DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt rátérnék az expozémra, szeretném teljes szolidaritásomról biztosítani azokat a szocialista képviselőket, akiknek a házára a múlt héten Molotov-koktélt dobtak. (Moraj a Fidesz soraiban.)

Sokféleképpen lehet egy demokráciában támogatni vagy ellenezni egy-egy törvényt (Az elnök csenget.), azonban minden bizonnyal mindenki egyetért velem, a parlament valamennyi pártja, ha azt mondom, hogy a képviselők fizikai fenyegetése bizony nem az egészségbiztosítási törvényt támadja, sokkal inkább támadja a parlamentet, támadja az alkotmányosságot. Bízom abban, hogy a szélsőséges elkövetők is hallják: tettük szégyenletes és hiábavaló, mert a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselőit nem lehet megfélemlíteni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.00)

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Közel két hónapja fogadta el a parlament az egészségpénztárakról szóló törvényt. Köztársasági elnök úr e törvényt visszaküldte megfontolásra az Országgyűlésnek. Az elmúlt hetekben nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy a törvényt pontosítsuk, hogy meg tudjunk felelni elnök úr észrevételeinek. Ezt a munkát maga a köztársasági elnök úr igazolta vissza néhány napja egy interjújában, amikor elmondta: a kormány érdemben foglalkozott a kifogásaival. A köztársasági elnök úr ebben az interjúban azt is kiemelte, hogy munkatársaival a törvényt alaposan áttanulmányozták, és egyik rendelkezését sem találták alkotmányba ütközőnek, azaz a törvény megfelel az alkotmánynak.

A következőkben arról szeretnék beszélni, hogy mi az, ami változott, és mi az, ami nem változott a korábban elfogadotthoz képest. Legelőször is nem változott az a szándék, hogy olyan egészségügyünk jöjjön létre, amely jobb minőséget garantál, és a mainál igazságosabb hozzáférést. Állandóan felmerül az a kérdés, hogy miért is akarjuk ezt a reformot. Én itt is köztársasági elnök úr szavaival élnék, ahogy megfogalmazta, a mai egészségügyi rendszer rendkívül alacsony hatásfokkal működik, pazarló, korrupt, és a politika túlságosan beleszól a működésbe. A diagnózis tehát egyértelmű. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezt az egyértelmű diagnózist tudja gyógyítani ez a törvény. Meggyőződésünk, hogy az alacsony hatásfok, a pazarlás, a korrupció és a politikai befolyásolás a teljesen állami rendszerekben nem véletlenül, hanem szükségszerűen alakul ki.

Ezért mondjuk azt, hogy elhibázott gyógymód lenne, ha a szükségszerűen rosszul működő rendszert, mondhatni, a bürokratikus koordináció elvén működő rendszert próbálnánk továbbra is tünetileg kezelgetni. Tapasztaltuk már az OEP működése éveiben, hogy a teljesen államilag működtetett társadalombiztosítás nem tud, nem képes eltávolodni a politikától. Meggyőződhettünk arról is, hogy verseny nélkül egyetlenegy szolgáltató sem kényszerül arra, hogy folyamatosan javítsa a minőségét. Nincs egy olyan kényszer ilyenkor a működésben, amely ösztönzőleg hatna aziránt, hogy jobb legyen a betegeknek.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Több évtizedes tapasztalat alapján állítjuk, hogy a teljesen államilag irányított vállalatokra szükségszerűen jellemző a pazarlás, és jellemző az ésszerűtlen működés. Ezen egyetlenegy mód változtathat, az irányítás megváltozása. Éppen ezért mind az egészségbiztosítási reform, mind az előttünk fekvő törvény lényege változatlan. Arról szól, hogy az egészségbiztosítás működtetését a kötelező részvételen alapuló, egységes nemzeti kockázatközösségre építő társadalombiztosítás keretei között, a szolidaritást erősítve, új, egymással versengő szereplőkre, azaz az egészségbiztosítási pénztárakra bízzuk.

Az új szereplők egy újfajta szemléletet hoznak a rendszerbe, a köztük lévő szabályozott verseny pedig folyamatosan javuló minőséget és hatékonyságot jelent. A verseny két szinten valósul meg. Kevésnek tartanánk, ha csak a pénztárak versenyeznének, szükséges a szolgáltatói verseny megjelenése is, ezt pont a pénztárak tudják elérni, hiszen a pénztár az, ami versenyre tudja kényszeríteni a szolgáltatókat. Ennek a versenynek egyetlenegy nyertese lesz, azok pedig nem mások, mint a betegek, és róluk kell hogy szóljon az egészségügyi átalakítás.

Fontos azt is elmondani, hogy az új biztosítási rendszerrel a jelenleginél hatékonyabban, jobban működő, a választás és a verseny előnyeit egyszerre biztosító stabil rendszer jön létre. A törvényjavaslatban nem változott az a garanciális elem, hogy fennmarad a kötelező biztosítás, azaz nem lehetnek kimaradók. Mindenki megkapja az ellátást, hiszen a pénztárak nem szelektálhatnak a biztosítottak között. Lehet olyan, aki nem kíván magának pénztárat választani, ő a területileg illetékes pénztárnak kötelezően ellátottja lesz, azaz nincsen senki földje a rendszerben, mindig mindenki tartozik valahová.

Az ellenőrzés feladata az Egészségbiztosítási Felügyeleté. Ők fogják ellenőrizni, hogy mindenki megkapja-e a szükséges ellátást. Fontos azt is hangsúlyozni: attól, hogy áttérünk az új rendszerre, a járulékszintjeink teljesen változatlanok maradnak, azaz nem jár a rendszer járulékemeléssel, ugyanúgy mindenki a jövőben is jövedelemarányos járulékot fizet, és a szolgáltatások igénybevétele pedig természetszerűleg ugyanúgy szükségletarányos marad, mint ahogy ma is az.

Nem változott az sem, hogy a szolidaritás érvényesítése érdekében az új egészségbiztosítás rendszerében az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása, pontosabban a pénztárak finanszírozása fejkvótaalapú leosztás alapján történik. A fejkvóta fedezetét két forrás biztosítja. Ezek egyike a járulékfizetők járulékai, a másik pedig a magyar állam által a jogosultak után befizetett összegek.

Beszélnünk kell arról, hiszen ismert tény, hogy az ország különböző részein eltérő összegeket fordítunk egy-egy ugyanolyan korú, ugyanolyan nemű beteg ellátására. Fennáll ez az igazságtalanság, amire egyetlenegy célt lehet kitűzni: meg kell szüntetni ezt az igazságtalanságot. Ez az igazságtalanság hosszú évek alatt alakult ki, éppen ezért törekszünk arra a rendszerben, hogy egy fokozatos átmenettel, de elinduljunk, és meg tudjuk szüntetni ezt a fennálló rendkívül nagy igazságtalanságot.

A törvény átdolgozása során nem változott az a kitétel sem, hogy egy-egy pénztár zártkörűen működő részvénytársaságként üzemel, amelynek alapítója és többségi tulajdonosa mindvégig a működés alatt a magyar állam. Egy-egy pénztárban a magánbefektetők 49 százalékos tulajdoni részt szerezhetnek. A tulajdoni arányból és a kivehető nyereség maximalizálásából - ahol nem győzöm hangsúlyozni: csak maximalizált a kivehető nyereség, de nem garantált - az következik, hogy a pénztárakban a befektetők haszna kevesebb mint 1 százalék lehet, egész pontosan 0,98 százalék, és ez is csak az első három évet követően. Ez a kevesebb mint 1 százaléknyi nyereség azonban csak akkor érhető el, ha a pénztár ésszerűen, jól gazdálkodik, és az általa nyújtott minőséggel elégedettek az ő betegei.

Bár az ellenzék, polgári identitását elfeledve, az ötvenes évekre jellemző módon hirdeti az állam mindenhatóságát, és támadja a magántulajdont, a versenyt és a piacgazdaságot, nekem meggyőződésem, hogy 1 százaléknyi nyereséget megéri kifizetni, ha cserébe egy olyan egészségügyi rendszer jön létre, amelyben a biztosítottak és a betegek valódi választási lehetőséghez és jobb minőségű ellátáshoz jutnak. A törvényben megőriztük azt a szabályt, hogy a létrejövő pénztárak átvállalhatják az emberektől a vizitdíjat és a napidíjat, ha az érintettek részt vesznek az egészségük megőrzését szolgáló szűrővizsgálatokon.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Amikor a köztársasági elnök úr arról nyilatkozott, hogy a kormány érdemben is foglalkozott a kifogásaival, akkor példaként pont az országos kockázatközösségi alap szabályozását említette. Elnök úr észrevételeinek megfelelően a korábbinál részletesebben szabályoztuk a kockázatközösségi alap működését. Jelentős változás, hogy az OKA-ba a pénztárak önrészt fizetnek, azaz megoszlik az OKA-ból finanszírozott ellátásoknál az azt felügyelő nemzeti egészségbiztosítási központ és a pénztárak közötti kockázat. Ez egy olyan garanciális elem, amivel tulajdonképpen a pénztárak felelősségét növeltük meg ezeknek az ellátásoknak a nyújtásában.

Jelentős újdonságnak tartom, hogy a civil oldal ellenőrzési jogosítványai erősödnek, hiszen mind a pénztárak felügyelőbizottságaiba, mind az Egészségbiztosítási Felügyelet mellett működő felügyeleti tanácsba delegálhatnak tagokat a civilek. Ily módon nemcsak a kormány részvételével, de közvetlenül is gyakorolhatóvá válik a társadalmi kontroll.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjenek meg egy idézetet: "Az ellenzők a modellt olyan bukott kísérletekkel hozzák összefüggésbe, amelyek azon kívül, hogy ott is több biztosító létezett, semmilyen más szempontból nem hasonlítanak az általunk tervezett változáshoz, például Chile vagy Kazahsztán, ugyanakkor figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Európában, ahol társadalombiztosítás finanszírozza az egészségügyet, ott mindenhol több biztosító működik."

(13.10)

Ez a mondat nem valamelyik jelenlegi kormánypárti képviselőtől származik, hanem Gógl Árpád fideszes volt egészségügyi miniszter 1999-es hivatalos feljegyzésében szerepel.

Ahogy az az állítás is, hogy az Orbán-kormány eredetileg tervezett reformja nem szakítja ketté a társadalmat szegényekre és gazdagokra. Megint idéznék: "Mindenki benne marad a társadalombiztosítási rendszerben, és a járulékaiért mindenki azonos ellátást kap. A tervezett négy biztosító pedig kizárja annak lehetőségét, hogy a jobb jövedelműek külön biztosítóba tömörülhessenek." Az idézet szintén Gógl Árpádtól származik. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Az akkori és a mostani helyzet között azonban két nagy különbség van. Szerintem a kevésbé fontos különbség az, hogy ők akkor négy pénztárat terveztek, mi ezzel szemben hét-tíz pénztár megjelenésével számolunk. A fontosabb különbség azonban az, hogy a Fidesz nem valósította meg azt, amit a választásokon és a kormányprogramjában megígért. Mi viszont végigvisszük az elindított egészségügyi reformot. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Nem vonom kétségbe, hogy egy párt vagy egy kormány akár szakmai, akár politikai érvekre hallgatva felülvizsgálja a korábbi terveit, de az ellenzék mai retorikájából az következne, hogy amikor azt a bizonyos választási programot írták, amikor azt a kormányprogramot készítették, amikor Gógl Árpád ebben az idézett előterjesztésben védte kormánya eredeti terveit, akkor bizony éppen ki akarták árusítani a nemzetet, meg akarták szüntetni a társadalombiztosítást, végzetesen ketté akarták osztani a társadalmat. Lehetséges, hogy a Fidesz ilyen elvetemült lett volna? Szerintem nem. Mindösszesen annyi történt, hogy a kormány, a '98-as kormány végül nem tette meg azt a lépést, amire pedig igazán szükség lett volna, és így egyetlenegy vesztes van: az egészségügy valamennyi szereplője, akik tíz fontos évet vesztettek el.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány meggyőződése, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a betegek és a biztosítottak érdekeit szolgálja. Az elmúlt hetekben újabb garanciális elemeket építettünk a törvénybe annak érdekében, hogy továbberősítsük a szolidaritás szerepét az új rendszerben. A két legfontosabb alapelv, amire az új egészségügy, az egészségbiztosítási törvény épül, az a szabadság és a szolidaritás, a választás szabadsága és a kötelező részvétel, a verseny és az igazságosabb hozzáférés, azaz a pénztárak és a szolgáltatók közti verseny, valamint a valamennyi beteg számára járó egyenlő ellátás.

Tisztelettel kérem a Magyar Országgyűlés tagjait, a tisztelt képviselőket, ne hagyják, hogy újabb tíz évet elveszítsen az egészségügy. Ne engedjék, hogy újabb tíz ilyen fontos év eltelhessen anélkül, hogy bármi változna, anélkül, hogy a beteg kerülne a középpontba. S pont azért, hogy egy olyan egészségügyi rendszerünk jöjjön létre, amely a minőséget helyezi alapelvvé, amely a beteget helyezi az ellátórendszer középpontjába, tisztelettel kérem, hogy támogassák az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényjavaslatot, hogy az egészségügyben elindulhasson a reformnak az a szakasza, amely mindenkinek ad, és nem vesz el semmit.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu