HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Hát ezért tartunk itt - amit most Gusztos Péter elmondott, nem volt más, mint "a győztes mindent visz" arcátlan álláspontja. Így nem lehet az ellenzéket megsérteni, amiket itt a fejünkhöz vagdosott! (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Óh! - Taps az ellenzéki oldalon.) Alkotmányos joggal él az ellenzék, alkotmányban rögzített joggal; ezt el lehet utasítani, de nem ilyen hangon.

Óriási változás előtt áll az ország, legalábbis e vonatkozásban, hiszen az utóbbi hónapokban kormánypárti képviselőktől mást sem hallottunk, mint hogy forradalmi, óriási, a nemzet életét alapjaiban megváltoztató döntésről van szó, és vegyük tudomásul, hogy ez így is van.

Na, ahhoz, hogy ez a döntés sikeres legyen, legalább három feltételnek teljesülnie kellett volna. Az első feltétel egy szakmai konszenzus, hogy az egészségügy szereplői, annak minden dolgozója, vagy legalább a legnagyobb tömeg, ami elérhető, szakmai egyetértésre jusson a törvényi előkészítés során. Ez nem történt meg. Ezután illett volna a politikai konszenzus feltételeit megteremteni, olyan ötpárti egyeztetéseket folytatni, ami ennek az alapját vagy a talaját megteremti, és innen továbbfolytatni a vitát. A harmadik szintje az egyeztetésnek egy ilyen jelentőségű törvényjavaslat esetében egy társadalmi konszenzus, amikor a társadalom minden tagjával vagy lehetőleg a legszélesebb rétegekkel megértetjük, hogy mi ennek a változásnak a lényege, milyen következményekkel fog járni rájuk vonatkoztatva, az egészségügy egész rendszerére, hogyan változtatja ez meg az életüket.

Na, hát ebből a három feltételből egyetlenegy sem teljesült. Mi lehet ennek az oka? Az egyik oka az lehet, hogy ez a törvény, amelyet most elfogadott az Országgyűlés többsége, szakmailag nem kellően kidolgozott, szakmailag nem kellően megalapozott, és ezért a parlamenti képviselők azon része, akik ott ülnek a kormányoldalon, nem bíznak abban, hogy ez a törvény kiállná ezt a próbát. Ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség egy kommunikációs hiba vagy kommunikációs hiány, hiszen a törvény-előkészítés során illett volna a társadalommal olyan párbeszédet folytatni, hogy a döntés időpontjára, mondjuk, mára a társadalom széles rétegei tudják, hogy miről van szó. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy jó néhány parlamenti képviselő erről az oldalról (A kormánypártokra mutat.) elismerte, hogy nem pontosan tudta, miről szavaz december 17-én, ami elég nagy hiba volt. Hát hogyan várhatjuk el akkor a társadalom egészétől vagy nagy többségétől, hogy ezzel tisztában legyen? Tehát tulajdonképpen ez az alkotmányos lehetőség, a törvényt megerősítő népszavazás lehetőséget nyújtana egyfelől a kormánypárti képviselőknek, hogy eloszlassák azt a gyanút, hogy ez a törvény szakmailag nem jól előkészített, szakmailag nem jól kidolgozott, nem jó.

Ha a másik feltétel igaz, hogy kommunikációs hibák történtek, akkor a népszavazásig rendelkezésre álló idő lehetőséget nyújtana arra, hogy ezt a kommunikációs hibát elhárítsuk, és ha meg vannak győződve saját igazukról, akkor nyilván meg tudják tenni azt, hogy a társadalom többségével ezt elfogadtassák. Ezért a Magyar Demokrata Fórum ezt a javaslatot természetesen támogatja, és ha a kormányoldal ezt nem fogadja el, akkor ezt úgy értékeli, hogy egyfelől kommunikációs problémák, másfelől előfordulhat, hogy igen komoly szakmai problémák is vannak a most elfogadott törvénnyel, amivel ezek szerint a kormánypárti képviselők nem mernek szembenézni.

Ezért javasoljuk, hogy az előterjesztést megfontolva ezt fogadják el, és kérdezzük meg az ország közvéleményét, hogy kellően mély-e a tudása erről a törvényről, és egyetért-e vele. Van még idejük, hogy ezt elfogadtassák velük.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu