OLAJOS PÉTER (Európai Néppárt - Európai Demokraták): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt országgyűlési Képviselő Hölgyek és Urak! Mindig nagy megtiszteltetés itt a történelmi falak között szólni, külön szeretném megköszönni a frakciómnak, a Magyar Demokrata Fórumnak, hogy rendelkezésemre bocsátott némi időt arra, hogy elmondjam gondolataimat a 2008. évi költségvetéssel kapcsolatban.

Nem sokkal előttem Sándor Klára képviselő asszony a prioritások kijelöléséről szólt, hogy milyen fontos, hogy egy költségvetésben világosan látsszon, milyen prioritás van, nos, én is erről szeretnék néhány gondolatot mondani. Nagy szerencsém az, hogy a világban ma eléggé világosan látszik, hogy mi az a prioritás, ami - és itt egybehangzóan az ENSZ elnökétől az Európai Bizottság elnökéig, tudósok tízezrei egybehangzóan állítják azt, hogy mi a világon ma az első számú prioritás -, az emberiséget és természetesen benne Magyarországot és a magyar állampolgárokat is fenyegeti, és ez pedig a klímaváltozás.

Éppen ezért - összeszedtem - öt dologról szeretnék beszélni ennek kapcsán, az energiagazdálkodásról, a kutatás-fejlesztésről, a megújuló energiaforrásokról, a közlekedéspolitikáról, illetve a vízgazdálkodásról. Ezek azok a területek megítélésem szerint, amelyeket a leginkább érinti vagy amelyeken a leginkább tapasztalható lesz majd az éghajlatváltozás az elkövetkezendő évtizedben.

Először az energiagazdálkodással kezdeném. A számok magukért beszélnek, a költségvetést áttekintve azt láthatjuk, hogy negyvenszer annyit költünk a fosszilis energiák támogatására, mint az energiahatékonyságra és az energiatakarékosságra. Úgy gondolom, hogy ebből - nem is érdemes több számot különösebben megnézni - látszik az, hogy fordítva ülünk a lovon. Ma egészen egyértelmű az a fejlesztési irány és az a törekvés, ami a világban tapasztalható, hogy teljes mértékben a fejlett országok a fosszilis energiák mindennemű állami támogatását leállítják, és átcsoportosítják ezeket a forrásokat a megújuló energiák, az energiatakarékosság és az energiahatékonyság támogatására. Megítélésem szerint, és ezt javaslom önöknek, amikor módosító indítványaikat benyújtják, illetve amikor végül szavaznak a költségvetésről, ebbe az irányba haladjanak, mert a tendenciák egyértelműek és nagyon ijesztőek: az elmúlt tíz évben a kisfogyasztói ára a földgáznak 300 százalékkal növekedett itthon, Magyarországon, és ez a tendencia a továbbiakban is így fog maradni. Nem lesz képes semmilyen magyar költségvetés ezt a támogatási rendszert fenntartani, és teljesen értelmetlen is.

Nagyon örülök annak, hogy itt az Országházban, ha körülnézek, akkor csupa energiatakarékos izzót látok, és úgy látom, hogy ez a példamutatás nagyon fontos, azonban tudni kell, hogy a magyar háztartásokra ez sajnos nem igaz. Az a nem sokkal több mint kétmilliárd forint, amit a jövő évben próbálnak erre elkölteni, ez meglehetősen kevés, és nem fogja azt az áttörést meghozni, ami szükséges. Mert, hölgyeim és uraim, a világban elkezdődött a harmadik ipari forradalom. Ez a harmadik ipari forradalom az elkövetkezendő egy-két évtizedben teljesen át fogja alakítani a világot, azt a világot, amelyben élünk, legalább annyira át fogja alakítani, mint amennyire a második ipari forradalom, az információtechnológiai forradalom tette azt húsz évvel ezelőtt a mai napig terjedően.

Nagyon fontos az, hogy az a cselekvési terv, amit Magyarország benyújtott, illetve amit még a mai napig nem nyújtott be az Európai Bizottsághoz, és ami miatt az Európai Bizottság egy héttel ezelőtt eljárást indított Magyarország ellen, olyan minőségű legyen, ami biztosítja azt, hogy ezek a fejlesztések, illetve, hogy az energiatakarékosság és az energiahatékonyság valóban Magyarországon megvalósuljon. Sajnálatos módon az a terv, amit láttunk, és ami még társadalmi vitára volt bocsátva, ezekkel az erényekkel nem dicsekedhetett, abban az anyagban még olyan megfogalmazások voltak, hogy a hazai energiatakarékosság lehetőségei részben kimerültek. Úgy gondolom, hogy nyilvánvalóan annak az állami tisztségviselőnek a képességei merültek ki, aki ilyet le tud írni ebben az országban, ahol elképesztő energiapazarlás és energiahatékonytalanság tapasztalható még mindig mindenféle szinten.

Pálinkás József beszélt előttem a kutatás-fejlesztésről és az innovációról. 2010-ig Magyarországnak is el kellene érni az európai uniós vállalást, hogy GDP-arányosan 3 százalékot fordít kutatás-fejlesztésre. Most ez az idei évben várhatóan a 0,94 százalékot fogja elérni. Két évünk van arra a lisszaboni egyezmény alapján - 2010-re kellene ezt produkálnunk -, hogy ezt a 3 százalékot megugorjuk. Nem nagyon tudom, hogyan leszünk erre képesek. Jelenleg egyébként az európai uniós átlag ennek a kétszerese; az Egyesült Államok háromszor ennyit fordít kutatás-fejlesztésre, mint Magyarország, Japán pedig három és félszer ennyit. Azt hiszem, innen már látszik, miért van az, hogy Magyarországon ezer lakosra feleannyi kutató jut, mint a nyugat-európai átlag, hogy miért tart továbbra is a folyamat, hogy a kutatóink elvándorolnak az országból: az, hogy nem jön be Magyarországra igazán a nemzetközi kutatói élet, és nincs Magyarországon pezsgő innovációs környezet.

Ennek kapcsán engedjék meg, hogy megemlítsem, sürgető feladat az, hogy a kockázatitőke-társaságokat Magyarországra tudjuk hozni. Sajnos, a mai napig ennek még csak nagyon kicsi jelét tapasztaljuk, pedig ők kulcsfontosságúak az innováció előremozdításában.

A megújuló energiákról csak néhány szót, hiszen korlátozott az időkeret, amely rendelkezésemre áll. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2007 tavaszán 26 uniós kormányfővel együtt aláírta azt a megállapodást, amelynek értelmében az elkövetkezendő tizenkét évben 20 százalékra kellene a megújuló energiák arányát a magyar energiamixben felemelni. Most 4,5 százalék körül járunk, ez évi 1,2 százalékos emelkedést jelentene. Én ennek a költségvetésnek az áttanulmányozásával nem nagyon látom ezt a dinamikát megjelenni.

Ez egy nagyon ambiciózus célkitűzés, de semmiképpen nem jó az a megközelítés, amit itt a megújuló energiastratégiában láthattunk, miszerint Magyarország erre nem képes, 14-16 százalék a maximum. A világ abba az irányba halad, hogy most még csak 20 százalékot tűztünk ki, de hamarosan, ha a problémák növekednek, akkor 30 százalék lesz vagy 50 és a többi. Magyarországnak nem azt kell vitatni, hogy mennyire vagyunk képesek, a politikai döntés megszületett 20 százalékot 2020-ig teljesítnünk kell, azt kell megnézni, hogyan vagyunk erre képesek, és nem pedig a kifogásokat keresni.

(12.20)

Közlekedéspolitika. A közlekedés ennek az új ipari forradalomnak, illetve annak az új, éghajlatváltozást is figyelembe vevő fenntartható világnak az egyik sarokpontja, hisz az energia, amit az emberiség elhasznál, egyharmada a közlekedésre megy el. Magyarországon is ebben a költségvetésben, amiről most beszélünk, nagyon sok ponton találkozunk közlekedéspolitikai célkitűzésekkel, amelyek az előzőekhez hasonlóan megítélésem szerint nem túl ambiciózusak, és amelyek nagyon igénybe vennék azt, hogy önök, hölgyeim és uraim, országgyűlési képviselők, módosító javaslataikkal azt feljavítsák, sokkal ambiciózusabbá tegyék.

Környezetbarát közlekedés: a társas közlekedések, a tömegközlekedés aránya Magyarországon folyamatosan hanyatlik. A mostani adatok szerint, amelyeket tegnap hallottam az államtitkár úrtól, 60 százalékban most már egyéni közlekedés van az országban, és csupán 40 százalék a tömegközlekedés aránya. Idehaza folyamatosan arról hall az ember, hogy szárnyvonalakat zárnak be, vasútvonalakat építenek le, miközben Franciaországban három hónappal ezelőtt 25 új TGV-állomást adtak át. Épül egyébként - bizonyára hallották - Párizs és sajnos Pozsony között a TGV-vonal. Sajnos az sem véletlen, hogy nem Magyarországot tűzték ki végállomásként; azt hiszem, ezen el kellene gondolkodnunk. Az autópálya-építések és a közútfejlesztés vonatkozásában az európai és világtendenciát kellene követnünk, hogy bizony vasút, tömegközlekedés, elővárosi vasutak. Nekem most az, hogy ide bejöjjek az Országgyűlésbe - a II. kerületben lakom pillanatnyilag -, mintegy egy órámba került, és nem azért, mert tüntetések vannak az utcában, hanem azért, mert éppen a villamossíneket felszedték, az 56-os villamossíneket. Tehát képtelenség bejutni tömegközlekedéssel az Országgyűlésbe Budapest II. kerületéből.

Vízgazdálkodás: az éghajlatváltozás egyik legmarkánsabb megjelenési formája a vízgazdálkodás területén lesz tapasztalható. Hölgyeim és Uraim! Magyarország a világon az egyik legnagyobb az egy főre eső átfolyó vizek arányában, és sajnos ezzel a vízzel nagyon rosszul gazdálkodunk. Az a törvénytervezet, amit önök tárgyalni fognak, részletes vitára vár tudomásom szerint. A Fodor Gábor által beterjesztett Vásárhelyi-terv módosítása egy nagyon veszélyes folyamat, és kérem azt, hogy ennek álljanak ellent. Ugye, most év végéig kellett volna hét komplex víztározónak felépülni. Amikor Medgyessy Péter elindította ezt a programot, akkor a kormány a legambiciózusabb infrastrukturális beruházásának nevezte és a legfontosabbnak. Ez azóta lelassult, megállt. A mostani hírek szerint ezt 25 évre próbálja ez a javaslat kitolni, és a teljes költségvetést az Európai Unióra hárítja.

1998 és 2002 között 120 milliárdot fordított az akkori kormány árvízi védekezésre, illetve kárenyhítésre. Azóta a 2006. évben 50 milliárdot fordítottak önök, illetve Magyarország árvízi védekezésre. Mindösszesen ez a terv egyébként 130 milliárd lenne az első ütemben. Én úgy gondolom, hogy amennyiben nem a terv ambiciózus megvalósítása mellett törünk lándzsát, akkor nagyon sok pénz fog még leúszni a Tiszán és a Dunán anélkül, hogy ez az ott élők hasznára válna; az ország egynegyedéről van szó. A VAHAVA-projekt - amit a Környezetvédelmi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia közösen meghatározott, illetve megírt - ismeretei alapján ők azt mondják, hogy 5000 milliárd forint az a kár, ami bekövetkezhet egy esetleges árvízi katasztrófa következtében. Továbbá kérném önöket, hogy ha ez a jogszabály mégis így, ebben a formában kerül megszavazásra, akkor azt ne Vásárhelyi Pálról nevezzék el, aki egy reformkori mérnökzseni volt, hanem inkább Pató Pálról, mert ez a terv inkább az ő tevékenységét tükrözi.

Végül összefoglalásképpen azt mondhatnám, hölgyeim és uraim, hogy ez a vonat, ahogy a nóta is mondja, most van indulóban, és el kell dönteni azt, hogy most kényelmesen összepakolunk, kimegyünk az állomásra, felszállunk az első osztályú couchette-re, és ott utazunk, vagy pedig még várunk egy-két évet, utána elkezdünk rohanni, csomagjainkat, holmijaink egy részét hátrahagyva, lihegve megpróbáljuk utolérni a vonatot, és a legvégén az utolsó, harmadosztályú kocsira felkapaszkodva izzadtan állunk majd a folyosón. Úgy gondolom, hogy ha önök valóban előretekintően akarják Magyarország jövőjét és sorsát intézni, akkor mindenképpen ezt a költségvetést át kell alakítani olyan szempontból, hogy az említett éghajlatváltozást és a hozzá kapcsolódó területeket jobban figyelembe vegye, és Magyarországnak lehetőséget adjon arra, hogy ebben a harmadik ipari forradalomban élen járjon, annak a nyertese legyen, ne pedig a vesztese.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu