DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban a kormánypárti szocialista képviselőtársaimhoz szeretnék szólni, mert itt és ma az önök kezében van a magyar nemzet egészsége, következésképpen az élethez való esélye. Na, nem a gazdagok esélyéről beszélek, mert ők ki tudják fizetni a legdrágább egészségügyi szolgáltatásokat is; a magyar nemzet 80 százalékáról beszélek, akiknél ez már nem olyan természetesen. Elsősorban arról a 3 millió, létminimum alatt élő magyar állampolgárról beszélek, akik a vizitdíjat sem tudják kifizetni.

Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló elfogadott, de ki nem hirdetett törvénnyel kapcsolatos módosító javaslatok között felfedeztem az első, úgynevezett biztosítási csalást. Az ajánlás 3. pontjában az egészségügyi bizottság a preambulumot új szövegrésszel kívánja módosítani, amely szerint "egybiztosítós egészségbiztosítási rendszer részeként működő egészségbiztosítási pénztárakról" beszél. Miféle egybiztosítós rendszerről van szó ott, ahol profitorientált magánbiztosítók kezébe kerül a magyar egészségügy? Még Horváth Ágnes miniszter asszony is bevallotta végre, hogy a profitorientált egészségügy megteremtése a cél. Felteszem a kérdést: ez a félrevezető megfogalmazás tényleg nem az első biztosítási csalás?

A privatizált egészségbiztosítás bizony a jelenleginél lényegesen költségesebb lesz. Amikor a polgári kormány alatt tanulmány igen, de törvény nem készült a magánbiztosításra épülő egészségügyről, az egészségügyi bizottság akkori és jelenlegi elnöke, Kökény Mihály képviselőtársam a HVG-ben 1998-ban a következőt írta: "Bebizonyosodott, hogy a versenyző biztosítók esetében a működési költségek törvényszerűen növekednek, hiszen az üzleti biztosítók adminisztrációs és marketingkiadásai az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ilyen célú kiadásainak többszörösét teszik ki. Az a többletpénz tehát, amit befizetnek, nem a gyógyításban hasznosul, hanem ezeket a kiadásokat és persze a biztosítók profitját fedezi. Felvetődik a kérdés, miért is erőltetik hazánkban egyes pénzügyi körök a kötelező biztosítás megbontását, ha a külföldi tanulságok az ellenkezője mellett szólnak."

Ezt a Kökény Mihály képviselőtársam által megfogalmazott kérdést én is felteszem, annál is inkább, mert az azóta eltelt közel tíz év képviselőtársam minden állítását igazolta. Abban is egyetértek, amikor azt írja az egészségügyi magánbiztosítással kapcsolatban, hogy "jó üzlet, nos, nem a biztosítottaknak, hanem az üzleti biztosítóknak."

(16.00)

Így folytatja: "A részben multinacionális tőke érthető vágyakozással tekint a hazai egészségbiztosítási piac felé. Nyilvánvaló, hogy a magasabb jövedelmű s ebből eredően jobb egészségű, kisebb kockázatú csoportok bizalmára és támogatására építenek, amikor ezt a piacot meg akarják szerezni. Előre megmondható tehát, a biztosítás ilyen megváltoztatása szükségszerűen ahhoz vezetne, hogy az egészségügy kettéválna gazdag- és szegény-egészségügyre, s hogy éppen a legjobban rászorulók jutnának kevesebb és rosszabb ellátáshoz."

Kérem Kökény Mihály képviselőtársamat, hogy az általa egyszer már felismert és képviselt igazságokról győzze meg ismét saját magát és frakciótagtársait, és ne szavazzák meg a törvényt. Ebben támogatni fogjuk mi, kereszténydemokraták, akik változatlanul szolidaritásalapú, a magyar társadalom minden tagját magában foglaló, nemzeti kockázatközösségen alapuló, privatizáció nélküli, állami egybiztosítós egészségbiztosítási modell megőrzéséért küzdünk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu