ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Valóban fontos és lényeges kérdéseket érintett képviselő úr ma reggeli napirend előtti hozzászólásában, hiszen ma, amikor egy egyébként felesleges és értelmetlen népszavazásra készülünk, mégiscsak érdemes kihasználnunk ezt a lehetőséget arra, hogy érdemben átgondoljuk, milyen lehetőségeket, milyen pályákat kínál a felsőoktatásunk, elsősorban éppen azoknak, akiknek a kedvéért érdemes államilag finanszírozott felsőoktatást fenntartani, milyen lehetőségeket kínál a felsőoktatás azoknak a diákoknak, akik tehetséggel és szorgalommal készülnek egy értelmiségi pályára, de akik számára a családi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy könnyen, áldozatok nélkül elérjék ezt a célt.

Amikor erről a kérdésről beszélünk, akkor érdemes látni a mai helyzetet is. A mai helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, hogy az a felsőoktatási rendszer, amelyik az elmúlt években kiépült, a világ egyik legigazságtalanabb felsőoktatási rendszere. Ezt nem én mondom, ezt mutatja egy olyan OECD-tanulmány, amely huszonöt ország eredményeit hasonlította össze, és azt tapasztalta, hogy Magyarország az az ország, ahol legjobban meghatározza a családi helyzet, a szociális helyzet a felsőoktatáshoz való hozzáférés lehetőségét.

Miért van ez, képviselőtársaim? Azért, mert éppen azok, akik most olyannyira aggódnak a szegény, de tehetséges diákokért, 2000 körül, az Orbán-kormány idején egy olyan felsőoktatási rendszert építettek ki, amelyik kétsebességes, amelynek van egy államilag finanszírozott része, ahova csak bekerülni nehéz, de utána a diák lényegében már azt csinál, amit akar, ettől még államilag finanszírozott hallgató marad, és van egy olyan része, amelyikben bizony kemény pénzeket fizetnek a diákok a költségtérítésre.

Azt gondolnánk, hogy az állam nyilván azok helyett fizet, akik jobban rászorulnak, akik jobban teljesítenek.

Tisztelt képviselőtársaim, ez nem így van. Azt mutatják a felmérések, hogy az államilag finanszírozott képzésben jobb helyzetű diákok vannak, míg a nehezebb szociális helyzetű diákok vannak a költségtérítéses képzésben. Akkor biztos valamilyen minőségelv alapján érdemlik meg ezek a diákok azt, hogy helyettük az adófizetők fizessék a képzés nem kis költségeit, ami diákonként 1 millió forint, de mondhatnám úgy is, hogy adófizetőnként 40 ezer forint ma is. De nem így van, hiszen ha a diák egyszer már bekerült az államilag finanszírozott képzésbe, akkor semmilyen ösztönzés nincs arra, hogy jobban tanuljon, jobban teljesítsen.

Ezért mi azt mondjuk, hogy változtassuk meg ezt a rendszert annak érdekében, hogy az állami támogatást, az adófizetők pénzét az a diák kapja meg, akinek erre szüksége van, és aki ezt megérdemli. Ezért nem csak képzési hozzájárulási rendszert vezettünk be, és ezért kötöttünk ehhez a képzési hozzájárulási rendszerhez egy új ösztöndíjrendszert, egy olyan ösztöndíjrendszert, amelyben a szociális ösztöndíjak összege a kétszeresére emelkedik, a tanulmányi ösztöndíjak rendszere pedig egyharmadával, így most mindkét ösztöndíj diákonként és évente hozzávetőlegesen 200 ezer forintra növekszik. Ezért módosítottuk úgy a törvényt, ezért állapítottuk meg úgy a hozzájárulás szabályait, hogy se a hátrányos helyzetű diákok nem fizetnek képzési hozzájárulást, se azok a diákok, akik a legjobb 15 százalékban vannak.

Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy a tehetséges, de rászoruló diák nem fizet, viszont fizet az a diák, aki se a szorgalmával nem érdemelte ki, hogy magasabb állami támogatást kapjon, se a szociális helyzete miatt nem szorul rá az adófizetők támogatására. Tehát jól jár az, aki tanul, és aki szegény, és ahelyett kevesebbet fizetünk, aki nem szorul rá, és nem érdemli ki ezt a támogatást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy dologról szeretnék beszélni, mert annyi ostobaság jelenik meg a népszavazási kampány hajrájában, hogy érdemes rá reagálni. Például azt olvastam az egyik nap egy napilapban, hogy azért nem adunk a felvételi eredményekről adatokat, merthogy hihetetlenül titkolunk valamit. Talán érdemes itt a Házban is megemlíteni azt, hogy milyen folyamatot jelent a felvételi lapok feldolgozása. Ilyenkor beérkezik a 100-110 ezer felvételizőtől egy csomó dokumentum. Először borítékot kell bontani. Ezt két műszakban naponta hatvan fő végzi. Aztán következik a vonalkódolás, majd szkennelni kell az összes dokumentumot; naponta 8 ezer dokumentumot kell az adatbázisba bevinni. Ezután folytatódik a jelentkezési lapon rendelkezésre álló adatok rögzítése. Aztán a csatolt dokumentumokat szét kell válogatni és ellenőrizni kell, majd a típusba sorolt dokumentumokat rögzíteni kell és össze kell vetni a jelentkezési lapon lévő adatokkal.

Ez összességében mintegy 600 ezer dokumentum feldolgozását jelenti, ehhez a folyamathoz pedig idő kell. Március közepére rendelkezünk majd előzetes adatokkal a felvételi jelentkezések pontos számáról. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu