DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi bizottság február 6-án közel kétórás vitát folytatott a tavaly december 17-én elfogadott, de a köztársasági elnök által megfontolásra a parlamentnek visszaküldött pénztári törvényről.

Tisztelt Országgyűlés! Terentianus szállóigévé vált mondása - habent sua fata libelli, a könyveknek megvan a maguk sorsa - valószínűleg érvényes a köztársasági elnöki átiratokra is, hiszen a bizottsági vitában is elhangzott: politikai felfogásától és ambíciójától függően mindenki mást és mást olvas ki a dokumentumból. Ellenzéki képviselőtársaim a törvényalkotás módját érintő elnöki kifogásokra helyezték a hangsúlyt, persze azt az észrevételt már nem említették, amely az ellenzék felelősségére utalt ebben a folyamatban.

A kormánypárti képviselők komolyan vették a köztársasági elnök levelét, nem kipipálandó rutinfeladatnak tekintették a megismételt záróvita előkészítését. Ezt bizonyítja, hogy a bizottság kormánypárti többsége - esetenként a Magyar Demokrata Fórum támogatásával - 12 olyan indítványt nyújtott be, amely az új egészségfinanszírozási rendszer működőképességét, a társadalmi kontrollt, illetőleg a jogalkalmazás biztonságát erősíti. A legfontosabb indítványok az alábbiak:

A törvény bevezetője kiegészül azzal, hogy a nemzeti kockázatközösségen alapuló egységes egészségbiztosítási rendszer keretében finanszírozzuk a továbbiakban is a magyar egészségügyet; egybiztosítós egészségbiztosítási rendszer részeként működnek a pénztárak. A társadalmi kontrollt erősíti, hogy a vagyonkezelő az egyes pénztárak felügyelőbizottságának összeállításánál figyelembe veszi az Országos Érdekegyeztető Tanács jelölését. A köztársasági elnök úr elvárásainak megfelelően az országos kockázatközösségi alapból finanszírozott ellátások körét törvény fogja meghatározni, a költségekhez az adott ellátást igénybe vevő biztosított pénztárának is hozzá kell járulnia.

További indítványok a kisebbségi részvényértékesítés szabályait, a megtakarítások elszámolási rendjét, adatarchiválási, fogalomhasználati szabályokat tesznek pontosabbá, a törvény végrehajtásának és hatályba léptetésének menetrendjét alakítják át, továbbá lehetővé teszik, hogy az egészségbiztosítás átalakulásával összefüggő egyes feladatok ellátását kormánybiztos szervezze.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági vitában is elmondtuk: arra nem találtunk okot, hogy kiindulópontunkat, a törvény alapvető konstrukcióját megváltoztassuk. Választott modellünk az egységes társadalombiztosítás rendszerén belül a források ésszerű felhasználásának egy térségi decentralizált rendjét teremti meg, s ennek keretében válik lehetővé, hogy a megalakuló állami tulajdonú többségű pénztárak közelebb kerüljenek a biztosítottakhoz, közöttük egy valóságos szolgáltatást igénybe vevő viszony alakuljon ki.

A kormánypárti többség megelégedéssel vette tudomásul, hogy a köztársasági elnök úr alkotmányossági szempontból nem emelt kifogást, és azt is kimondta - idézem -: alkotmányunk is lehetővé teszi a magántőke bevonását az egészségügy finanszírozásába, az ellátásba, és nem zárja ki e területen a versenyt. Ugyanígy alkotmányos lehet a kizárólag állami, központosított társadalombiztosítás is. De elvileg alkotmányos a kettő kombinációja is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Találtunk azonban olyan megállapításokat is a köztársasági elnök úr átiratában, amelyekkel vitatkoztunk. Ilyen volt az az intelem, amely a parlamenti politikai erők közötti konszenzusra hívta fel a figyelmet a szükséges reform irányát illetően. Nem általában vitatva ennek az intelemnek az igazságát, de ha a jelenből és a realitásokból indulunk ki, akkor sajnos nincs remény arra, hogy a kormánytöbbségen túlnyúló egyetértést tudunk kialakítani az egészségbiztosítás átalakításában.

Az elmúlt 17 évben egyébként az ellenzék heves ellenzése mellett került sor például a gazdasági stabilizáció törvénycsomagjának megalkotására 1995-ben, ennek ellenére ma már senki nem kételkedik abban, hogy a Bokros-csomag hasznára vált az országnak.

(13.20)

Pontosan lehet tudni azt, hogy ha arra várnánk, hogy az egészségbiztosítás átalakítása ellenzéki támogatással szülessen meg, akkor nem tudnánk törvényt alkotni, maradna a mai fenntarthatatlan egészségfinanszírozási rendszer.

A kormánytöbbség - és ezt is elmondtuk a bizottsági vitában - nyitott a szakmai vitára, a szakmai és civil társadalommal történő párbeszédre, teszik is mindezt a képviselőtársaim. De ahogyan egyik képviselőtársunk fogalmazott a bizottsági ülésen, ha a szakmai vita vége az, hogy Karthágót el kell pusztítani, akkor az nem szakmai vita, hanem politikai nyomásgyakorlás. Ebben a helyzetben a koalíciós pártok felelőssége a reformértékű lépések megtétele.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ülésen arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a garanciák követelése és a verseny erősítése komplementer viszonyban vannak egymással. Ha nagyobb és szabadabb versenyt igénylünk, az csak a garanciák rovására tud menni, és fordítva. Ezért a kialakult, szerintünk biztonságos kompromisszumon nem indokolt változtatni, sőt kifejezetten a törvény, a választott modell logikájával ellentétesnek tartanánk, ha a pénztárak az ár, azaz a fizetendő tb-járulék tekintetében is versenyeznének. Ezért igaza van az elnök úrnak, hogy ez a törvény inkább az állam ellenőrző és ellátásszervező feladatát ruházza át a pénztárakra.

Sajnáljuk, hogy az egészségügyi bizottság február 6-i ülésén a kormányoldal 12 indítványának a részletes vitájában és főképpen határozathozatalában az ellenzék legnagyobb pártja, illetőleg a kereszténydemokraták nem vettek részt. Ennek ellenére azt kérem a tisztelt Háztól, hogy az egészségügyi bizottság érdemi módosító indítványait és a törvény egészét vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu