BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a lehetőséget. Én még egyszer a népszavazásról szeretnék beszélni, hiszen célegyenesbe fordult ez a kampány a vasárnapi népszavazás előtt, még négy nap, és sor kerül a kampányzáró rendezvényekre. Ez a mai tulajdonképpen az utolsó alkalom, hogy szólhatunk erről a kérdésről a parlamentben; meggyőződésem, hogy ezért szóltak előttem többen napirend előtt felszólalók ugyanerről a kérdésről. Ezzel a lehetőséggel szeretnék én is élni, hogy még egyszer, a népszavazás előtt utoljára, számba vegyem a legfontosabb érveket, amiket az SZDSZ a nemmel történő szavazás mellett megfogalmazott.

A népszavazás során két kérdés foglalkozik az egészségüggyel, a vizitdíj és a napidíj kérdése. Miért is nem akarjuk megszüntetni ezeket az egy évvel ezelőtt bevezetett hozzájárulásokat az egészségügyi szolgáltatáshoz?

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem volt könnyű bevezetni a vizitdíjat és a napidíjat. Jóllehet, ha körültekintünk Európában, az uniós országok többségében van ilyen gyakorlat. Általában két érvet hoztunk föl annak idején, hogy miért is indokolt ennek az intézkedésnek a bevezetése. Az egyik a forrásbővítés volt, hogy így érzékelhető módon több pénz kerül bele az egészségügybe, mint ha csak a járulékokra alapozhatnánk. A másik viszont a szemléletváltás elindításának a kérdése.

Ami a pluszforrást illeti, az első év tapasztalatai alapján ma már a háziorvosok is jelentős mértékben megosztottak, sőt inkább támogatják többségükben a vizitdíj fennmaradását, mert megtapasztalták, hogy ezt a befolyó összeget nem vonja el a kormány, nem vonja el a pénzügyi tárca, ez ott marad, és átlagosan mintegy 25 százalékkal növeli azt a forrást, amiből mondjuk egy háziorvosi praxis gazdálkodhat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én ennél a pénzügyi szempontnál lényegesen fontosabbnak tartom a másikat, azt, hogy milyen szemléletváltást, milyen gondolkodásmód-változást indíthat el a vizitdíj, illetve a napidíj működtetése. Nagyon sok mindent csinálunk, eszünk, iszunk, csinálunk és nem csinálunk, amivel ártunk az egészségünknek. Azt gondolom, hogy egy olyan felelősségteljes gondolkodásnak, szemléletváltásnak az elindításához szükséges szimbolikus, jelképes összeg a vizitdíj, ami az önmagunkért viselt felelősség erőteljesebb megnyilvánulása irányába hathat a gondolkodásunkra.

(9.40)

Gondoljunk bele: egy doboz cigaretta ára már több mint 300 forint. Lehet, hogy már csak fél doboz cigarettát kapunk 300 forintért. Márpedig sok dohányos akár napi egy doboz cigarettát elszív, és ezzel olyan sokat árt az egészségének, ami aztán később százezrekben mérhető költséget keletkeztet a társadalombiztosítás kasszájában. Az önrésznek nagyon komoly jelentősége van a tekintetben, hogy felelősségteljesebben gondolkodjunk magunkról meg mindarról, amit csinálunk.

Az SZDSZ határozott nemet mond a tandíj eltörlésére is, sok évtizedes tapasztalat, hogy a szegényebb, hátrányos helyzetű családok gyerekei sokkal kisebb százalékban jutnak el az egyetemekre. Fontos, hogy ők is odajuthassanak, de erre van három jó válasz: az ösztöndíj, ami sok tekintetben szociális alapú is, a diákhitel és a diákmunka lehetősége, amivel lehet élni, hogy megérezzék már fiatal korukban, hogy a diploma sincs ingyen.

A Fidesz azzal kampányol, hogy a jövő igennel kezdődik. Tisztelt Képviselőtársaim! Igent mondani a jövőre itt és most annyit jelent, mint segíteni a polgárosodás folyamatát az önmagunkért viselt felelősség erősítésével. Ezért az SZDSZ szerint aki igent akar mondani a jövőre, szakítva az ingyenesség hamis illúziójával, az nemet mond a három feltett kérdésre a népszavazáson.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu