BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! "A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. A fogyatékos emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása, illetve a társadalom szemléletmódjának alakítása érdekében az Országgyűlés, összhangban az Alkotmánnyal és a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaival, a következő törvényt alkotja." Ezekkel a szavakkal kezdődik az a törvény, amiről napirend után szeretnék megemlékezni.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényről van szó, amelyik éppen tíz évvel ezelőtt, 1998. március 16-án született, akkor fogadta el a Magyar Országgyűlés. Sokan vagyunk, akik ezt a dátumot mérföldkőként tartjuk számon. Ez a törvény rögzíti a fogyatékos személyek jogait, és a jogérvényesítés érdekében meghatározza azokat a célterületeket, eszközöket, amikhez hozzá kellett nyúlnunk ahhoz, hogy érvényt tudjunk szerezni a jogoknak. A törvény üzenete a magyar társadalomnak az, hogy nem természetes és nem elfogadható, hogy a fogyatékossággal élő emberek az élet minden színterén hátrányokkal küzdjenek.

Közös felelősségünk mindent megtenni, hogy a hátrányok csökkenthetőek legyenek, sőt megszüntethetőek legyenek. Közös felelősségünk úgy átalakítani a környezetünket, hogy teljesebb életet élhessenek a fogyatékossággal élők is. Közös felelősségünk a döntéshozatal minden szintjén figyelembe venni a törvényben rögzített szempontokat. Bevezette ez a törvény a fogyatékossági támogatást, létrehozta az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot, rendelkezett az országos fogyatékosügyi program megalkotásáról, és nagyon fontos eleme, hogy határidőket, nem túl távoli határidőket - 7-12 éves határidőket - kapcsolt a feladatok elvégzéséhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvénynek van két érdekessége, amire jó emlékezni, amiről külön szólni szeretnék. Az egyik az a sajátosság, az a szokatlanság, hogy ezt a törvényjavaslatot nem a kormány terjesztette be a tisztelt Háznak, hanem két szabad demokrata képviselő önálló képviselői indítványként. Név szerint Szigeti György képviselőtársam és jómagam jegyeztük ezt a javaslatot, a második ciklus legvégén, akkor, amikor a kormány már letett róla, hogy ezt a törvényt megalkossa, jóllehet, szerepelt az akkori szabad demokrata-szocialista kormány programjában. De talán ennél is fontosabb és ennél is felejthetetlenebb az a pillanat, a zárószavazás pillanata, amikor a tisztelt Ház egyhangúlag elfogadta a törvényt.

Alig több, mint egy hónap alatt vitattuk végig ezt az egyébként negyvenegynéhány szakaszra tervezett törvényt, amihez több mint száz módosító indítványt nyújtottak be a tisztelt képviselők; nagyon sok részletkérdés vitatott volt. De amikor eljutottunk a zárószavazásig, akkor 309 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, egyhangúlag tudta ezt a törvényt elfogadni a tisztelt Ház.

Azt gondolom, hogy ez ma is jó példa lehet számunkra olyankor, amikor nagyon fontos, az egész társadalmat érintő kérdésről tárgyalunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu