DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy elöljáróban egy pozitív élményemről számoljak be. Ritkán éreztem magam olyan jól bizottsági ülésen, mint a legutóbbin, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság ülésén, ahol a kormány tervezett, T/4094. számú törvényjavaslatához készített módosító indítványokat tárgyaltuk. Élmény volt megtapasztalni, hogy függetlenül attól, hogy a módosító indítvány ellenzéki vagy kormánypárti oldalról érkezett-e, számtalan esetben a kormányoldal és az ellenzéki oldal együtt szavazott, és megszavazta a módosító indítványt a kormány ellenében.

Ebben a lényeg nem az, hogy ki ellen szavaztunk, hanem az, hogy kiért állt ki kormányzati és ellenzéki oldal egyaránt. Pontosítva: az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatárt elért, az életet becsületesen végigküzdő, koruknál, esetleg egészségi állapotuknál fogva magukon már segíteni nem tudó embertársaink érdekében szavaztunk. Kimondatlanul is az munkált bennünk - és jó, hogy így volt -, hogy a kormány semmiféle pénzügyi egyensúly-teremtési szándéka nem magyarázhatja és nem lehet elegendő ok arra, hogy az élet utolsó szakaszát megkezdő, nyugdíjba vonuló korosztályt méltatlanul súlyos helyzetbe hozza. Ezért nyújtottam be a bizottság által is támogatott módosító indítványomat az előrehozott öregségi nyugdíjnak a parlament által tavaly november 27-én elfogadott feltételeinek változatlanul hagyása céljából.

A törvényjavaslat 18. § (2) bekezdésének módosítását javasoltam oly módon, hogy a 2009. január 1-je és 2012. december 31-e közötti intervallumban mindkét nemnél, a nőknél és férfiaknál egyaránt, akik biztosítással járó jogviszonyban nem állnak, 40 év szolgálati idő esetén az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatárt egységesen a betöltött 59. életév legyen, és ne legyen büntető nyugdíjcsökkentés.

(20.20)

Ez a javaslat igazságos és méltányos, mert nemcsak az aktuális kort, hanem a munkában töltött évek számát is figyelembe veszi.

Férfiaknál is teljesen indokolt az előrehozott nyugdíjkorhatár betöltött 59. életévre való visszaállítása. Gondoljuk meg, hogy a magyar férfiak egészségi állapota nagyon sok és komoly kívánnivalót hagy maga után. Ne felejtsük el, hogy az érrendszeri betegségek, köztük szívizominfarktus, agyi történések sajnos előkelő, vezető helyen szerepelnek a magyar férfiak halálozási statisztikájában.

Miért is kellene 40 éves szolgálati idő után ezektől a Ratkó-nemzedékes férfiaktól kikényszeríteni azt, hogy előrehozott öregségi nyugdíjba csak betöltött 60. életévüktől mehessenek? Másrészt nagyon sokan vannak - kaptunk ilyen tartalmú megkeresést is -, akik a tavaly november 27-én elfogadott törvény szellemében tervezték és alakították munkaviszonyukat, esetleg határozott időre szóló munkaszerződést kötöttek, kalkulálva a betöltött 59. évtől igénybe vehető előrehozott öregségi nyugdíjjal. Mi lenne velük egy éven át a 60. életév betöltéséig?

A 18. § (3) bekezdéséhez pedig azt a módosítást javasoltam, hogy 2012. december 31-ét követően előrehozott öregségi nyugdíjra az a férfi és nő legyen jogosult, aki biztosítással járó jogviszonyban nem áll, 60. életévét töltötte be, és legalább 40 év szolgálati idővel rendelkezik. Módosító javaslatom szerint nem érheti az az igazságtalanság a 40 vagy ennél több éves munkában megfáradt embereket, hogy a kormány pénzt von el tőlük büntetésképpen, mivel a 40 vagy több éves szolgálati időt nem a tényleges öregségi nyugdíjkorhatárra, hanem korábban elérték, mert korábban kezdtek dolgozni gyárakban, földeken, kórházakban, iskolákban.

Ne felejtsük el, hogy minden nyugdíjba menő, a tényleges öregségi nyugdíjba vonulók is a nyugdíjak kiszámolásának új szabályai miatt eleve 8 százalékkal kevesebb pénzt kapnak. További pénzelvonással büntetni nagy igazságtalanság lenne.

A 18. § (4) bekezdésében a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra javasolom azt a biztosítottat, aki az 59. életévét betöltötte, és 37 év szolgálati ideje van, illetve a 60. életévét töltötte be, és 36 év szolgálati ideje van.

Mély hittel hiszem, hogy kormánypárti képviselőtársaim, hasonlóan az ifjúsági, szociális és családügyi bizottságban velem együtt dolgozó és együtt szavazó kormánypárti képviselőtársainkhoz, a zárószavazáson is igennel szavaznak a magukon már segíteni nem tudó nyugdíjba vonulók érdekében.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu