GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két komoly hibát követhetnek el a kormánypártok egy ilyen népszavazás után. Az egyik az lenne, ha az eredményt relativizálni vagy bagatellizálni próbálnák, és természetesen nagyon fontos tekintettel lenni arra, és köszönetet mondani annak a körülbelül 700 ezer szavazónak, aki ebben a nehéz politikai helyzetben vállalta a nemleges szavazatát, és kiállt ezáltal a kormánypártok politikája mellett, köszönet illeti őket. Mindemellett természetesen nagyon komoly önbecsapás lenne a kormánypártok részéről, ha megpróbálnák akár csak szavakkal is elfedni azt, hogy ez bizony egy komoly vereség. S nem csak a népszavazásra feltett kérdések tekintetében komoly ez a vereség, hiszen tudjuk, hogy bizonyos értelemben a szavazók a kormány munkáját is értékelték, az elmúlt évek teljesítményét, és nem lehet ezt nem meghallani. Komoly hiba lenne úgy tenni, mint ha semmi nem történt volna ebben a tekintetben.

(9.40)

Magam egyébként teljesen biztos vagyok abban, hogy esélytelenek voltak ezek a kérdések a kormánypártok szempontjából. Nincs az a politika, amivel megnyerhető lett volna számunkra ez a népszavazás ilyen kérdésfeltevésekkel. Ugyanakkor ettől függetlenül tény, hogy a kormánypártok valószínűleg nem tudták a lehető legjobban elmagyarázni, hogy mit miért csinálnak, és nagyon későn kezdték el elmondani, hogy mit miért csinálnak.

A másik, talán még ennél is súlyosabb hiba az lenne, ha ez után a népszavazási eredmény után lebénulnánk, és beletörődnénk abba, hogy a ciklus hátralévő részében most már semmi érdemlegeset nem tudunk csinálni, mert az ellenzék folyamatosan egy következő népszavazással fenyeget bennünket. Egyrészt ez nem igaz, másrészt pedig ez a felelősség eldobását jelentené.

Hadd tegyek arra egy kitérőt, hogy kik is győztek, és kik is veszítettek ezen a népszavazáson. Ismerjük a véleményt, hogy csak a kormánypártok veszítettek. Én ezzel vitatkoznék. Azt gondolom, hogy bizony veszített a magyar modernizáció, lendületet és időt bizonyára nagyon sokat, de veszített a magyar alkotmányosság is, hiszen az ország kormányozhatósága, politikai stabilitása kevésbé áll biztos lábakon ezek után. Egy veszélyes precedens született, hiszen a mindenkori kormánypártok elkerülhetetlenül kell hogy hozzanak mindenkor népszerűtlen intézkedéseket szerte a világban, és Magyarországon most egy olyan veszélyes precedens született, ami arra tanítja a mindenkori ellenzéket, hogy ezt a népszavazás eszközével, egy demagóg politikával meg lehet akadályozni, gyakorlatilag korlátozva ezzel a kormányzati felhatalmazást.

Én vesztesnek látom a magyar egészségügyet is. Halljuk a családorvosokat, akik arról beszélnek, hogy nem tudnak fejleszteni, és fizetést kell csökkenteniük az alkalmazottaknak. Halljuk a Magyar Orvosi Kamara elnökét, aki egészen elképesztő cinizmussal most arról beszél, hogy válság van az alapellátásban, és hogy háziorvosi praxisok zárhatnak be. És mondjuk ki, hogy ez a vizitdíjdolog nem egyszerűen bevételkérdés volt, hanem egy nagyon fontos szabályozó eszköz is lett volna az indokolatlan kereslet visszaszorítására, a rendszer bizonyos átalakítására, és adott esetben a hálapénz visszaszorításának elkezdésére. Ezek bizony veszteségek a magyar egészségügy számára.

De vesztese a magyar felsőoktatás is bizonyos tekintetben. Hadd mondjak erre egy konkrét példát: a Corvinus Egyetem rektora, aki teljesítményösztönzést és a hallgatók megrendelői szerepének megjelenését várta a tandíjtól, a minap elmondta, hogy 1 milliárd forint feletti bevételtől esik el a következő öt évben az egyeteme. Ma 1,8 milliárd forintot költ ez az egyetem összesen hallgatói juttatásokra, tehát ennek körülbelül egy plusz 60 százalékától esnek el a következő egy évben, aminek az egyik felét hallgatói juttatásokra költötték volna, a másik felét pedig olyan fejlesztésekre, hogy például idegen nyelvű szakot indítsanak az egyetemen külföldi oktatókkal, külföldi diákokkal, ami nyilvánvalóan mind a magyar felsőoktatásnak, mind a benne lévő hallgatóknak, mind pedig Magyarország egészének komoly versenyképességi siker. Az ilyen és ehhez hasonló típusú felsőoktatási fejlesztések fognak a népszavazás eredményének köszönhetően - idézőjelben mondom - jelentősen lelassulni.

Visszatérve tehát, az a meggyőződésünk, hogy mindezek miatt sem állhatnak meg a koalíció pártjai, nem szabad lebénulni, hiszen az egészségügyben és a felsőoktatásban a megállás vagy a visszafordulás a lassú, de biztos halált jelenti. Ez Magyarország végletes leszakadását eredményezheti, és a kormánypártoknak elemi felelősségük, hogy éljenek azzal a demokratikus felhatalmazással, amely 2006-ban megszületett, és a ciklus végéig úgy kormányozzanak, hogy ezeken a területeken minden olyan érdemi lépést, amelyről azt gondolják, hogy megtehető, tegyenek meg.

Összefoglalva tehát: nem szabad lebénulnia a kormánykoalíciónak, nem szabad megállni, és nem szabad azt hinnünk, hogy most már a hátralévő két évben a szocialisták és a liberálisok koalíciója a tétlenségre lenne ítélve. Nagyon sok dolgunk van, és ezt meg kell csinálnunk a ciklus hátralévő részében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu