TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kovács György Elnök Úr! A március 11-ei bizottsági vitán Jánosi György bizottsági alelnök úr megjegyezte - amit egyébként itt is tapasztaltunk -, hogy bizonyos szertartásszerűség, ritualitás jelenik meg az ORTT beszámolóiról való eszmecserében, hiszen bizonyos témák, bizonyos tartalmak újra és újra előkerülnek. Én ezt akkor magamra vettem, de látnom kell, hogy itt egy sokkal szélesebb kör forgatja ugyanazokat a témákat és ugyanazokat a tartalmakat.

Magam azt gondolom, hogy mégsem beszélhetünk szertartásról vagy szertartásszerűségről. A szertartás ugyanis valahogyan elszakad attól a valóságtól, amelyiknek a kellős közepén van, valami régmúlthoz vagy valami általánoshoz kapcsolódik. Szerintem viszont ezek a témaismétlések a konkrét napi valósághoz, a magyar médiarendszernek, illetve az ORTT tevékenységének konkrét valóságához kapcsolódnak. Ha már az ismétlésekről van szó, ezek között az ORTT-re nézve igen kedvező tételek és sajnos az ORTT-re nézve kevésbé kedvező tételek is vannak.

Miután többen megdicsérték az ORTT beszámolójának tárgyszerűségét, gazdag ténytartalmát, ezekkel a kérdésekkel nem akarok foglalkozni, annál is inkább, mert maga Kovács György elnök úr is demonstrálta ezeket a tartalmakat a saját bevezető előadásában. Én csak arra hivatkozom, hogy ha pusztán a beszámoló tartalomjegyzékét nézzük meg, akkor is igen gazdag témasorozat tárul föl: kezdve a média-jogalkotásban beállt változásoknak a leírásától egészen a médiatartalmakra vonatkozó igen kiterjedt és részletes elemzésekre - olykor erőteljes adatolásra - vagy éppen a lezajlott perek, esettanulmányok bemutatására, a fontos médiatartalmak - mint a pornográfia és az erőszak - megjelenítésére, a tulajdoni viszonyokra, a finanszírozási kérdésekre, a Műsorszolgáltatási Alap és az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet tevékenységére vonatkozóan és így tovább, és így tovább.

Ezt az előnyös képet azonban negatívan árnyalja az, hogy az ORTT intézkedéseiben egy nagyjából egy irányba mutató ténysorozat tárható fel, amelyből az ORTT működésére vonatkozóan egy, a beszámolóban nem minden részletében megjelenő általános magatartáskép bontakozik ki.

(10.30)

Az ezzel kapcsolatos megállapításaim egyébként ugyancsak nem újak.

A panaszeljárással kapcsolatban annyit említek meg, hogy az ORTT kezdeményezte még évekkel ezelőtt, talán 1994-ben a panaszeljárásban az "egyéb panasz" kategóriájának a megszüntetését, illetve később az ezzel való foglalkozás áthelyezését. A mögöttes szemléletre jól utal a mostani beszámolónak az a kitétele, hogy itt a néptribunkodás megszüntetéséről van szó. Szerintem a médiaszereplők közül a befogadók kontrollja és részvétele a médiairányításban döntő fontosságú. Az az érzésem, hogy az ORTT ezt a kérdést nem megoldani akarja, hanem inkább valahogyan megszabadulni akar tőle.

Ilyen az ORTT-vel kapcsolatban a pornográfiaprobléma. Én elsősorban azt említem meg újra és újra, hogy az ORTT egy saját használatú pornográfiadefiníciót vezetett be, amely pornográfiadefiníció egyértelműen enyhébb, kedvezőbb a kereskedelmi televíziókra nézve, amely televízióknak az egyik fő tartalmi vonulatát éppen a szexualitás bemutatása jelenti.

A gyermekműsorokról, a gyermekműsorok besorolási szabályairól már sok szó volt. Itt egy dolgot szeretnék megemlíteni, hogy a gyermeki személyiség védelme nemcsak fizikai, szellemi, hanem erkölcsi tekintetben is döntő fontosságú, és nem korlátozhatók az erkölcsi problémák a szexualitásra és az erőszakra, hiszen olyan morális magatartási minták jelennek meg állandóan a televíziókban, amelyek ugyancsak rombolják vagy megnehezítik a fiatalkorúak személyiségének erkölcsi jellegű felépítését.

Újra és újra elő kell hoznunk azt, hogy bár a kereskedelmi televízióknak - és itt most elsősorban a két nagy kereskedelmi televízióról beszélek - kötelezettségük évről évre beszámolni a szerződésükben foglaltakról, ennek a beszámolónak és főleg az ORTT beszámolójában az erre vonatkozó részeknek szerintem jelentős hiánya, hogy ezeknek a szerződéseknek, de már magának a pályázati kiírásnak is, pontosabban a pályázati anyagnak is, amit benyújtottak a kereskedelmi televíziók, volt egy 2.1. számú melléklete, amelyikben a kereskedelmi televíziók világos ígéretet tettek arra, hogy milyen jellegű lesz az a tartalomfolyam, amelyet ezek a televíziók kibocsátanak magukból. Ha valaki elolvassa ezeket a mellékletet, akár a TV2-ét, akár az RTL Klubét, és utána összehasonlítja, hogy milyen műsorfolyam jön ki, döntő a különbség a kettő között. Holott a melléklet a szerződés részét képezi, tehát azt ugyanúgy be kell tartani, mint magának a szerződésnek a fő szövegében foglalt tételeket. Nincs róla tudomásom, hogy az ORTT ezt a gyökeres különbséget - ami tulajdonképpen a legfontosabb jelzője a médiatartalmak folyamatos romlásának - konstatálta volna, szankcionálta volna, ezzel a dologgal foglalkozott volna.

Elmaradtak szerintem bizonyos törvényjavaslati akciók az ORTT részéről, éppen a szankcionálás nehézsége folytán. Tisztítani lehetett volna a hatályos jogszabályt is, erre javaslatokat lehetett volna tenni. Tudomásom szerint évről évre ilyen javaslatok, például hogy mi az az ismételt vagy a súlyos törvényszegés, illetve szerződésszegés, az erre vonatkozó probléma megoldási javaslata nem hangzott el.

A koncentráció problémájára csak egy dolgot mondok. A hatályos médiatörvényben a koncentrációt alapvetően tulajdoni kérdésként kezelik, nyilvánvaló azonban - és most először tartalmazza ezt a megállapítást az ORTT beszámolója -, hogy itt egy igen erőteljes tartalmi konvergencia zajlott le a kereskedelmi médiumok, főleg a két nagy esetében, ami azt jelenti, hogy hiába vannak tulajdonilag ketté, háromfelé, ötfelé vagy akárhányfelé választva, ezekből egyazon fő médiasugallat, fő médiatartalom jön elő, ami voltaképpen véleménymonopólium-jellegűen működik, és ehhez az ORTT-nek hozzá kellett volna szólni, nem pedig megvárni, amíg egy teljesen más oldalról kiinduló médiaszabályozási munka elkezdi megpróbálni megoldani ezeket a problémákat.

A költségvetésbe rejtett pénzátcsoportosítás kérdését Cser-Palkovics képviselő úr már megemlítette. Én csak arra hívom fel a figyelmet, hogy miközben az ORTT jövedelemengedményeket - meglehetősen nagyokat - tett bizonyos kereskedelmi televízióknak, ő maga forráshiányos, és ezért a Műsorszolgáltatási Alapból csoportosít át magának pénzt. Ha ezt a pénzfolyamot sorba állítjuk, akkor voltaképpen az történik, hogy állami forrásból csoportosít át jövedelmet a kereskedelmi televíziókhoz.

Ha ezeket a tételeket sorba veszem, jól megállapítható, hogy kivétel nélkül mindegyik, általam itt felsorolt tétel a kereskedelmi televízióknak kedvez, főleg a szexualitást, az ösztöningerlést eszközül választó nagy kereskedelmi televízióknak kedvez, amelyek jobb helyzetbe kerülnek, ha a közönség nem kritizálja őket túlságosan, jobb helyzetbe kerülnek egy enyhe pornográfiameghatározás révén, jobb helyzetbe kerülnek, ha újra és újra megsérthetik a gyermekműsorok életkor-besorolási kategóriáit, és a büntetéseket legfeljebb mint költségtényezőt beállítják a saját gazdálkodásukba. A kereskedelmi televízióknak kedvez, ha a szerződésükben tett ígéreteket nem kérik számon, ha a tényleges koncentrációt nem észlelik vagy nem veszik át, és ha ezt a bizonyos jövedelemátcsoportosítást is tekintetbe vesszük, a sokféle szerződésszegésnek pedig mintegy jutalma volt az, hogy 2006-ban változatlan feltételekkel az ORTT meghosszabbította ezeknek a kereskedelmi televízióknak a műsorszolgáltatási szerződését. Az a helyzet, hogy mintha az ORTT a kereskedelmi televíziók érdekvédelmi szervezeteként működne ezeknek a külön-külön talán még valamilyen módon elnézést érdemlő, de együttesen egy irányba mutató intézkedéseknek az alapján.

Végezetül: a mai magyar médiahelyzetnek van egy mindeddig nem említett, döbbenetes sajátossága. A média körül kialakult egy rejtett érdekháló, amelynek a legfőbb szereplői a következők. A centrumban a nagy, általános tematikájú, kereskedelmi médiumok és a hirdetésszervezés következtében hozzájuk kapcsolódó, kisebb többiek állnak. Része a szerkezetnek az általuk az ingertartalmakkal foglyul ejtett, jelentős tömegű néző - a két nagy kereskedelmi televízió összes nézettsége közel 60 százalékos -; a számukra a filmkínálatot gyártó, nagy többségükben amerikai filmbóvligyárak, amelyek teljesen idegen életmintákat mutatnak, és hamis tudat kialakulásához nyújtanak lehetőséget. Aztán az egynemű ingertartalom közlését médiaszabadságnak feltüntető médiaértelmiség és médiamunkásság, akik úgy gondolják, hogy az a médiaszabadság, ha ők azt csinálnak és azt mondanak, amit akarnak, nem pedig az, hogy nekem mint médianézőnek vagy -fogyasztónak jogom van mindenféle, számomra szükséges információhoz, tudáshoz, a társadalom működéséhez szükséges ismeretekhez hozzájutni; tehát ők is részei a rendszernek. És végül maga az ORTT is része ennek a rendszernek az előbbiek alapján. Ez a struktúra együtt mozog, bonyolult érdekkapcsolatok tartják egyben, és azt állítom, hogy ez a demokráciának nagy veszedelme.

Az egyes politikai pártoknak a rejtett érdekstruktúrában való jelenléte nem puszta feltevés. Jánosi alelnök úr is elismerte, hogy ilyen van, de én továbbmegyek. Két dolgot kell csak megvizsgálni: az egyik, hogy kik, mely pártok politikusai a legfőbb és pozitív konnotációkban megjelenő politikai szereplői a két nagy kereskedelmi televízió hír- és tényműsorainak. Enyhe, de jól látható fölényben van két párt ezek közül.

(10.40)

Ugyanakkor a másik dolog, amit meg kell nézni, hogy kik, mely pártok ORTT-beli delegáltjai kezdeményezték és többségi szavazatukkal kik szavazták meg a panaszbizottság tevékenységének a szűkítését, a kereskedelmi televízióknak kedvező ORTT-s pornográfiadefiníciót, a kereskedelmi televíziók számára kedvező jövedelemátcsoportosítást, a műsorszolgáltatási szerződések változatlan tartalommal való meghosszabbítását és egyéb intézkedéseket, amelyeket most nem tudok és nem akarok felsorolni. Az a helyzet, hogy ez a kapcsolat a nagy szerkezeten belül, a pártok és a médiumok összekapcsolódó érdekkapcsolata eléggé nyilvánvaló. Az ORTT-nek az lett volna a feladata, hogy ezt a véleménymonopólium felé mutató, sodró, a demokrácia működését is veszélyeztető hatalmas érdekszerkezetet megnevezze, megvilágítsa, elemeire bontsa s a létezését lehetetlenné tegye. Ehelyett az ORTT maga is részévé vált a rendszernek, azoknak a tételeknek az alapján, amelyeket az előbb felsoroltam. Ez az, amiért az ORTT tevékenységét és a róla készített beszámolót a Fidesz nevében elfogadhatatlannak tartom.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu