DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben keserű panasszal keresett meg néhány választóm. Mind olyan szegény sorsú, vidéki emberek - köztük nem egy egyedül neveli gyermekét -, akiknek leánya vagy fia a lakóhelyétől távol levő város középiskolájában tanul. Ezek a fiatalok, miután képtelenség napi hét órát vonatozni vagy buszozni, középiskolai kollégiumban laknak, vagyis hetente utaznak haza és vissza az iskolába, a kollégiumba. Vonat- vagy buszbérletet nincs értelme vásárolniuk, tekintve, hogy nem napi utazók. A nyáron bevezetett rendelkezések értelmében azonban útiköltségükhöz így már csak 50 százalékos támogatást kaphatnak. Ez fejenként havi 10 ezer forintnál magasabb költséget jelent sokuknak.

Egy levélíró arról számolt be, hogy rokkantnyugdíjasként, gyermekét egyedül nevelve havi 110 ezer forintból él. Segélyt, ingyentankönyvet nem kap, mert hiszen nem az a kategória. Fia iskolája, amelyhez lakóhelyük körzetileg tartozik - ami megint csak nem mellékes körülmény -, 160 kilométerre van tőlük. A négyszeri oda-vissza utazás havi 12 ezer forint, utaznia viszont muszáj, mert a kollégiumot a hétvégére bezárják, ugyanis az intézmény sem kap elég támogatást a hétvégi nyitva tartásukhoz. Az édesanya kétségbeesetten keres orvoslást a váratlanul nyakába szakadt anyagi bajra. Bizalommal a miniszterelnökhöz fordul levelében, akinek - mint Tiborc - felpanaszolja bánatát. Válaszként erre az önök minisztériumának ügyfélszolgálatától ezt a cinikus, elutasító magyarázatot kapja - idézem -: "A korábbi gyakorlat azt igazolta, hogy a külön iskola-lakóhely közötti magasabb támogatás jelentős visszaélésekre ad okot, így ahhoz hasonló rendszer bevezetését nem támogathattunk."

Gondolja el, államtitkár úr, hány forintja marad ennek és a hozzájuk hasonló családoknak havonta étkezésre, ruházkodásra, szórakozásra, pihenésre! Fel tudja-e vajon mérni, mennyit jelentene nekik a havonta megspórolható néhány ezer forint, ha a heti iskolába utazást ugyanolyan 90 százalékos kedvezmény illetné meg, mint a bérleteket? Mit tenne ön, ha ön vagy hozzátartozói kerülnének hasonló helyzetbe? Elfogadhatónak tartaná-e a fent idézett kategorikus és megalázó, elutasító választ?

Tisztelettel kérem, válaszában ne a jogszabályt idézze, hanem azt mutassa fel, hogy megérti-e emberileg a hátrányos helyzetükbe beletörődni nem akaró szegény emberek jogos kezdeményezéseit, s ha igen - amit remélek -, mikor kívánja csökkenteni a hetente utazó kollégisták igazságtalanul megnövekedett utazási költségeit?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu