DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hallgattam Nagy Kálmán képviselő urat (Zaj. - Az elnök csenget.), aki maga is tapasztalt orvos, és bizony időnként olyan érzésem volt, mintha egy oltástól rettegő kisgyermeket hallanék (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hogyne!), aki csak és kizárólag a tűt látja, retteg a tűtől, miközben pontosan tudja, hogy kell neki az az oltás, segít rajta, szükséges, megelőz nagyon sok betegséget, de bizony ezt nem veszi figyelembe, csak a tűtől retteg. (Kontur Pál: Embereket szokott gyógyítani!)

Különös címet is választott, képviselő úr, ezért hadd emlékeztessem nagyon sokadszorra, hogy mi az, amit elértünk az egészségügyben. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Halljuk!) A képviselő úr is elmondta, hogy az egészségügy bizony feneketlen zsák volt, és mindenki így tekintett rá, a képviselő úr saját maga is. Sikerült először elérnünk azt az elmúlt 17 évben, hogy az egészségbiztosítás stabilan működik, hogy a gyógyszerkasszában nincs veszteség. Csak emlékeztetném a képviselő urat a szomszédos Romániára, ahol bizony ha elfogy a gyógyszer-támogatási összeg, akkor Romániában az emberek 19-én lehet, hogy nem jutnak gyógyszerhez, és 1-jéig kell várni, hogy kiváltsák a gyógyszereiket. (Dr. Pósán László: Ülj le!) Nálunk ilyen sosem volt, és nem is lesz.

Az alapellátásnak stabilizálódott a finanszírozása, új gyógyszertárak nyíltak, kényelmesebb lett a gyógyszerhez jutás. Több száz gyógyszert lehet kapni gyógyszertáron kívül több száz helyen. Folyamatos gyógyszerárcsökkenéssel kellett szembesülnünk, szintén először a 17 év alatt. Működik a felügyelet, ahova bármely biztosított bármilyen esetben panasszal fordulhat, ha úgy érzi, hogy nem látták el méltányosan. Bizonyos területeken érzékelhetően csökkent a hálapénz. Megint csak elmondható, hogy a szigorodó ellenőrzések hatására csökkent a potyautasok száma, ezzel is növekedett az egészségbiztosítás bevétele.

Szomorúan hallgattam a képviselő urat azért is, mert úgy csinál, mintha az egészségügyön nem kellene változtatni, mintha nem tudnánk valamennyien, hogy rendkívül igazságtalan az ellátórendszerünk, hogy nagyon nagyok a különbségek (Dr. Pósán László: Ülj le! Egyes!) a minőségben az egyes területeken. A képviselő úr szívesen tetszeleg abban a szerepben, hogy ezek a különbségek most alakultak ki. Ez nem igaz. (Kontur Pál: Nem színész! Te nem értesz hozzá!) Nem igaz, képviselő úr! Létező különbségek voltak, olyan különbségek, amelyekkel kényelmesebb volt az elmúlt tizenévben nem szembenézni.

Nézzünk végre szembe a különbségekkel! Nem volt hatékony az ellátórendszerünk, nem volt fenntartható, nem nyújtott méltányos és teljesítményarányos jövedelmet sem az orvosoknak, sem a szakdolgozóknak. Tudja, képviselő úr, az, hogy hány nővér van egy-egy kórházban, bármilyen furcsa, bármilyen szomorú, hogy itt, a Ház falai között kell önnek elárulnom, az bizony nem a kormányon múlik. Az egészségügyi miniszter a rendeletet írja elő, hogy mennyinek kell ott lennie, és tudja ellenőriztetni, hogy valóban ott vannak-e a nővérek. Bizony az intézményvezetők és az osztályvezető főorvosok felelőssége, hogy meg is legyen ez a létszám. (Révész Máriusz: Nem kapnak pénzt!)

Forrás: parlament.hu