BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy figyelemmel kísértem az elmúlt 30-40 perc kétperces felszólalásait, ami elsősorban arról szólt, hogy kinek a kötelessége lekapcsolni a villanyt. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig az utolsónak! Azt gondolom, hogy erről 30-40 percet az Országgyűlés termében nem kellene vitatkozni, ennek mindenkinek természetessé kellene válni a saját életében.

Node, hogy egy kicsit bolygassam még az energiapolitikával kapcsolatos gondolatsorokat, mondom azt, hogy három héttel ezelőtt, amikor az energetikai albizottság ülésén az energiaellátásban kiemelkedő szereppel bíró termelők, szakmai szövetségek, a tudományos élet, valamint a fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi egyesületek képviselőinek jelenlétében három órán át vitattuk a tisztelt Ház asztalán levő energetikai koncepciót, akkor visszafogottan fogalmazok, ha azt mondom: ott egyetlenegy dicsérő szó meg nem fogalmazódott. Fáradságot nem kímélve, rendre áttanulmányoztam a bizottsági jegyzőkönyveket, valamint a vezérszónoki felszólalásokat, és le kell szögeznem: a lesújtó szakmai véleményeken a politikusok általi megítélés sem sokat javított.

Időközben áttekintettem a nyolc kormánypárti képviselőtársunk módosító indítványát is, mellyel szinte teljes egészében felülírták a Kákosy miniszter úr által jegyzett kormányzati előterjesztést. Energetikai témában láttunk már hasonlót, hiszen alig egy esztendeje a villamosenergia-törvényhez több mint 300 módosító indítvány került benyújtásra, zömükben szintén kormánypárti képviselők által jegyezve.

Mindez felveti a kérdést, hogy valóban jó kezekben van-e a gazdasági tárca, és ott az ország érdekeit szolgáló törvénytervezetek, koncepciók látnak-e napvilágot. Kérdésként merül fel az is, hogy a leírt szövegeknek hihetünk-e egyáltalán, vagy azok kifejezetten a parlamentben folyó munka megtévesztésére szolgálnak.

Az elmúlt hét szerdájának reggelére sebtében összehívott hármas bizottsági értekezleten, melyen tájékoztató hangzott el a hazánk energiaellátásának biztonsága érdekében teendő intézkedésekről, néhány kérdést fogalmaztam meg Kákosy miniszter úr számára. Hozzászólásom sajnálatos módon elkerülte a figyelmét, mert azokra nem adott választ. Kérdéseim során arra emlékeztettem, hogy a miniszter úr által benyújtott energetikai koncepció nincs összhangban az orosz gázszállító vezeték megvalósítására irányuló szerződés tartalmával. A most tárgyalt előterjesztés indokolási részében ugyanis Kákosy miniszter úr még a következőket írja: "A hazai földgázellátás jelenleg függő helyzetben van az orosz földgázszállításoktól. Ezen függés enyhítéséhez, továbbá az ország európai gázpiaci pozíciójának javításához, a dél- és nyugat-európai rendszerhez való aktív csatlakozáshoz új beruházások szükségesek a gázszállítási infrastruktúrába. A diverzifikációs alternatívák között nemkívánatos bármelyik projektnek prioritást biztosítani a többivel szemben, mert a magyar kormány nincs döntési pozícióban." (Dióssy Gábor: Olvasd tovább, légy szíves!)

Tisztelt Országgyűlés! Gondolja végig mindenki, hogy a most tárgyalt előterjesztés fenti megállapításai szinkronban vannak-e a miniszterelnök által Moszkvában aláírt szerződés tartalmával. Ha az értő olvasás tudományát hívjuk segítségül, akkor bizton állíthatjuk, hogy nincs. Ebben az esetben viszont felmerül a kérdés, hogy most valóban az ország energetikai koncepciójáról tárgyalunk, vagy pedig a kormány bolondját járatja a tisztelt Házzal.

Mennyiben lehet hiteles az elfogadásra váró koncepció, ha annak bizonyos elemei már a parlamenti döntés előtt okafogyottá válnak? Az előterjesztés őszinteségét kérdőjelezi meg a tárca szakállamtitkárának, Felsmann Balázsnak az energetikai albizottság ülésén tett kijelentése is, miszerint Magyarországnak a klímaváltozással kapcsolatosan mindösszesen csak az alkalmazkodás területén lesznek feladatai. E kijelentés ismeretében - amelynek tarthatatlanságára többek között az energetikai vállalatok képviselői is felhívták a figyelmet - vajon komolyan vehetők-e azok a kormányzati törekvések, amelyek az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások terén fogalmazódtak meg? Ebbéli bizonytalanságomat a kormánypárti nyolcak által benyújtott módosító indítvány csak tovább erősítette. Az Európai Bizottság által előírt, a megújuló energiaforrás részarányának emelésére vonatkozó kötelezettségeink teljesítésének szükségességét relativizálják, miközben a nukleáris energia hasznosítása területén bátrabb lépések megtételére ösztökélik a kormányt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Áttanulmányozva az energiapolitikai koncepció határozati javaslatait, valamint az annak szerves részét képező szakmai háttéranyagot, meglepődtem képviselőtársaim bátorságán. A rendelkezésre álló információk alapján nemhogy új atomerőművi kapacitás létrehozásához, de még a paksi üzemidő-hosszabbítás kérdésében történő végső döntés meghozatalához sem rendelkezünk elegendő ismerettel. Ha megengedő akarok lenni, akkor lehet, hogy önök több tárgyi ismerettel rendelkeznek, de az Országgyűlés tagjait, valamint a széles körű nyilvánosságot eddig nem segítették hozzá a megfelelő mértékű tájékozódáshoz.

Jelenlegi tudásom alapján nem állítom azt biztosra, hogy a nukleáris energia kiváltása egyértelműen biztosítható alternatív energiahordozók által, annyira azonban tájékozott vagyok, hogy érdemesnek tartsam ennek tisztességes megvizsgálását.

(15.20)

Az immáron negyvenéves szovjet tervek alapján felépült erőmű jelentős biztonsági kockázatot jelent, amelyet a 2003-ban bekövetkezett üzemzavar is megerősített. Egy jelentős katasztrófa bekövetkezésének valószínűsége ugyan csekély, azonban ha ez mégis megtörténne, felmérhetetlen károkat okozna. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az atomerőmű működése több százezer évig sugárzó és évszázadokon át az emberre és a természetes környezetre is veszélyes radioaktív hulladék létrejöttével is jár. Tegyük hozzá, hogy harmincesztendős működés után sem oldódott még meg a nukleáris hulladék végső, biztonságos elhelyezése. Az kicsit sem megnyugtató számunkra, hogy ez a világon még sehol sem megoldott, és a megoldástól függetlenül óhatatlanul komoly terheket jelent majd a nemzetgazdaság számára.

A Paksi Atomerőmű - üzemidejének meghosszabbítása esetén - 2020-ban az ország villamosenergia-felhasználásának mintegy 30 százalékát fedezné. Mindannyiunk számára ismert tény, hogy az Európai Bizottság döntésének értelmében a megújuló energiaforrások teljes energiaszektoron belüli részarányát 2020-ig 13 százalékra kell növelni. Ezzel párhuzamosan - ugyancsak az Európai Bizottság döntése alapján - 2020-ig energiahatékonysági intézkedésekkel Magyarországnak a teljes energiafelhasználását 18 százalékkal kell csökkenteni. Ha a két számot egymás mellé tesszük, azt látjuk, hogy meghaladja a koncepcióban tervezett nukleáris kapacitás mértékét. Mindez elegendő érvet szolgáltat ahhoz, hogy a kormány az ország gazdasági, valamint környezetvédelmi érdekeire tekintettel vizsgálja meg a Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbításának lehetséges alternatíváit, különös figyelemmel a megújuló energiaforrások fokozottabb felhasználására és az energiahatékonyság érdemi növelése jelentette lehetőségekre.

Tisztelt Ház! Fodor Gábor környezetvédelemért felelős miniszter, a hivatalban lévő kormány tagja korábban úgy nyilatkozott, hogy a paksi üzemidő-hosszabbítás kérdésében egyenesen népszavazás elrendelésére van szükség. Én nem merészkedem idáig, azt viszont elvárom, hogy felelős döntésem meghozatalához részletes összehasonlító elemzés álljon a rendelkezésemre.

Nyugat-Európa országai már évtizedekkel ezelőtt rájöttek arra, hogy az energiahatékonyság a legkomolyabb nemzeti érdek, hiszen az energiapolitika mindhárom fő kihívására válaszul szolgál. Az energiahatékonyság növelése által csökkenthető a külső függőség, ezáltal növekszik az ellátásbiztonság. Miután az energiafelhasználás ésszerűsítésének ez a leghatékonyabb módja, így növelhető a gazdaság versenyképessége. Végezetül pedig így csökkenthetők legnagyobb mértékben a környezetkárosító hatások, ami a fenntarthatóságot szolgálja.

A Széchenyi-terv és a nemzeti energiatakarékossági program tapasztalatai alapján elmondható, hogy átlagosan 25 százalékos támogatási intenzitás mellett egy petajoule megtakarítás nagyságrendileg 3 milliárd forint költségvetési hozzájárulást igényel. Ebből könnyen kiszámítható, hogy az atomerőmű üzemidejének meghosszabbítására szánt 170 milliárd forintból a fentiekhez hasonló eszközökkel mintegy 57 petajoule megtakarítás volna megvalósítható. Ezzel az egy intézkedéssel elérhetnénk a célul kitűzött összes megtakarítás közel 70 százalékát. Ezáltal megvalósulhatna közintézményeink, valamint a magyar lakásállomány energetikai korszerűsítésének jelentős része, mely ettől kezdve mind az intézményfenntartókat, mind pedig a lakástulajdonosokat arra ösztönözné, hogy takarékosabban bánjanak az energiával. Amennyiben az általam szorgalmazott javaslat alapján - melyet Ángyán József képviselőtársammal együtt módosító indítvány formájában is beterjesztettünk - elkészítendő összehasonlító tanulmány megerősíti előfeltevésünket, akkor a felszabaduló forrás felhasználhatóvá válna a magyar energetika gyors modernizációjára, mely jótékony hatással lenne az iparág kutatás-fejlesztési, innovációs hátterére is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt záporoznának és zúdulnának az ellenvetések, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy itt nem az atomenergia egyértelmű elvetéséről van szó, hanem arról, hogy érdemben vizsgálja meg a magyar kormányzat, és terjessze a parlament elé azokat az összehasonlító tanulmányokat, elemzéseket, amelyekből világosan kiderül, hogy a Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbításának, esetleges kapacitásbővítésének van-e reális lehetősége Magyarországon. Azt gondolom, hogy ez elvárható. Ez legalább annyira elvárható, mint a villanykapcsolót lekapcsolni akkor, ha valaki kimegy egy teremből.

Tisztelt Országgyűlés! Talán még arra is maradt időm, hogy a távhőszolgáltatás versenyképessé tétele mellett is kardoskodjam egy kicsit. Az ország csaknem száz településén 650 ezer lakás hőenergia- és részben melegvízellátása távhő-szolgáltatási rendszeren keresztül történik. Környezetvédelmi és településesztétikai szempontok mérlegelése alapján felelőtlen kormányzati magatartás lenne csendben asszisztálni a távfűtési piac széthullásához. Márpedig a folyamat elindult, s ha a kormány még anyagi támogatást is nyújt hozzá, akkor megállíthatatlanná válik. Az elmúlt év végén a fűtés-korszerűsítési pályázatok során olyan ablakot is nyitottak, mely támogatásban részesíti a távfűtési rendszerről leválni kívánó lakóközösségeket. Ez utóbbiak törekvése érthető, hiszen a távhőszolgáltatás jelenleg mintegy 20-25 százalékkal drágább az azonos komfortfokozatú alternatív központi hő-előállítási módoknál. A költségek csökkentésére az előállítás oldalán egyrészt a kapcsolt energiatermelés növelése jelenthet megoldást, másrészt pedig a gázárrendszer olyan átalakítása, amely a legnagyobb hőtermelők számára csökkenti a gáz árát. Fogyasztói oldalon az épületek hőszigetelése, a hőveszteségek csökkentése, az egyedi szabályozás és a fogyasztással arányos díjfizetés lehetőségének megteremtése növelheti a távhőszolgáltatás versenyképességét. Energiahatékonyságot szolgáló állami támogatásokkal kell ösztönözni a fogyasztókat az energiatakarékosságra, és az önkormányzatokat, valamint a szolgáltatókat az abban való részvételre. Az állami szerepvállaláson túl a távhőszolgáltatással kapcsolatos árszabályozás és jogi szabályozás korszerűsítése is kiemelt feladat. A költséghatékony távhőszolgáltatás megteremtését biztosító szabályozási környezet megalkotása kiemelt energiapolitikai, társadalompolitikai és környezetvédelmi feladata kell hogy legyen a mindenkori kormánynak, így a jelenleginek is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak a napi híradásokból, hanem személyes tapasztalataink alapján is megállapíthatjuk, hogy városaink levegője egyre kevésbé biztosítja polgáraink számára az egészséges élethez szükséges tiszta levegőt. A klímaváltozással együtt jár a levegő szállópor-koncentrációjának folytonos emelkedése, amihez jelentős mértékben hozzájárul az autók kipufogógáza mellett a különböző fűtéssel kapcsolatos égéstermékek jelenléte is. Ezek igen sokszor kémiai reakcióba lépnek a növényi pollenekkel, csökkentik a tüdőkapacitást, köhögést, légzési nehézséget és asztmás rohamokat okoznak. Különösen nagy veszélyt jelentenek a várandós anyákra és magzataikra, ezáltal a jövő nemzedékek társadalmi teherbíró képességére is. A távfűtőművek által kibocsátott égéstermékek a magasabb légrétegekbe távoznak, ezért kevésbé veszélyeztetik a lakosságot. A távfűtési rendszerek esetleges széthullásával viszont számtalan szennyező pontforrás jelenne meg a közvetlen lakókörnyezetben, melyek tovább rontanák a már egyébként is nehezen elviselhető városi levegőt. Ezért is kell a nemzeti energetikai koncepcióban kiemelten kezelni a távhőszolgáltatás versenyképességének kormányzati beavatkozás általi megteremtését.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu