DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségüggyel kapcsolatos és a terhekkel, tehát a társadalom terheivel kapcsolatos előzetes információk, amelyek a sajtóban önök által megjelentek, és azok az információk, amelyeket a bizottsági ülésen szereztem, körülbelül azt a fajta képet alakítják ki, mint amilyet az egyik professzorom, aki a könyvében - később ő a WHO-nak az egyik aligazgatója lett, tehát igen magas tisztségbe jutott - azt írta, hogy a kommunizmusban meg fog szűnni a betegség. Erre Móricz Zsigmondnak egy ismert mondásával válaszolok, aki egy más konstellációban azt mondta, hogy "Mondta, szegény, mondta, de maga se hitte." Ez körülbelül úgy van, hogy önök azt mondják, hogy nem fognak a társadalom terhei növekedni, nem fog emelkedni a vizitdíj, nem fog emelkedni a kórházi napidíj, nem fog emelkedni semmi, sőt csökkeni fognak; mondják önök, csak maguk se hiszik.

Sajátos volt a biztosítási rendszerben az, hogy önöknek azon felül, hogy forrást vonjanak be az egészségügybe, semmi más nem jutott eszükbe, mint az, hogy elvonjanak valakitől pénzt. Az, hogy csinálni pénzt, ebben a konstellációban az Országgyűlés baloldali felének abszolút nem jutott eszébe. Közben ugyan észrevették, hogy tönkrement a nemzeti egészségipar, amelyik a forrásbevonásra alkalmas lett volna, közben ugyan észrevették azt, hogy igazából sok helyről, sok más helyről, többek között a járulékfizetés teljes kiszélesítésével, akár esetleg az orvoslás határon túlivá, nemzetközivé tételével lehetne járulékfizetést bevonni, ez fel sem merült, csak azoktól az emberektől elvonni, akik itt élnek Magyarországon.

Nem merült fel az sem, amit hosszú évek óta kértünk, hogy a gyógyítókasszának ágazati felosztása legyen. Ennek következtében gyakorlatilag számolatlanul ment egyes ágazatok javára ki a pénz a rendszerből, és a megtakarítás gyakorlatilag másutt sehol nem jelentkezett.

A harmadik dolog az, hogy semmilyen folyamatos, nyilvánosság által felügyelt kontroll nem volt. Nem volt működési autonómia, nem volt ciklusos gazdálkodás, amit nagyon sokszor kértünk, a háziorvosok közvetlen felügyelete és a kórházi orvosok által választott szervezet nem működött, gyakorlatilag az egészségügyi kiadások tőlük függetlenül jelentek meg. Elgondolkoztató, hogy az új biztosítási rendszer már a tervezés szintjén inszufficiens, hiszen körülbelül 40-50 milliárd forintos költségnövekedéssel számolhatunk. Az Egészségügyi Minisztérium gyakorlatilag megszűnt irányító szervévé válni a magyar egészségügynek: hiányzik az új struktúra, a magasabb kvalifikáció, a nemzetpolitikai célkitűzések, a szakmai kollégiumi rendszer bevonása az irányításba. Elmaradt a Zöld könyvben is ígért decentralizáció, a kutatás-fejlesztés orvosi körökbe vonása, az alkalmazott kutatásnak a nemzeti egészségiparban való rövid távú felhasználása.

Nem készült terv a hosszú távú struktúraváltásra, az alap- és kórházi ellátás egységesítésére, annak az emelésére szervezetében és színvonalában. Nincs egységes informatikai rendszer, sem irányítási rendszer, ennek pillanatnyilag még az alapjait sem látjuk, és nincsen a nemzeti biztosító alkalmazásában lévő valódi, de az ellátási egységekhez, tehát a kórházakhoz delegált nemzeti felügyelet. Nincs valódi betegségmegelőzés, a betegségmegelőzés teljesen általános jellegű, nem családi, és az alapja nem az eredményesség, a lelki megőrzésről pedig egyáltalán nem is gondolkodnak, nincsenek programok: jól születni Magyarországon, egészséges család, hatékony gazdaság, biztos jövő és hogy az idősek életminősége nemzeti ügy.

Ezek után kérdezem azt, hogy mi van. Nem kellene elgondolkoznia a jelenlegi minisztériumnak azon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy amit az elmúlt időszakban tett, annak az inszufficienciája maga után vonná azt ...

Forrás: parlament.hu