DR. ÁNGYÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A mezőgazdasági bizottság 2008. február 11-ei ülésén megvitatta a 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló határozati javaslatot, és azt 10 igen, 10 nem szavazattal és 2 tartózkodás mellett általános vitára nem ajánlotta. Engedjék meg, hogy hasonlóan a környezetvédelmi bizottsághoz, ahol szintén ellenzéki képviselő ismertette a bizottság véleményét, röviden összefoglaljam a lezajlott vitát, és fő vonásaiban indokoljam a bizottság döntését.

A bizottság mindenekelőtt nehezményezte, hogy a 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepció megtárgyalására csak 2008-ban és azt követően kerül sor, hogy azt a kormány 2007. november 29-én már határozattal elfogadta. Méltatlan tehát e jelentős kérdéskörben a törvényhozásnak szánt utólagos jóváhagyó szerep. Súlyosan aggályosnak minősítette továbbá azt a gyakorlatot is, ahogyan az energiapolitikai koncepció elkészült. Működő demokráciában ilyen jelentős kérdéskörök eldöntése és stratégiai fő irányok meghatározása esetén a gyakorlat az, hogy először a szakmai tudományos körök elemzéseket, előzetes hatásvizsgálatokat és fejlesztési forgatókönyveket készítenek. Ez alapján a kormány egy olyan, alternatívákat tartalmazó koncepciótervezetet készít, amit széles körű társadalmi vitára bocsát.

(11.20)

A vita alapján körvonalazódó, közösen elfogadható forgatókönyveket, a megalapozó háttértanulmányokkal és előzetes hatásvizsgálatokkal egyetemben a törvényhozás elé terjeszti. Így valósulhat meg az ilyen nagy jelentőségű, hosszú távú, több kormányzati cikluson átnyúló programok esetén nélkülözhetetlen szakmai, társadalmi és politikai konszenzus. A benyújtott energiapolitikai koncepció mindezeket teljes mértékben nélkülözi.

A koncepció hibás abban az értelemben is, hogy nincs összhangban olyan más meghatározó nemzeti stratégiákkal, mint például a nemzeti fenntartható fejlődési vagy a nemzeti éghajlat-változási stratégia, továbbá a környezet- és természetvédelmi, valamint nem utolsósorban az agrár- és vidékfejlesztési stratégia. Az előterjesztő láthatóan kísérletet sem tett arra, hogy megteremtse a vázolt energiapolitikai koncepció összhangját ezekkel a legfontosabb nemzeti stratégiákkal.

Ráadásul - mint kiderült - a kormány két héten belül szokásos gyakorlata szerint határozattal dönteni fog az energiahatékonysági nemzeti cselekvési tervről, továbbá a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos stratégiáról is anélkül, hogy a nemzeti energiapolitikai koncepció tekintetében szakmai, társadalmi és politikai konszenzust alakított volna ki. Ezekben az egymással szorosan összefüggő stratégiákban, programokban és tervekben ahány dokumentum, annyiféle cél szerepel.

A bizottsági vitában felmerült az is, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos elképzelések és tervek nincsenek összhangban az FVM biomassza-termelési és energetikai célú felhasználási koncepciójával, nem veszi figyelembe a kérdéskör megítélésében jelentősen változó európai környezetet sem, továbbá nem szentel kellő figyelmet az energetikai célú biomassza-felhasználás takarmány- és élelmiszer-termelési, ellátási következményeinek, és nem számol az élelmiszerárakra gyakorolt hatásaival sem. Nem támogatható például az a törekvés sem, hogy úgy kéri fel a kormányt új atomerőművi kapacitások kialakításának döntés-előkészítő munkálataira, hogy ezzel lényegében teljesen feleslegessé teszi azt a társadalmi, szakmai, politikai párbeszédet, amelyet e kérdésben le kellene folytatni. Úgy tűnik, hogy a kormányon belül sincs egyetértés, hiszen például Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter úr is úgy nyilatkozott, hogy egy magyarországi atomerőmű esetleges építésére vonatkozó kérdést népszavazásra kellene bocsátani.

Összességében az a vélemény alakult ki, hogy a beterjesztett energiapolitikai koncepció szakmailag nem megalapozott, statisztikai becsléseken kívül alig támaszkodik műszaki, gazdasági, környezeti és társadalmi elemzésekre, továbbá nem harmonizál meghatározó nemzeti fejlesztési koncepcióinkkal és terveinkkel. Nem alapul társadalmi konszenzuson, és nem rögzíti azokat az állami felelősségvállalási területeket sem, amelyeken a közösségi gondoskodás megvalósítható lenne. A koncepció gyakorlatilag az állam teljes kivonulásával egyenértékű ezen a stratégiailag fontos területen, és megfogalmazását döntően a biomassza, továbbá a geotermikus, nap- és szélenergia közösségi hasznosításával szembeni szűk lobbicsoportok érdekei és a befektetői érdekek motiválják.

Mindezek alapján az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága a határozati javaslatot általános vitára nem ajánlotta.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu