HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A vége felé közeledünk egy meglehetősen hosszú, két részben lefolytatott vitának.

Először hadd beszéljek arról, amiben mindnyájan egyetértünk, akik itt, ebben a teremben ülünk, az pedig az, hogy a jelenlegi helyzet változtatásra szorul, az egészségügy finanszírozásának, működtetésének rendszere ma már olyan állapotban van, ami feltétlenül igényli a reformot, és feltétlenül igényli a változást. Azt hiszem, ebben mindnyájan egyetértünk, de a hogyanban már óriási a nézetkülönbség és óriási az eltérés. Ahhoz, hogy egy törvény az elfogadását követően úgy működjék, olyan hatással legyen a társadalom egészére, hogy az hatékonynak nevezhető legyen, néhány feltételnek teljesülnie kell.

Az első ilyen feltétel egy olyan jövőkép, ami mögött társadalmi megegyezés húzódik. A második egy olyan társadalmi egyeztetés és egy olyan társadalmi konszenzus, ami azt az utat, ami a célhoz vezet, a társadalom nagy többsége számára elfogadhatóvá teszi. A harmadik ilyen feltétel pedig a szakmai egyetértés, hogy a szakma szereplői az adott kérdésben a lehető legszélesebb körben értsenek egyet.

Ha megnézzük, ez a törvény kudarcra ítéltetett. Kétségkívül a kormánytöbbség - hiszen létszámfölényben van, és miután nem kétharmados törvényről van szó - el fogja fogadni, de azt miniszter asszonynak is be kell látni és a kormánypárti képviselőknek is, hogy a három feltételből, amit én a siker biztosítékaként felsoroltam, egyetlenegy sem biztosított. Olyan nagy horderejű kérdésről van szó, ami a magyar lakosság jövőjét, jövőképét, a jövőről való gondolkodását, a saját biztonságát, a saját létét alapvetően fogja befolyásolni, ezért roppant indokolt lenne egy olyan társadalmi konszenzus kialakítása, amiben a magyar társadalom döntő többsége egyet tudna érteni, és el tudná fogadni legalább azt az alaptételt, hogy azért itt a parlamentben ülő képviselők sokasága jót akar; tehát nem pártérdekeket, nem programokat akar megvalósítani, hanem a társadalom érdekeit tartja szem előtt. Ezt a vitát nem lett volna szabad megspórolni, mert ilyen vita nem volt.

Tehát ilyen társadalmi vita nem létezett, sőt néhány hónapja, amikor az egészségügyi reform szóba került, azt bátorkodtam mondani, hogy ha a parlamentben megkérdezünk öt képviselőt, akár egy frakcióból, akár külön, hogy mit gondol, mit jelent számára az egészségügyi reform, akkor öten ötféle dolgot mondtak volna. El kellett volna jutnunk oda, hogy legalább az "egészségügyi reform" kifejezés azért a legtöbbünkben valami hasonló asszociációk sorozatát váltsa ki, vagy a közös gondolkodás látszatát vagy érzetét keltse.

Ugyanez az egyeztetés, ami a társadalmi vonatkozásban elmaradt, elmaradt a szakmát illetően, hiszen az egészségügyben dolgozók messze másképp gondolkodnak erről a törvényről is, messze másképp, különféleképpen gondolkodnak az egész egészségügyi reformot illetően, pedig elvárható lett volna ott is egy olyan szakmai konszenzus, ami a törvény elfogadását követő időszak sikerét, eredményességét döntősen befolyásolta volna.

Ennek a két részben lefolytatott általános vitának számomra és számunkra... - és nem a rosszindulat beszél belőlem, mert én nem feltételezem, hogy a kormányoldal rosszat akar; erre volt képes. Ezért lett volna jobb, ha társadalmi, szakmai egyetértés alapozza meg ezt a törvényt, mert akkor be lehetett volna építeni olyan jobboldalról érkező értelmes, megalapozott, szakmailag kifogástalan javaslatokat ebbe a törvénytervezetbe, ami nem került be, és nem is fog, mert tudom, hogy minden eddigi gyakorlat azt bizonyítja, hogy a jó módosító javaslatokat is el fogják utasítani.

(12.30)

Csáky András képviselőtársammal 30-nál több javaslatot adtunk be. Tudom, hogy ennek a töredékét sem fogják elfogadni, pedig nem hülyeségeket írtunk le.

Tehát ha mindezeket figyelembe veszem, akkor itt egyetlenegy bölcs döntés születhetne az előterjesztő és a kormány részéről, hogy azt mondja, ezt most valahogy nem jól készítettük elő; sokkal fontosabb kérdés ez, mint hogy pártpolitikai csatározások oltárán elvérezzék, a társadalomnak hasznát ne szolgálja, és ezt a törvényjavaslatot tisztelettel visszavonjuk, és lefolytatjuk azokat a társadalmi egyeztetéseket, amelyeket majd szakmai egyeztetések követnek. És ha megvan a társadalmi egyetértés, ha megvan a közös jövőkép, ha megvan a közös cél és a célhoz vezető út, és ezt szakmailag is alátámasztja a szakmai egyeztető fórumok sokasága, akkor ezt a törvénytervezetet ismételten benyújtjuk a parlament elé, ezzel mintegy új utat nyitva a magyar politikai kultúra meglehetősen zavaros talaján. És megmutatjuk azt, hogy ha a politikai szándék őszinte és tisztességes, akkor képes ilyen lépésekre, képes a kudarcot vállalni, ami megalapozhat egy olyan későbbi sikert, aminek nem egy párt, nem az Országgyűlés, hanem az egész magyar társadalom lehet az élvezője.

Ezt javaslom a Magyar Demokrata Fórum nevében az előterjesztőnek, a kormánynak és a kormányoldalnak, hogy felülbírálva, illetve levonva a következtetést és a konzekvenciákat az eddig elhangzottakból, tegye meg ezt a bátor lépést, és vonja vissza ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu