtelen. Persze címkézett, szép summákat tartalmazó támogatások, amelyeket ki lehet rakni az ablakba, most is vannak a költségvetésben, ám olyan előirányzatok, amelyekhez bármely civil szervezet az egyenlő esélyek jegyében fordulhatna, szinte semmi. Semminek lehet ugyanis mondani a különböző fejezetekben fellelhető mindösszesen alig több mint 4 milliárd forintot a költségvetés, de akár az egyes fejezetek főösszegei tükrében is.

(17.20)

Emlékeznek, kedves kormánypárti képviselőtársaim, mit is mondtak 2003-ban, amikor létrehozták a nemzeti civil alapprogramot? "Az NCA a költségvetésben szereplő egyes támogatási formák között olyan kisegítő szerepet fog ellátni, amely a többi előirányzathoz képest alapvetően a civil szervezetek működési támogatására fordít figyelmet, míg a költségvetés többi előirányzatai esetében inkább a programok finanszírozására helyezik a hangsúlyt." Rendkívül jól hangzó érv volt. Mostanra kiderült, hogy nem így történnek a dolgok. Miközben a kormánynak a civil szervezetek programjainak finanszírozására szolgáló saját előirányzatai - és nem az EU-s források - évről évre tűnnek el vagy éppen csökken a rájuk szánt pénz, a nemzeti civil alapprogram is szépen-lassan a tönk szélére jut.

A nemzeti civil alapprogramra 2008-ra előirányzott összeg megegyezik a 2006. évivel, azaz 6,8 milliárd forint. A szocialista kormány három évre befagyasztotta e szektor támogatását, mely intézkedésével évi több mint százmillió forintot von el a civil szervezetektől. Ez azért is arcátlan, mert az 1 százalékos felajánlások évről évre emelkednek. Akkor hol van a társadalmi igazságosság? És ez sem elég, a nemzeti civil alapprogram számára évről évre elrendelt maradványképzési kötelezettség miatt az adózók által felajánlott 1 százalékok után járó összeg kevesebb mint feléhez juthattak hozzá 2006-ban a civil szervezetek. A támogatásokra fordítható 6,1 milliárd forintból 2006-ban 2,7 milliárd forint pályázati támogatás volt kifizethető. 2007-ben az NCA maradványképzési kötelezettsége 2,5 milliárd forint volt. Ha 2008-ban is maradványképzéssel sújtják az NCA-t - ahogy ezt 2007-ben is tették -, akkor végül mennyi pénz jut majd a civileknek?

Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ezt nem gondolhatják komolyan! Ez a költségvetés megöli a civil szervezeteket. Csak nem szándékosan teszik ezt? Vagy félnek a helyi önszerveződésektől?

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu