HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Államtitkár Úr! 2008. február 14-én, Bálint-napon - közismertebben Valentin-napként is meg szoktak róla emlékezni - egymást megünneplik az emberek, Kunszálláson egészen más történt.

Február 14-én hajnalban állig felfegyverzett pénzügyőr kommandósok törtek a kunszállási panzióban megszálltakra, 65 nőre, férfire és gyerekre. A fegyveresek szobaajtókat törtek be, alvókat rángattak ki a folyosóra, a vendégek közül többen elmondták, hogy bántalmazták is őket, meztelenül kellett a folyosón feküdniük, a nőket hajuknál fogva rángatták.

A brutális rajtaütés nagy médiavisszhangot váltott ki, a vám- és pénzügyőrség ideges magyarázkodásra kényszerült, szóvivőjük egyik indokolása azonban jobban sántított, mint a másik. Az elszenvedők - saját bevallásuk szerint - félnek panaszt tenni, tudniillik nekik nincs szóvivőjük, aki megvédené őket, és az érdekeiket képviselné. A pénzügyőrök először adócsalás gyanúja miatti intézkedésről beszéltek, állításuk szerint a panzióba többször, több hatóság is megpróbált már bejutni, sikertelenül.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tartja-e életszerűtlennek, hogy egy működő panzióba, ahol naponta 60 ember ki-be jár, épp a hatóság ne tudott volna bejutni? Amennyiben a lakók tanúként szerepelnek a panzió tulajdonosával szembeni eljárásban, akkor mivel magyarázza a VPOP az ellenük folytatott kommandós akciót?

A másik indokolás sem sokkal hitelesebb, miszerint feketemunkásokat akartak leleplezni a kommandósok. Annak ellenőrzése, hogy a munkáltató bejelenti-e a munkavállalót, az APEH ellenőrzési osztályának a feladata, ez nem tartozik a vám- és pénzügyőrség hatáskörébe. Egyébként is, miért nem a húsüzemben ellenőrizték a dolgozókat munkavégzés közben? Mióta számít bizonyítéknak az éjszakai alvás, és nem a tettenérés?

Remélem, tisztelt államtitkár úr, ön hitelesebb magyarázattal szolgál erre a felháborító történetre, mint a vám- és pénzügyőrség szóvivője.

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu