DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ma a Gyurcsány-kormány egy újabb kísérleti szakaszára figyelhettünk fel. Szeretném megkérdezni, miniszterelnök úr: számolja-e ön, hogy ez hányadik az elmúlt három évben?

Tisztelt Képviselőtársaim! Kevesebb improvizációra és több megfontoltságra lenne szükség. A ciklus közepén vagyunk lassan, és még mindig arról beszélünk, hogy milyen szándékai lesznek az elkövetkezendő hetekben, hónapokban a kormánynak, ilyen mondatokat hallottunk, hogy majd megvizsgáljuk, tervezzük, vagy olyat is, hogy egy hónappal a költségvetésünk életbelépése után az önkormányzatok költségvetését érintő helyi kulturális, közművelődési és sok minden, oktatási kiadásokon kíván változtatni a miniszterelnök úr, és semmiféle hátteret nem hallottunk hozzá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudathasadásos lennék, ha nem támogatnám a miniszterelnök úrnak azokat a törekvéseit, amelyek egyébként a polgárosodásról szólnak, hiszen a Magyar Demokrata Fórum elmúlt húsz éve nem szólt másról, mint a polgárosodás erősítéséről. De ebből a beszédből számomra az is világossá vált, hogy a kilencvenes évek törekvéseihez képest volt egy nagy vargabetű, és ön most visszatér azokhoz a törekvésekhez, amelyeket mi a kilencvenes években a polgárosodás alapjául szántunk, és én ezt üdvözölni tudom. Emlékeztetem a képviselőtársaimat arra, hogy az egész polgárosodás azzal kezdődött, amit egyébként önök akkor rettenetesen szidtak, igazságtalannak és sok mindennek tartottak: hogyan lehet tulajdonhoz juttatni azokat az embereket, akik egyébként kaptak hideget-meleget a több mint négy évtizedes szocializmusban.

Először is volt a szövetkezeti vagyonnevesítés, az ipari és a termelőszövetkezeti vagyonnevesítés, hogy egy kis tulajdonhoz lehessen juttatni az embereket, akiktől elvették a sajátjukat. Aztán jött a kárpótlás. A kárpótlás szintén ezt a célt szolgálta: hogyan lehet többlábú tulajdonossá tenni embereket, segíteni rajtuk. Persze, csak a szitokszót kaptuk érte: ezért igazságtalan, azért igazságtalan, miért nem volt jó. Jött a munkavállalói részvényprogram, jött az E-hitel, lakáshoz juttattuk - ahogy ön is említette - a bérlakások bérlőinek sok-sok százalékát. Elindult egy olyan folyamat, lehetett vitatkozni azon, hogy jól csináltuk vagy rosszul, de az a kormány adott. Az a kormány adott a legnehezebb időszakban.

Mi ehhez a polgárosodáshoz tartjuk azóta is magunkat, csak az a helyzet, hogy a polgárosodásba még nagyon sok minden más is beletartozik. Próbáltuk az elmúlt időszakban a polgárosodás kritériumait szembesíteni önnel, hogy az öngondoskodás jelenti azt is, amire a polgár jogosan tart igényt, hogy ő öngondoskodással szeretne előbbre jutni, és nem az állami támogatásokkal; nem azzal, hogy mások az ő pénzén olyan támogatásokat kapnak, olyan alanyi jogon járó támogatásokat vagy olyan, munkára éppen nem ösztönző segélyeket, amivel szembesítettük önt, hogy a magyar középosztály vészesen fogy, miközben olyan költségvetési kiadások vannak, amelyek tönkre fogják tenni ezt az országot előbb-utóbb. Nos, ezeket éppen nem hallotta meg, miniszterelnök úr, még akkor sem, amikor a tavalyi évben leültünk, és pontosan azokat a kérdéseket vettük elő, hogy egy polgár öngondoskodásra, a megtakarításaira épít. Önök büntették a megtakarításokat. Minden megtakarítást olyan teherrel sújtottak, ami miatt vagy a párnában tartotta a polgár a pénzét, vagy pedig elköltötte, mert önök aztán éppen nem ösztönözték, vagy kivitte külföldre. Hiszen a középosztály menekül külföldre, és a pénzét is oda vitte ki, mert nem volt lehetősége normális körülmények között itthon tartani.

Nos, tisztelt miniszterelnök úr, a polgár egyébként rendet is akar. Egy olyan rendben szeretne élni, ahol van törvényesség, ahol van végrehajthatóság, és a dolgok következményekkel járnak együtt. A polgár azt is szereti, hogy ami pénzért ő megdolgozik, azzal ő gazdálkodhasson. Nos, ha belegondolunk abba, hogy az elvonások mértéke évről évre mekkora Magyarországon, akkor ez nem éppen a polgárosodást segítő folyamat volt, amivel az elmúlt időszakban az ön kormánya szembesített minket.

Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy ez a tőzsdére vitellel kapcsolatos javaslata, ami itt megfogalmazódott, nagy örömömre szolgál, és a Magyar Demokrata Fórum minden tagjának, mert emlékeztetem a miniszterelnök urat, pontosan egy évvel ezelőtt, amikor önt meghívtuk a magyar középosztály 13 pontjának megvitatására, annak pontosan ez volt az egyik sarkalatos pontja. Ön akkor azt ígérte, hogy a javaslat jó, egy éven belül biztos, hogy a tőzsdén lesznek azok az állami vállalatok, amelyeket addig ön felkészít erre. Nem tudok róla, hogy ilyen folyamat elindult volna, hogy a felkészítés megtörtént volna, ugyanakkor írtam önnek január 30-án egy levelet, amiben pontosan ezt kérdeztem meg, és azóta sem méltatott minket válaszra.

(13.50)

Szóval, nem készültek el azok a hatástanulmányok, elemzések, átvilágítások az elmúlt egy évben sem, amelyek ahhoz szükségeltetnek, hogy tőzsdére lehessen vinni, mert barátaim, ez nem működik úgy, hogy egyik napról a másik napra tőzsdére kerülnek ezek a vállalatok.

Örülök egyébként, egyik mondatommal meg is fogalmaztam, hogy kifejezetten támogatnám ezt a tőzsdére vitelt, és ez a Magyar Demokrata Fórum 13 pontjának az egyik fontos pontja; ugyanakkor szomorúság fog el, ha arra gondolok, hogy az elmúlt időszakban két dologban biztosan támogattam önt, ami később csalódást okozott. Az egyik dolog: amikor meghallottam, hogy antikorrupciós testületet hoz létre, ami egyébként tényleg része volt a Magyar Demokrata Fórum középosztály védelme érdekében megfogalmazott 13 pontjának - tiszta kezek hivatala, tiszta kezek testülete -, hogy erőteljesen küzdjünk a költségvetést támadó 200-300 milliárdos évi kiadású korrupció ellen, akkor hallottuk a hírt, hogy jön az antikorrupciós testület. És amikor megláttuk, hogy 8 millió forintos költségvetést szánt mellé a miniszterelnök úr, akkor rájöttünk, hogy ez egy komolytalan kezdeményezés volt, ez csak kipipálása volt annak, hogy látszólag támogatjuk a korrupció elleni küzdelmet.

Ugyanakkor, amikor a kormányzati ciklus megkezdődött, és ön meghirdette a nagy reformok programját, nem népszerű, de kiálltam és azt mondtam, hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatja a reformokat, hiszen itt elengedhetetlenül szükséges, hogy ne csak a középosztály adóterhét és vállalhatatlan terhelését tűzze programul a kormány, hanem a költségvetési kiadások radikálisabb csökkentését is, mi több, egy gazdaságélénkítő programot is szívesen támogattunk volna. Hát, ezek is szavak maradtak az elmúlt időszakban, ami miatt félve merem most azt mondani a miniszterelnök úrnak, hogy egyébként a polgárosodást szolgáló lépését, azt, hogy az állami vállalatok egy bizonyos körét tőzsdére viszik, szívesen támogatom.

Szerettem volna hallani, miniszterelnök úr, hogy mekkora pénzre számít a tőzsdére vitelből. Hány százalékát kívánja, egyáltalán milyen cégekről vagy állami vállalatokról van szó? Milyen kisebbségi vagy többségi tulajdont is szeretne a tőzsdére vinni? A mi javaslatunk akkor 10 és 30 százalék közötti tőzsdére vitelt jelentett volna, ami egy csomó esetben bevételt jelent, de megmarad a többségi rendelkezési jog. Mit kezdene a miniszterelnök úr és kormánya a bevétellel? Hiszen ez a legfontosabb kérdés, mert ha folyó kiadásokra kívánja fordítani, ha a miniszterelnök úr segélyezésekre, szociálpolitikára akarja fordítani, akkor valószínűleg nem fog segíteni ez azon, hogy az ország gazdasági felemelkedését tudjuk egyformán támogatni, amiben mi, magyarok érdekeltek vagyunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu