DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak egy rövid megjegyzést szeretnék fűzni Mikola képviselő úr bizottsági kisebbségi véleményének ismertetéséhez. Azt tudom mondani, hogy ennek az ismertetett kisebbségi véleménynek egy jelentős része a bizottsági ülésen nem hangzott el, ami nagyon helyes dolog, hiszen nem az általános vitát kezdtük újra, hanem a köztársasági elnök úr átiratára kellett válaszolni az egészségügyi bizottság ülésén.

Talán azzal kellene kezdeni, hogy a köztársasági elnök úr átirata tartalmazza azt a szakaszt, amelyet most felolvasnék. "A legkülönbözőbb egészségbiztosítási rendszerek működtethetők alkotmányosan és sikeresen, és lehetnek másrészt kialakításuktól függően alkotmányellenesek vagy alkalmatlanok. Alkotmányunk is lehetővé teszi a magántőke bevonását az egészségügy finanszírozásába és ellátásába, és nem zárja ki e területen a versenyt."

Ezek azok a mondatok, amelyek megalapozzák azt a véleményünket, hogy az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény természetesen alkotmányos, megfelel annak a célnak, hogy a Magyar Köztársaság területén élő biztosítottak számára a közösség, a szolidaritás szellemében kialakítsuk azt a biztonsági rendszert, amely szolgálja az itt élő emberek jobb egészségi állapotát, betegségükben gyógyulását, a rehabilitációt és a gyógyszerekhez való hozzáférésüket.

Köztársasági elnök úr kommentárja és átirata többletgaranciákat és egyértelműbb szabályok meghozását kérte a parlamenttől. Érdemben és részletesen megvizsgáltuk köztársasági elnök úr átiratát, és három nagy területen találtuk úgy, hogy köztársasági elnök úr javaslatát érdemes megfontolnunk, és azt beépíteni a törvényjavaslatba. Ezért a módosító indítványaink egy része ennek a nemzeti kockázatközösségnek, az egységes társadalombiztosításnak a megerősített deklarációjáról szól. Vagyis arról, hogy az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény minden biztosított számára azonos esélyeket és feltételeket teremt a gyógyulás útjára, a gyógyító eljárásokhoz való hozzáférésre és a rehabilitációra, abban a rendben, amelyet két meghatározó korábbi törvény: az 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítási ellátásokról és az 1997. évi LXXXIII. törvény az egészségbiztosítási ellátásokról határoz meg.

Köztársasági elnök úr azt kérte tőlünk, hogy szabályozzuk törvényben, és mondjuk meg, hogy azok a nagy értékű, különleges vagy ritkán előforduló ellátások, amelyek költségeinek viselésére az egészségbiztosítási pénztárak nem képesek, az országos kockázatkezelő alapban pontosan kerüljenek meghatározásra, és határozzuk meg azt a költségvetési nagyságot, hogy ezt a befizetett járulékaink hányadrészéből álljuk. Ezért a törvénymódosításban - a 29. és 52. ajánlási pontban találják ezt meg képviselőtársaim - azt fogalmaztuk meg, hogy törvénynek kell előírni, minden évben újra meg kell határozni az országos kockázatkezelő alapból finanszírozandó ellátásokat, és hogy megosztjuk a kockázat viselését, amelyet nagyobb részben ez az országos kockázatkezelő alap, kisebb részben pedig a területi egészségbiztosítási pénztárak viselnek.

Képviselőtársaim el fogják mondani a további módosító indítványokat, én azonban, engedjék meg, hogy ennek a szolidaritási rendszernek az átalakításához, és ahhoz, hogy vajon ki mond igazat, és ki változott az idők során nagyobbat, vajon kinek van felhatalmazása a változásokra, és aki megnyerte a felhatalmazást, az vajon élt-e ezzel, és teljesítette-e ezeket a felhatalmazásokat, egy rövid idézetet mondjak Orbán Viktor miniszterelnök úrnak az Országgyűlésnek benyújtott, "Az új évezred küszöbén - Kormányprogram a polgári Magyarországért" címmel tartott előadásából. A szó szerinti idézet így hangzik:

"A kormány az egészségbiztosítás rendszerén belül megkezdi a biztosítási rendszer reformját. A reform fenntartja a mindenkire kiterjedő szolidaritásalapú egészségbiztosítás elvét, de tágabb teret ad a magán- és közösségi kezdeményezéseknek. Olyan kétszintű biztosítási rendszert kíván létrehozni, amelyben az országos egészségpénztár feladata a járulék-nyilvántartás, a begyűjtött járulék kapitáció szerinti szétosztása az elismert pénztárak között. A területi elismert pénztárak nyújtják az alapbiztosítást minden állampolgárnak és kiegészítő biztosítást az egyéni szerződések szerint. E pénztárak közvetlen szerződő partnerei a szolgáltatók szövetségének."

Vagyis volt egy kormány, amelyik felhatalmazást kapott a néptől, és nem teljesítette ezt a felhatalmazást. Mi már 2002-ben eldöntöttük a területi pénztárak megalakítását, és most azt is bepótoljuk, igen tisztelt fideszes képviselőtársaim, amelyekre önök már 1998-ban kaptak a néptől egy felhatalmazást, de úgy látszik, minden ilyen felhatalmazást nekünk kell beteljesíteni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu