DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Gógl Képviselő Úr! Nagy figyelemmel hallgattam, mint mindig, a hozzászólását. Az az egy probléma van, hogy a mai megbeszélésünk tárgya nem egy amerikai vagy bármilyen tanulmány, hanem az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény, és annak is a köztársasági elnök úr által kifogásolt vagy újragondolásra a parlamentnek visszaküldött szakaszai.

Képviselő Úr! A legteljesebb mértékben egyetértünk azzal, hogy az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét, hogy gondoskodjon az emberek egészségügyi ellátásáról, ma Magyarországon a társadalombiztosítás keretében valósítjuk meg. De ugye, képviselőtársam, nem akarja kétségbe vonni, hogy ma Magyarországon egy működő társadalombiztosítás van? (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Ezt a társadalombiztosítást, újra meg kell ismételnem, két alapvető törvény írja le, az 1997. évi LXXX. törvény, a társadalombiztosítási járulékokról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény, és az 1997. évi LXXXIII. törvény az egészségbiztosítási ellátásokról.

Ebből az következik, hogy ez a két törvény és ez az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény összhangban is van, és nemhogy feloldja, hanem megerősíti az egységes társadalombiztosítást, azt a nemzeti kockázatközösséget, amelyet mi mindannyian féltve őrzünk, amelyben senkit sem lehet kizárni ebből a rendszerből, és senkinek nem engedjük meg, hogy kivonja magát a közfelelősség alól; amelyben ennek a pénztárnak a működtetése kapcsán minden biztosítottnak azonos törvényi joga van, törvényben leírt joga van az egészségügyi ellátásokhoz való megkülönböztetés nélküli hozzáféréshez. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És engedelmükkel a köztársasági elnök úr azt mondja, hogy e feltételnek a teljesülése nemcsak a mindenkori kormánytöbbség felelőssége, hanem az ellenzéké is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu