DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm, elnök úr. Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Kedves Képviselőtársaim! Abban, hogy ennek a sorvezető nélküli politikai vitanapnak volt-e értelme, és még inkább, lesz-e haszna, minden bizonnyal megoszlanak a képviselői vélemények. Abban viszont, úgy látom, konszenzus van, hogy a munka, a tudás és a tulajdon - ez utóbbi jelen esetben a vita során a gazdaság szinonimájaként is működött, szerepelt - szorosan összefüggenek, mi több, elválaszthatatlanok.

Természetesen elválaszthatatlanok, hiszen a munkához az út jó esetben csak a tudáson és a működő gazdaságon keresztül vezethet. A tudáshoz is nyilván munkával juthatunk, de mit sem ér a tudás, ha a munka révén nincs hol hasznosítani, mondhatnám azt, hogyha a munkahely hiánya révén nincs hol hasznosítani. A tulajdon pedig, és maradjunk itt a gazdaság kifejezésnél, kizárólag csak cselekvő tudással párosulva és hadra fogható munkaerő révén hoz hasznot, működhet a hasznunkra.

Kedves Képviselőtársaim! Sem kormánypárti, sem pedig ellenzéki oldalon nincs sok értelme sem válságról, sem pedig válságkezelésről beszélni, csak és kizárólag a megoldáskeresésnek, eredményt hozó megoldásnak van értelme, ha látjuk a kiinduló problémát. Olyan intézkedésre van szükség, amelyik a teljes, az élhető élethez szükséges feltételek megteremtését szolgálja; például arra, amely szabályozni képes az önkormányzati fejlesztések jelenlegi parttalanságát, azokat, amelyeknek a forrása az ésszerűnél jóval nagyobb arányú kötvénykibocsátásból származik. Arra van szükség, hogy a tudásprogramnak sokkal nagyobb arányban legyen része a nevelés, a nevelés, amely legyen növelés. És ha így lesz, akkor kevésbé kell szembenézni azokkal a napi problémákkal, amivel a mai pedagógiában, iskolákban szembetalálkozunk, mert csak az oktatásra koncentrálni ehhez vezet.

Arra van szükség, hogy mind a hátrányos helyzetűeket, mind pedig a tehetségeseket egyaránt fogadni képes és kész iskolarendszer működjön. Ne legyen iskolarendszer, hanem működjön az iskolarendszer. És arra is szükség van, mint ahogy Horváth János mondta, hogy ne csak tulajdonosi érzése, de valós, működő, megélhetést hozó tulajdona is legyen minél több embernek, és arra - befejezésképpen, amiről Kiss Péter és Herényi Károly beszélt -, hogy az országot ne tagadásra, hanem minél teljesebb közmegegyezésre tudjuk építeni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu