FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Akkor ott folytatom, ahol a bizottsági ülésről szóló beszámolómat befejeztem, illetve egy ponton még visszatérnék az elejére.

Az expozéban is elhangzott a törvényjavaslat indoklásának egy mondata, amit én kulcsmondatnak tekintek: céljául fogalmazza meg a törvényjavaslat azt, hogy a közpénzekről szóló döntési mechanizmusokban illetéktelen magánérdekek ne érvényesülhessenek. Ez a mondat természetesen első látásra mindenekelőtt arról szól, hogy a visszaélések elkerülése érdekében alkotjuk meg ezt a törvényt, hogy ez a törvény, ez a törvényjavaslat voltaképpen egy korrupcióellenes törvény. Az is természetesen, de ismét visszautalnék arra, amit Hankó Faragó Miklós képviselő úr az előző törvényjavaslat kapcsán mondott, mert én is azt szerettem volna a vitában erősíteni: nem kizárólag a visszaélésekről szól ez a törvényjavaslat, sőt én megkockáztatom, hogy elsősorban sem a visszaélésekről szól, hanem arról, hogy a gyanú árnyéka se vetülhessen azokra a döntési mechanizmusokra és azokra a szereplőkre, akár döntéshozókra, akár pályázókra, akik valamilyen pályázati úton közpénzekhez jutnak. Különösen fontos ez napjainkban, akkor, amikor az európai uniós forrásokból ezek a pályázati lehetőségek és ezek a pénzek megsokszorozódtak, illetőleg más oldalról azok a résztvevők, azok a szereplők, akik a pályázati döntéseket előkészítik, majd a döntéseket meghozzák, igen bonyolult rendszerben vesznek részt.

Nagyon szeretném tehát hangsúlyozni azt - még egyszer mondom -, hogy szó nincs bűnbakkeresésről, inkább arról van szó, hogy védjük meg azokat az embereket, azokat a szervezeteket még a visszaélések gyanújától is, akik, amelyek ezekben a döntésekben részt vesznek. Én azt hiszem, hogy ha ebben a célban egyetértünk - és az ötpárti megbeszélés alapján, amit hétfőn reggel tartottunk, és azok alapján, amit képviselőtársaimtól, akár a kormányzati oldalról, akár az ellenzéki képviselőtársaimtól a bizottsági üléseken is hallottunk, azt hiszem, elmondhatom, hogy egyetértünk -, akkor utána egyáltalán nem tartom kizárt dolognak, hogy olyan módosító javaslatokban tudunk megállapodni, amelyek mindannyiunk számára elfogadhatóvá teszik ezt a törvényjavaslatot.

Nem túl széles eszköztár az, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, tulajdonképpen két eszköz: az egyik, hogy összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg, a másik pedig a nyilvánosságra vonatkozó szabályok. Mind a kettő nagyon fontos, én azt hiszem, és mind a kettő tartalmaz olyan megfogalmazásokat és olyan előírásokat, amelyek érdemi előrelépést jelentenek az eddigiekhez képest. Tekintettel arra, hogy én a civil szervezeteket érintő kérdésekben vettem mindenekelőtt részt a törvényjavaslat előkészítésében, most is e tárgykörben és ilyen példák alapján szeretném megvilágítani ezt az állítást.

Azt hiszem, hogy nem képezheti vita tárgyát az, hogy járhatatlan az az út, amikor olyan civil szervezetek, amelyek pártokhoz, a politikához és ezáltal a hatalomhoz kötődnek, úgy juthatnak közpénzekhez, hogy az valamilyen módon gyanúba keverheti őket. Ez akár a politikát, akár magukat a civil szervezeteket érinti, és természetesen a gyanú ilyenkor nemcsak azokra a civil szervezetekre vetül, amelyek pártokhoz kötődnek, hanem a teljes szektorra, a teljes civil szférára.

Úgyhogy ismételten azt szeretném kérni, és azt szeretném javasolni önöknek, hogy fogadják el azokat a kritériumokat, amelyek alapján mi azt javasoljuk, hogy azok a civil szervezetek - néhány példát mondok -, amelyek például párttal közös jelöltet állítanak, vagy amelyek párttal együttműködési megállapodást kötöttek, vagy amelyek - és visszautalok az előbb tárgyalt pártfinanszírozási törvényre - pártkampányban valamilyen módon részt vettek, és sorolhatnám tovább, ne kaphassanak közpénzt pályázati úton vagy egyedi döntés alapján.

(15.50)

Említettem már az imént, hogy egy olyan pont volt, ami jelentősebb vitát váltott ki - erre Ékes Ilona képviselő asszony is utalt, bár ő bővítette volna a kört -, hogy azok a civil szervezetek, amelyeknek valamilyen vezető tisztségében, testületében pártpolitikusok, országgyűlési képviselők, európai parlamenti képviselők, önkormányzati képviselők ülnek, ugyancsak záródjanak ki, úgymond, a pályázók köréből. Ezen folyik vita, én azt hiszem, hogy ennek a vitának a lefolytatására lesz mód; meglátjuk majd, hogy a pró és kontra érvek miként alakulnak. Én ma úgy vélem, hogy ez koherensen beleillik abba a sorba, ami a függetlenséget meghatározza, de elképzelhetőnek tartom, hogy ebben módosítsunk. Viszont visszautalnék az előbbi megszólalásra: a kormánytagokra is vonatkozik ez természetesen; a kormánytagok máshol szerepelnek a törvényjavaslatban, mert ők az úgynevezett kizárt közjogi tisztségviselők, tehát ők és az ő érdekeltségi körükbe tartozó bármilyen szervezetek semmilyen módon nem pályázhatnak. Tehát azt hiszem, ez a javaslatsor mindenképpen védhető, és formálható, alakítható úgy, hogy mindannyiunk számára elfogadható legyen.

A nemzeti civil alapprogram - említettem ezt is - ugyancsak valóságos probléma, amiről beszélnünk kell, hiszen az NCA-t mint civil támogatási rendszert éppen azért hoztuk létre az előző kormányzati ciklus idején, hogy a civil szervezetek támogatását kivonjuk egyrészt a politika, a politikusok köréből, de még a közigazgatás köréből is azáltal, hogy civil szervezetek által delegált, választott, többségében civilek alkotta grémiumokra, kollégiumokra és tanácsra bíztuk azt, hogy a pályázatokat kiírják, és a pályázatokról döntsenek. Amikor azt a törvényt alkottuk, akkor is fölmerült a vitában, emlékszem rá pontosan, hogy miféle összeférhetetlenségi szabályokat kellene megfogalmazni, mennyire szigorút, mennyire kevésbé szigorút. Fölmerült az, hogy azok, akik a döntéshozatalban részt vesznek, egyáltalán az ő érdekeltségük vagy érdekeltségeik egyáltalán ne pályázhassanak, de akkor az a megállapodás, az a döntés született, hogy ez idegen volna ettől a rendszertől, tehát csak azt zártuk ki, hogy a saját szervezetéről szóló döntésben nem vehet részt az, aki netán egy ilyen kollégium tagja.

Ha most a benyújtott törvényjavaslatunk fő szabályát az NCA-ra is alkalmaznunk kellene, ez egy valóban jelentős szigorítás lenne az eredeti törvényben foglaltakhoz képest, az eredeti megfontolásokhoz képest. Ezt is olyannak gondolom én, amiről az elkövetkező időszakban még beszélnünk kell, még tárgyalnunk kell egymással is itt a patkóban, de az érintett civil szervezetekkel is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu