GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a 2008-as költségvetés az egyensúlyjavításról, egyensúlyőrzésről is szól, de ami ennél számomra talán még fontosabb, az az, hogy a fejlesztési lehetőségek megítéléséről, azok hasznosulásáról. Ma már itt sokszor szó esett arról, hogy mi van a kistérségeken belül, mi van a hátrányosan, halmozottan hátrányosan életüket élő kistérségeken belül. Láthatóvá lehet tenni, hogy 2007-ben ez a folyamat a korábbiakhoz képest, az elmúlt másfél évtized gyakorlatához képest pozitív irányba lépett. Hiszen, ha csak az utóbbi hónapok eseményeit nézzük, akkor azt lehet érzékelni, hogy akár a vállalkozások tekintetében is, a források megítélése vonatkozásában az a fajta pozitív diszkrimináció, amelyet oly sokszor és oly sokat emlegetünk, valamelyest lábra kapott.

(15.40)

Érezhető - saját példa okán mondom - Észak-Magyarország térségében is, hogy mondjuk, a gazdaságfejlesztési operatív program keretei között lévő mikro- és kisvállalkozásokat érintő támogatási keretekből ez a térség, amelyiknek a lakónépessége 12,5 százalékot képvisel az országos létszámokon belül, közel 20 százalék fejlesztési forráshoz jutott hozzá.

Nyilván, ha beljebb megyünk, ha a térségen belüli megyéket nézzük, akkor is pozitív a szaldó, de ha eljutunk a leghátrányosabb helyzetű kistérségekhez, akkor az olló ilyeténképpeni zárása, vagyis a fejlesztési pénzek többletének a megjelenése ilyen nagyságrendben még nem igazolódik vissza. De én abban bízom, hogy pontosan a költségvetési sarokszámokból fakadóan, azoknak a trendeknek, tendenciáknak a megrajzolásából fakadóan, amelyek a fejlesztési források telepítését érintik, ez a folyamat tovább erősödik, és ilyen értelemben az olló további zárása 2008-ban megtörténik.

A Munkaerő-piaci Alapon belül, amely durván egy 400 milliárd forintos nagyságrendű pénzeszközt jelent, ott pedig két, meggyőződésem szerint mértékadó irányvonal kell hogy tovább erősödjék. Az egyik a decentralizáció, a helyben való döntések lehetőségének a biztosítása, a másik az, hogy az aktív forrásokra fordított pénzeszközök nagyságrendje is növekvő trendet és tendenciát mutasson. Ez azért fontos, mert a döntéseknek helyben, ott kell megszületni, ahol a legjobban látszanak a lehetőségek és a kényszerek, a másik oldalról pedig azért fontos, hogy olyan típusú felhasználásokra kerüljön sor, amely nem alapvetően passzív oldalon, hanem az aktivitás növelése oldalán mozdítja el a rendszert. Tehát foglalkoztatási, képzési járulékkedvezmények sokaságán keresztül kell a kellő motivációt megteremteni.

Nyilván ennek az alapnak az is a lényege, hogy a társadalmi megújulás operatív programjának a hazai társfinanszírozási hátterét is megteremtse. Ez is azért fontos, hogy olyan munkaterápiás, foglalkoztatásbővülési folyamatokat tudjunk erősíteni, amelyek az elmúlt öt esztendőben realizált folyamatos, lassú foglalkoztatásbővülési folyamatokat még tovább erősítik az elkövetkezendő esztendőben.

Azt gondolom, emellett még talán egy dologról nem szabad megfeledkezni, hogy azok a keretfeltételek, amelyek a költségvetésen belül, illetve európai források figyelembevételével rendelkezésre állnak, azok a megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának, a munka világába való visszahozatalának a folyamatát erősítik, ez pedig mindenki számára, a társadalom számára is, de ami ennél talán még fontosabb, az érintettek, az egyének számára ad lehetőséget az elkövetkezendő időszakban.

Egy személyes példával szeretném befejezni rövid összefoglalásomat a dolog kapcsán a költségvetéshez illesztetten. Az pedig arról szól, hogy én egy olyan térségnek vagyok az egyéni választott országgyűlési képviselője, amely a 174 kistérség közül hosszú-hosszú éveken, mondhatom nyugodt lelkülettel, másfél évtizeden keresztül mindig ott kullogott a sornak a legeslegvégén. Abból az aktuális 174-ből ott volt az utolsó ötben - Edelény választókörzetéről beszélek. Jelen pillanatban nem dicsekedhetek azzal, hogy az első ötben vagyunk. Nem Budaörs után a következők vagyunk, nem. De hátulról nézve a tizennegyedikek vagyunk.

Az elmúlt két esztendő leforgása alatt sok minden történt ebben a térségben. Olyan folyamatok is, amelyek egy picit megmozdították a térséget. Nem változott meg generálisan minden, de elindulhattak folyamatok. Hiszek abban tehát, és azt szeretném érzékeltetni, hogy van lehetősége annak, hogy még a halmozottan hátrányos helyzetű térségek is ki tudjanak mozdulni abból a bénultságból, amely adott esetben hosszú időn keresztül jellemzi őket.

Nyilván nem egy képviselő eredménye ez, dehogy. Nagyon sokak összefogásának az eredménye, és azt hiszem, hogy ha mi generálunk ilyen folyamatokat, akkor lehet, ha nem is teljes körű, de részleges eredményeket elérni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu