FONT SÁNDOR (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyerekkorom egyik meghatározó élménye, amikor pálinkafőzéshez vittük a fűtőanyagot, mert abban az időben még el lehetett vinni a fűtőanyagot, és én ezt azért szerettem különösen, mert tanyán laktunk, és a földúton megközelíthető volt a szomszédos település pálinkafőzdéje, és a traktort én vezethettem.

Közismert az akkori viszonyokról, hogy a részesfőzés még működött, azaz a gazda a kifőzött pálinka egy bizonyos mennyiségének visszaadásával teljesítette egyben a fizetési kötelezettségét is. Ebből is talán érzékelik, hogy mint szőlő-, gyümölcstermelő gazdálkodó egyik sarja - nem azt mondom, hogy gyermekkori élményem a pálinka, mert az csak utána következett be, de hála istennek, hogy kapcsolatba kerülhettem vele -, nagyon régóta, gyerekkoromból emlékszem, hogy ez egy évenként visszatérő, kihagyhatatlan eseménye volt a családnak.

Mi is az a pálinka, amelyről most törvényt szeretnénk ötpárti indíttatással elfogadni? Mindig úgy fogalmaztam, hogy a természet ajándéka, mert a napfényen és a tiszta gyümölcsön kívül igazából nincs benne semmi más. A gyümölcs cefrézés következtében elkezd erjedni, a gyümölcscukor kémiai, biológiai folyamatok, körülmények következtében átalakul alkohollá, alkoholos erjedés következtében, majd pedig ezt az alkoholos, szeszes levet lefőzik, illetve lepárolják, méghozzá kétszeres eljárással. Mert az egyszeres párlat után - amit hagyományosan vodkának vagy alszesznek hívnak - jön az igazi lényeg, a második párlás. Ezt nem használják egyébként más országok szeszfőzdéiben, és ettől lesz talán különleges a pálinka, és a mesterség igazán akkor magas fokú, ha az eredendő gyümölcsből minél több ízanyagot, illatanyagot át tud menteni a főzőmester a végtermékbe, a pálinkába.

És hogy korunk igényes fogyasztóihoz eljussak, csak jelzem, hogy mi nincs benne, ami ma az igényes fogyasztóknál már esetleg kritérium. Nincs benne a pálinkában a színanyag, nincs benne ízanyag, nincs benne tartósítószer, nincs benne idegen szesz. Manapság egyre idegesebbek vagyunk, amikor bármilyen élelmiszer- vagy italféleségben valami idegen anyagot látunk, mert különféle okoknál fogva azt bele kellett tenni. A pálinka az egyedüli olyan alkohol, ami mentes mindenféle idegen anyagtól. Nem tudunk más ilyen tiszta alkoholt felmutatni.

A pálinka amellett, hogy önmagában nagyon tiszta alkohol, rettentő nagy változatosságot is mutat. Hiszen ha belegondolunk, hogy hányféle gyümölcsből készíthető pálinka, ekkor már egy nagyon széles paletta előtt állunk, és ha ezt a palettát még tovább nyitjuk, akkor rájövünk, hogy az elkészült végterméket még érlelni lehet, érlelését többféle módon - akár hordóban, akár koracél vagy üvegedényben is - el lehet végezni. Utána jönnek a különféle variációk, hogy mi van, ha gyümölcságyon tesszük mindezt, és a gyümölcságynak is többféle változata van, ha netán aszalványgyümölcsökön vagy netán érett gyümölcsökön érleljük, de lehet csak egynemű gyümölcsön érlelni az adott pálinkát, és lehet gyümölcsvariációk sokaságán érlelni az egynemű pálinkát. Ebből látható, hogy a végtermék szinte hihetetlen variációt tud felvonultatni, azaz mindennapra tudnánk az igényes fogyasztó közönségnek egy újdonsággal előállni.

És hogy a pálinkát bevezessük a gyógyszer-kategóriába is, erről a népi mondák, igaz történetek tanúskodnak. A leghitelesebbek egyikét magunkról, a családról szeretném elmondani. Néhány tíz évvel ezelőtt a feleségem nem szerette a pálinkát, és egyik éjszaka nem tudott aludni, mert úgy érezte, hogy a gyomrával valami komoly probléma van. Gyógyszerekkel kísérletezett, de ez sem segített. Mondtam neki végül, hogy akkor most jó lenne egy jó nagy korty pálinkát innod. Többszöri unszolás után ez végül megtörtént.

Hogy a gyógyszerek vagy a pálinka együttes hatása-e, ezt nem tudom, de a probléma elmúlt, és nyugodt éjszaka következett mindkettőnk számára. (Dr. Horváth János tapsol.)

(16.00)

Azonban néhány évvel ez után az esemény után egy kora reggel a fogam éles fájdalommal jelezte, hogy valami gond van, és kérdezgettem, hogy milyen szert lehetne adni erre. A feleségem mondta, hogy ő semmilyen gyógyszert most erre nem fog tudni adni, de igyak rá pálinkát. Érdeklődve kérdeztem vissza, hogy te ezt honnan tudod. Azt mondja: én már kipróbáltam, arra is hat.

Nem ez volt az útja, hogy a hölgyek körében is egyre népszerűbb lett a pálinka, de nem kétséges, hogy gyógyító hatását valóban ismerte a magyar gazdatársadalom, ha nem volt ad hoc orvos a közelben. De tény az, hogy a pálinkafogyasztók egyre nagyobb számát jegyezhetjük.

A pálinka közismerten a Kárpát-medence egy speciális itala, a magyarsághoz kapcsolódik, mondhatnánk azt, hogy ez a törvény lehetőséget teremthet, hogy a nemzet italává váljon, a kívülállók, más országokbeli lakók számára is. Ilyen régi múltú alkohol talán csak a whisky és a konyak Európában, mint a pálinka, csak ott azzal járnak előrébb, hogy ezekben az országokban, Skóciában és Franciaországban több száz év óta törvény született az ottani nemzet italának a szabályozásáról, elkészítési módjáról, kereskedelmi szabályairól és mindenről, ami kapcsolódhat az ottani nemzeti italhoz, a whiskyhez és a konyakhoz.

Nálunk sajnos az elmúlt időszakban, az elmúlt tíz-húsz évben majdnem hogy eltűnt a pálinka. Sajnálatos módon olyan kellemetlen jelenségekkel lehetett találkozni, amikor pálinkaszerű termékek pálinkaként kellették magukat a különböző kereskedelmi helyiségek polcain, és sajnálatos módon visszaéltek a pálinka nevével; nyilvánvaló volt, hogy ez a név önmagában egy reklámnév, amely jó hangzású, és eladásra kínáltatja a terméket, még akkor is, ha tudjuk, hogy annak a terméknek semmi köze nem volt a mai értelemben vett és a szigorú definíció értelmében vett pálinkához.

Sajnálatos módon egy időszakban a nagyon szigorú jövedéki törvény majdnem ellehetetlenítette a kis pálinkafőzdéket. Ez a '94-98-as időszak volt, amikor olyan jövedéki letéti díjak kerültek megállapításra, hogy jó néhány kis pálinkafőzde felhagyott a főzéssel, és esély sem volt arra, hogy netán a kereskedelmi területre is főzhessenek ezek a kis pálinkafőzdék.

Talán érdemes lenne megemlíteni - alighogy megmenekült a pálinka néhány veszélyes időszakban -, hogy kiknek köszönhetjük, hogy fennmaradt mégis a pálinka, és ma ötpárti szándékkal törvényt szeretnénk róla alkotni. Mindenféleképpen meg kell hogy említsem Sólyom Lajos nevét, aki a Szeszipari Kutató Intézet igazgatója, és hihetetlen nagy erővel próbálta kutatásai, irományai alapján felszínre hozni és az utókornak átadni, hogy mi rejlik a pálinkában, a pálinkafőzés technológiájában, és ma alapműnek számít a Pálinkafőzés című könyv, amely 1986-ban jelent meg, és bestseller, hiánycikk, nem lehet megkapni antikváriumban sem általában, amely minden igazi főzdés alapművei közé tartozik. Utódja, Pándi Ferenc is hihetetlen nagy munkát végzett a pálinkaidentitás megtartására, ő is a Szeszipari Kutató Intézet igazgatója volt. Sajnálatos módon a Szeszipari Kutató Intézet a kilencvenes évek elején felszámolásra került, ma már nincs ilyen kutatóintézet.

E kutatóintézet egyik munkatársa volt Bikfalvi Istvánné dr., aki az intézetből való távozása után az FVM körében végzi tovább áldozatos munkáját. Jelenleg a pálinka jellegminta bizottság és a Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság szeszes ital szakbizottságának a vezetőjeként tevékenykedik, és egyik megindítója a kilencvenes évek elején az országos pálinkaversenyeknek.

Aztán következik az 1998-2002 közötti időszak, amikor is immár országgyűlési képviselőként van szerencsém a jövedéki törvény bizonyos részeinek a módosításához, mégpedig azért, mert a Gyümölcspálinka-főzők Országos Szövetségének akkori vezetője, Császár Antal jelenlegi képviselőtársunk jelzi, hogy már csak alig élnek, de leginkább halnak a pálinkafőzdék, és jó lenne, ha a klasszikus bérfőzési kategóriából egy újabb kategóriát is nyithatnánk, a kereskedelmi főzdék főzési kategóriát. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a kis pálinkafőzdéknek legyen lehetőségük, hogy az előírásokat betartva palackozhassanak is árut, mert az addigi jövedéki törvény ezt nem tette lehetővé. Azt hiszem, fordulóponthoz érkezett ekkor a pálinka életútja, mert az akkor elfogadott indítványok hatására - amelyben létrejött a kereskedelmi főzde kategória - elindulnak a kereskedelmi főzdék megnyitásai, és ma már több mint 40 kereskedelmi főzde hihetetlen széles választékban, nagyon magas minőségben adja, termeli a pálinkát, és ezt meg is mutatja a különféle rendezvényeken, versenyeken és természetesen a kereskedelmi egységekben.

A 2003-2004-es években újabb feladat elé kerülnek a magyar szakmai szervezetek: az Unióhoz való csatlakozáskor szeretnénk elérni, hogy földrajzi árujelző oltalom alá kerüljön a pálinka, a pálinka szó is. Hihetetlen és áldozatos munkáját kell megköszönni itt Győry Lászlónak, az akkori Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács igazgatójának, aki a vám- és pénzügyőrség akkori vezetőjével, Arnold Mihállyal az európai uniós frontok mindegyikén nyit, és a nemzetközi szervezetekkel és a hazai szervezetekkel együttesen mutatják be az Európai Unió akkor még hozzá nem értő, de döntéshozó kollégáinak, hogy mi is az a pálinka; szakmai utakat szerveznek ide, Magyarországra, bemutatva, hogy hogyan működnek a kisebb-nagyobb főzdék, és milyen rendszerben dolgozunk mi a jövedéki szabályozás keretein belül a pálinkával. Az Unió egyébként elfogadja ezt a kezdeményezést, és innentől számít, hogy a pálinka földrajzi árujelző oltalom alá kerül. Ez azt jelenti, hogy Ausztria négy tartománya kivételével kizárólag Magyarország használhatja a pálinka szót, Ausztriában a négy tartomány viszont sárgabarack-pálinka esetében használhatja a pálinka szót. Senki más a világon ezt a szót többé nem használhatja, még akkor sem, ha ugyanilyen technológiai eljárással készít szeszes italt, azaz pálinkát.

Meg kell itt említenem Lovász Sándor nevét, aki ötletgazdája, szervezője a gyulai pálinkafesztiválnak. Csak megemlítem, hogy a soron következő, áprilisi versenyen, rendezvényen közel 500 minta került benevezésre. Hasonló nagyságrendű versenyről nemhogy itt, Magyarországon, de egész Európában nemigen tudunk, a nemzetközi versenyek mintaszáma ez az igen magas szám.

Meg kell említeni Schleicher Éva nevét, aki több mint 30 éve a pálinka nagy zászlóvivője, a magas fokú gyártástechnológia egyik hazai úttörője; és Szicsek János nevét, aki kitalálta, megalkotta és vállalkozásként elindította a Magyar Pálinka Házát itt, Budapesten a Rákóczi úton, ahol gyakorlatilag a magyar pálinkafelhozatal színe-java, legszélesebb választéka megtalálható és egy helyen bemutatható.

És eljutunk napjainkig, amikor ezt a pálinkatörvényt most már négy-öt éve gyűri az a négy országos szervezet, amely érezte, tudta, hogy különösen 2004 után a pálinkának törvényt kellene hogy alkossunk, de sajnos erre nem volt fogadókészség. Ezt a falat sikerül talán most áttörni. A négy szervezet, amely országos lefedettségű, és teljes mélységben ismeri a pálinka múltját, jelenét, és reméljük, a jövőjét is: a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács és Nagy András igazgató úr, aki itt hallgatja is a parlamenti expozét; a Pálinka Céh Egyesület és elnöke, Szilágyi László elnök úr; a Magyar Pálinka Lovagrend Egyesület és nagymestere, Piros László; és a Gyümölcspálinka-főzők Egyesületének Országos Szövetsége, ahol Császár Antal a főtitkár, Békési Zoltán egyik aktív tagunk, több könyv szakmai szerzője, magam pedig ezt az egyesületet elnökként vezetem 2001 óta.

Mi is a törvénykezés célja? Ez véleményünk szerint egyértelmű, de természetesen egy expozéban erre is sort kell keríteni: egységes jogszabályba szeretnénk foglalni a pálinka és a törkölypálinka definícióját, a pálinka megnevezéseit, forgalmazási és címkézési szabályait, és természetesen az ide vonatkozó tiltásokat is egyben definiálni szeretnénk.

(16.10)

Nem kétséges, hogy a pálinka előállítása, származása, minősége és eredetvédelme érdekében, valamint az egységes szabályozás érdekében úgy gondoltuk, hogy javasoljuk, létre kell hozni a Pálinka Nemzeti Tanácsot.

A törvénytervezet definiálja, hogy mit is tekintünk pálinkának, és mit tekintünk törkölypálinkának. Tehát pálinkának csak az a gyümölcspárlat nevezhető, amelyet Magyarországon termett gyümölcsből készítettek, és amelynek cefrézését, párlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végezték. Törkölypálinkának csak az a törkölypárlat nevezhető, amelyet Magyarországon termett szőlő törkölyéből készítettek, és amelynek cefrézését, párlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végezték.

Természetes, hogy a törvénytervezet definiálja a pálinkák megnevezését, azaz a különleges eljárással készült pálinkákat. Ilyen a kisüsti pálinka, az aszútörköly-pálinka, az érlelt pálinka, az ópálinka, a vegyes gyümölcspálinka, a gyümölcságyon érlelt pálinkák vagy ágyas pálinkák, és szakmai vita, hogy lehet-e tovább fokozni, hogy egy bizonyos mézzel ízesítés esetén nevezhetünk-e mézespálinka-likőrnek egy terméket. Erre majd az Országgyűlésnek kell válaszolni, hogy milyen definíciót, milyen különleges eljárásokkal készült terméket nevesíthetünk pálinkának, vagy hol használhatjuk a pálinka szót, mert a törvénytervezet határozottan leírja, hogy semmilyen terméknél a pálinka szó nem használható, csak kizárólag tiszta pálinkánál, és ha a pálinkát felhasználják további szeszipari termék előállítására, akkor csak a gyártmánylapon, az alkotóelemek felsorolásánál lehet a pálinka szót használni. Természetesen gondoltunk arra, hogy márkanév, marketingnév a pálinka, és nehogy egyes termékeket ezzel a szóval próbáljanak meg eladni, miközben alig vagy netán semmi közük nincs a pálinkához.

A törvénytervezet javasolja létrehozni a pálinkák megkülönböztetett színű zárjegyét, éppen azért, hogy garancia legyen: aki majd az adott színű zárjeggyel lezárt terméket látja, az biztos legyen abban, hogy ez pálinka.

Mint említettem, a Pálinka Nemzeti Tanácsot javasoljuk létrehozni, amely felügyelné, koordinálná e törvény tervezetének a majdani megalkotása után, hogy minden ott leírt szó szerint betartásra kerüljön. Nagy feladata lesz, úgy érzem, a Pálinka Nemzeti Tanácsnak a nemzeti pálinkastratégia megalkotása. Nyilvánvaló, utat kell jelölni, hogy hogyan tovább, pálinka, hazai vizeken evezve, és netán ha kitekintünk a nemzetközi lehetőségek piacára is. A törvénytervezet javasolja létrehozni a Pénzügyminisztériumon keresztül a pálinka-ellenőrző hatóságot. S végül az utolsó részben egyértelműsíti a pálinkakészítésnél használatos adalékokat és kezelőanyagokat - ezek az úgynevezett enzimek, savak, élesztők -, amelyek a gyümölcsök feltárását, az íz- és illatanyag feltárását segítik elő, hogy minél több anyag ebből a lepárlás folytán átkerülhessen a végtermékbe.

Az előbb említett szervezetekkel nagyon hosszú, önmagunkat is marcangoló vitákon próbáltuk meg kialakítani a jelen benyújtott törvénytervezetet. Itt külön köszönet illeti a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot, akik szakmai segítséggel láttak el bennünket. Majd képviselőtársaim látják, hogy a szakmai segítség pontosításokat is eredményezett, ezért módosító indítványok is kerültek benyújtásra. Tudjuk, hogy parlamenti ülésezés kettő hét múlva lesz majd csak; ez a két hét elegendő idő lesz, úgy érzem, hogy az ötpárti benyújtás szellemiségének megfelelően dolgozzuk ki a módosító indítványok következtében majdan előálló helyzetet. Néhány vitás kérdés megmaradt néhol szakmai szervezetek, néhol pedig a kormány és a benyújtók között, mint például a Pálinka Nemzeti Tanács finanszírozásának és a marketingpénzek megteremtésének a kérdésköre; mint például a pálinkatípusok között az, hogy milyen legyen, lehet-e egyáltalán az úgynevezett mézespálinka-likőr vagy netán a bikavértörköly-pálinka - hogy mondjak egy szakmai vitát is, éreztetvén, hogy milyen mélységekig hatoltunk le -, és hogy esetleg a tiltó szabályokat minden esetben kiírjuk-e, vagy elégséges, hogy az Unió általános definícióit fogadjuk be a törvénybe. Ez legyen a parlament feladata; mi az alapmunkát elvégeztük, és reméljük, hogy a jobbító szándék vezérel mindenkit, amikor módosító indítványt nyújt be hozzá.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu