KATANICS SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2007. december 15-én volt 205 éve, hogy megszületett Bolyai János magyar matematikus. Pár mondattal először röviden róla kívánok megemlékezni.

A minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa, tragikus sorsú hadmérnök műveiben messze meghaladta korát. Az ő geometriája az "új, más világ" nélkül elképzelhetetlen lenne a legmodernebb kor vívmányai, rakéták és műholdak működése. 1802. december 15-én született Kolozsvárott. Apja, Bolyai Farkas a marosvásárhelyi evangélikus-katolikus kollégium tanára és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Bolyai János 12 éves korában elvégezte a gimnázium hatodik osztályát. 15 éves korában Bécsben folytatta tanulmányait, melyet öt év után kiváló eredménnyel fejezett be. Kiváló eredménnyel végezte el a bécsi Hadmérnöki Akadémiát, ahol alhadnaggyá avatták. 21 éves korában hadnagy, 22 éves korában főhadnagy, 24 évesen kapitány lett. A hadseregben első számú matematikus, első számú virtuóz hegedűs, és első számú vívó is volt. 1833-ban saját kérelmére nyugállományba helyezték. Nyugdíjazása után apjához költözött Marosvásárhelyre, majd domáldi birtokukra.

Az abszolút geometria korszakalkotó felfedezését közlő dolgozata, az Appendix 1832-ben jelent meg latin nyelven. Munkáját kortársai - Gauss kivételével - nem értették meg és nem méltányolták, pedig a kérdés felvetése és kutatása időszerű volt. Erre vall, hogy Lobacsevszkij orosz matematikus - Bolyai Jánostól függetlenül - hasonló eredményre jutott, és erre vonatkozó munkáját 1829-30-ban tette közzé. Bolyai János eredményei annál is inkább figyelemre méltók, mert rendkívül nehéz anyagi viszonyok és kezdetleges körülmények között, elszigetelten, a matematikai alkotómunka lehetőségeitől megfosztva élte életét. Ennek ellenére a nem euklideszi geometriával kapcsolatos rendkívüli eredményein kívül jelentős és korszerű dolgozatokat írt a komplex számok elméletéről Respensio címen, 1837-ben. Ezenkívül a matematikai térelmélet megalapozásával is foglalkozott. Az elismerés hiánya mélységesen elkeserítette, önmagával meghasonlottan 1860. január 27-én, Marosvásárhelyen halt meg. 1911-ben hamvait exhumálták, és nagy ünnepélyességgel atyja hamvaival együtt közös sírba helyezték.

Bolyai János halála óta is számos kiváló magyar matematikus látta meg a napvilágot, tudott korának megfelelő képzési körülmények között kimagasló eredményeket elérni. A mai magyar iskolák padjaiban is ülhetnek olyan kiugróan tehetséges diákok, akik a tehetséggondozás helyi terepein kellő segítséget kaphatnak annak érdekében, hogy képességeik időben kibontakozhassanak. Ma Magyarországon alig egy tucat olyan oktatási intézmény működik, ahol 4, 5, 6 vagy 8 osztályos gimnáziumi képzés keretében speciális matematikaoktatásban részesülhetnek a diákok.

Az átlagostól magasabb óraszámban tanulják a matematikát, korán felismert, jó logikai készséggel, kreativitással rendelkező diáktársaikkal nemesen versengve, országos és nemzetközi versenyek keretében is kimagasló teljesítményeket nyújtva töltik el az érettségire készülés előtti időszakot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Véleménye szerint hosszú távon működtethetők-e tovább a jelenlegi formájukban azok a fővárosi és vidéki tehetséggondozó műhelyek, amelyek évtizedek munkájával, gondosan kialakított, jó szakmai körülményeket, kiváló működési feltételeket képesek nyújtani a matematikából kimagasló teljesítményeket már korán felmutatni képes diákok számára?

Köszönöm, hogy meghallgattak, és várom államtitkár úr válaszát.

Forrás: parlament.hu