DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Évek óta beszélünk már arról, hogy sok magyar iskolában elkülönítve oktatják a cigány és nem cigány gyerekeket, de a napokban két olyan esemény is történt, ami aktualizálta, hogy újra foglalkozzunk itt a Házban is a témával, az iskolai szegregációval.

Az egyik a kerepesi iskola jól ismert esete. Az iskola jogsértő gyakorlatainak a föltárása és a szankciók kiszabása természetesen örvendetes. Az iskolai szegregáció ellen először Magyar Bálint oktatási miniszter lépett föl nagyon határozottan, és örülünk annak, hogy ebben a ciklusban is következetesen folytatódik az a munka, amit öt éve elkezdtünk.

Kevésbé örvendetes viszont, hogy vannak, akiknek semmilyen bizonyosság nem elég ahhoz, hogy megváltoztassák korábbi véleményüket. Veres András püspök még a Katolikus Püspöki Konferencia titkáraként 2005-ben az esélyegyenlőség és az emberiesség nevében - ő fogalmazott így - tiltakozott az ellen, hogy egy csoportban tanuljanak a halmozottan hátrányos helyzetben élő, és ahogyan ő fogalmazott, a szellemileg, lelkileg egészséges tanulók, mondván, hogy a gyengéknek további kudarcokat jelent együtt lenni a jókkal, a jókat pedig visszahúzzák a gyengék.

Veres püspök a napokban újra azt nyilatkozta, káros, ha - megint őt idézem - válogatás nélkül egy osztályba eresztik a testi vagy szellemi sérüléssel született gyerekeket, a súlyos magatartászavarral küszködőket és a jól fejlődő diákokat, miközben, ahogy ő véli, bezárják a kisegítő iskolákat. Nyilván a püspök úr is tudja, hogy a kisegítő iskolákat nem zárják be. A speciális oktatást igénylő, súlyosan értelmi fogyatékos és a fogyatékkal élő gyerekek iskolái ma is működnek.

Ezzel szemben "Az utolsó padból" elnevezésű program egyértelműen megmutatta: Magyarországon azért volt még nemrégen a ténylegesnél két és félszer több kisgyerek enyhe értelmi fogyatékosnak nyilvánítva, hogy a "normál" osztályokban ne kelljen bajlódni a majdnem mindig halmozottan hátrányos helyzetű és majdnem mindig cigány kisdiákokkal. Az integrált oktatás annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy ne zárjuk ki őket már életük első éveiben a magyar társadalomból, hogy ne vágjuk el továbbtanulási, szakmaszerzési lehetőségeiket már hatéves korukban.

Nem tudom, hány kutatási eredménynek kell még bizonyítania, hogy a sokszínű gyerekközösségek nem frusztrálják a gyengébben tanuló és a sajátos nevelési igényű gyerekeket. Ellenkezőleg: a jobban teljesítő gyerektársak és a természetesen kialakított közösség jelentősen hozzájárulhatnak fejlődésükhöz. Nem tudom, hány kutatási eredménynek kell még bizonyítania, hogy a jobb tanulókat nem hátráltatják a gyengébben tanulók.

(9.30)

Viszont együtt tanulják meg, hogy a társadalomban bizony vannak szegények és módosak, kiugróan tehetségesek, átlagos képességűek és lassabban haladók, vannak, akiknek segítségre van szükségük, és igenis vannak, akik tudnak segíteni nekik. Ahhoz, hogy később egészséges, igazságos és együtt érző társadalomban élhessenek majd együtt, ez a fajta társas ismeret elengedhetetlen.

A püspök úr által hangoztatott, de másoktól is sokat hallott nézetek akarva-akaratlanul azokat erősítik meg, akik fenn akarják tartani a gettókat, ha etnikai alapon tilos, akkor álszent módon a képességek eltéréseire hivatkozva. Hiába a szociáldemokrata-liberális kormány minden igyekezete az iskolai szegregációban is megjelenő magyarországi rasszizmus leküzdésére, ha társadalmi véleményformálók, legyenek akár politikusok, akár egyházi emberek, nem hajlandók megszabadulni az előítéletes beidegződésektől.

Azt gondolom, minden írástudónak fel kell ismernie a saját felelősségét a szégyenletes szegregáció megszüntetésében. Különösen érvényes ez az írás ismerőire, hiszen sokan vagyunk, akik szerint, amikor Jézus meggyógyította, akkor befogadta, ha tetszik, a közösségbe integrálta a sántákat, vakokat, némákat, nem pedig elzárta őket a többiektől, és etnikai megkülönböztetés nélkül fogadta el és fogadta be az embereket, különösen a gyermekeket. Ezért természetesebbnek látnám, ha a püspök úr javaslatokkal állna elő, és jó példákat mutatna fel arra, mondjuk, az egyházi iskolák gyakorlatából, hogyan szüntethetők meg a gyerekgettók és a szaloncigányozás Magyarországon.

A liberális hagyományokhoz híven mi erre szeretnénk mielőbb megoldást találni, ezért kérjük Gusztos Péter képviselőtársammal együtt és nem először a Magyar Országgyűlést, kezdje meg végre munkáját az iskolai esélyegyenlőségi és integrációs albizottság, mert nagyon sok a dolgunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu