DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista vezérszónokok már a vezérszónoki kör elején beszéltek a program két fontos részéről, a munkáról és a tudásról. Nekem az a feladatom, hogy a harmadik elemről, a tulajdonról beszéljek, annak is először társadalomfilozófiai vonatkozásáról. Már csak azért is, mert az elmúlt időszakban talán erről a vonatkozásról esett a legkevesebb szó.

Tisztelt Országgyűlés! Egy polgárosodni, gyarapodni vágyó országnak felelőssége van abban, hogy tulajdonhoz segítse a polgárokat. Az ezt célzó, frissen kidolgozott új tulajdonosi programmal azt akarjuk elérni, hogy az emberek egyrészt kivehessék a részüket a közös nemzeti vagyonból, másrészt közben pedig nagyobb felelősséget vállaljanak a saját jövőjük alakításában, jobbításában is. Több százezer embert lehet így Magyarországon támogatni abban, hogy ne csak a mára, hanem a holnapra, a holnaputánra is gondoljanak. Ehhez kell tehát a tulajdon, ami a nagyobb önállóság, a nagyobb biztonság fedezetét teremti meg.

Ebben az értelemben az új tulajdonosi programnak elsősorban nem az a célja, hogy pénzt adjunk az emberek kezébe. Ha ez lenne a célja, azt meg lehetne oldani részvények, tőzsde nélkül is. Ez a program elsősorban tehát nem a pénzről szól, sokkal inkább egy magatartásról, a felelős polgári önállóság lehetőségéről, a pénzügyi kultúra Magyarországon - valljuk be őszintén - nem túl magas szintjének emeléséről. Amikor tulajdonosi programról beszélünk, akkor annak a lehetőségét kívánjuk megteremteni, hogy a holnapban viselt felelősségben minél többen osztozzanak, osztozhassanak az országban. Amiről beszélünk, egy igazi progresszív történet: perspektívát adni az egyik oldalon, tulajdonossá tenni százezreket a másik oldalon.

Ebben az értelemben az új tulajdonosi program nem más, mint visszatérés a rendszerváltás eredeti közös céljához, vagyis ahhoz, hogy egy nyugat-európai típusú, működésű országot és nyugat-európai típusú életminőséget tudjunk Magyarországon kialakítani. Az persze igaz, és sokan mondják, hogy a polgárosodást nem lehet felülről elrendelni, azt kormányzati verdiktek formájában nem lehet bevezetni. Viszont lehet segíteni, lehet ösztönözni, lehet támogatni, még akkor is, ha ehhez állami eszközöket kell igénybe vennünk.

Tisztelt Országgyűlés! Valamennyien emlékszünk rá, hogy a rendszerváltás óta mindösszesen egyetlenegy eset volt, már az is több mint tíz évvel ezelőtt, amikor a polgárok egyedi gyarapodását, tulajdonszerzését ösztönző programot indított el az akkori kormány. Ez volt az a program, amikor lehetővé tették, hogy polgárok százezrei váljanak tulajdonosává annak az önkormányzati vagy állami bérlakásnak, ahogy akkoriban sokan mondták, a tanácsi bérlakásnak, amiben éltek. Ez volt az első és ez idáig az egyetlen olyan program Magyarországon, ami hozzásegítette emberek százezreit ahhoz, hogy a szó szoros értelmében belakják az országot, amelyért dolgoznak, illetve legyen konkrétan valamijük, amit a korábbi években megkerestek. Tisztelt képviselőtársaim is biztosan emlékeznek erre, sőt akár önök, akár a családtagjaik ennek részesei is lehettek, több mint félmillió bérlakás került akkor a magyar állampolgárok tulajdonába, több mint félmillió új tulajdonos született, áttételesen körülbelül kétmillió embernek született meg a lehetősége arra, hogy egy polgári élet lehetőségét érje el. Ebben az értelemben az új tulajdonosi program az egyéni gyarapodás ösztönözésén keresztül tulajdonképpen nem más, mint ennek az egy évtizeddel korábbi programnak a folytatása.

Mi az új tulajdonosi program lényege? Korábban már elhangzott államtitkár úr szájából is, a felszólalók szájából is, de érdemes röviden összefoglalni. Úgy szoktuk mondani, hogy tegyük lehetővé, hogy kedvezményes feltételekkel, minimális ráfordítással olyan tulajdonrészhez jussanak a magyar állampolgárok a magyar közös nemzeti vagyont megtestesítő állami vállalatokban, amelyek évek múlva, ha azzal ügyesen és jól bánnak, a jelenlegi értéküknek akár a többszörösét is érhetik. A program során a közösen kiválasztott cégek részvényeiből, amelyekről államtitkár úr már beszélt, bárkinek joga lesz vásárolni. Könnyen mondhatnánk persze ilyenkor azt, hogy mi ebben az újdonság, volt már ilyen Magyarországon, voltak állami kibocsátások, gondoljunk a MOL-ra, az OTP-re vagy akár a TVK-ra. Az igazi újdonsága ennek a programnak az, hogy megpróbál leküzdeni két nagy hátrányt. Hiszen korábban azért nem tudtak az állampolgárok százezerszám részt venni az ilyen programokban, mert vagy nem volt elegendő pénzük, vagy nem volt elegendő pénzügyi ismeretük, pénzügyi tudásuk arra, hogy a programhoz csatlakozzanak. Mind a kettőre vannak javaslatok, hogyan lehetne ezt orvosolni.

Egyrészt a pénzhiány kiküszöbölése; államtitkár úr beszélt róla, de röviden érdemes felvillantani azokat a kedvezményeket, amelyeket az új tulajdonosi program szakmai és társadalmi tanácsa már tárgyalt, és amelyeket természetesen majd az Országgyűlés is tárgyalni fog. Lehetséges vásárláskori árkedvezmény elsősorban, vagyis az, amikor valamilyen diszkontlehetőséggel olcsóbban adjuk a részvényeket az állampolgároknak a rendes piaci értéküknél. Ez már igazán vonzó lehet. Persze, vannak olyanok, akiknek még így is elérhetetlen a program, számukra a különböző halasztott fizetési konstrukciók jelenthetnek megoldást. Sokféle lehetőség van. Lehetséges például a részletfizetés, amikor kezdőrészlettel kezdenek, aztán csak néhány év múlva törlesztik a teljes összeget. Vagy lehetséges az a konstrukció is, amikor a kezdőrészlet befizetése után a teljes összeget már csak akkor kell kifizetni, amikor a részvényeket értékesítik, vagyis már biztosan van pénzük arra, hogy a hátralévő részt kifizessék. És természetesen lehetőség nyílik még a kedvezmények világában adókedvezményekre is; tipikusan a tőzsdei világhoz leginkább kötődő adó környékén, például az árfolyamnyereség-adó kapcsán, amivel ráadásul ösztönözni lehet a hosszú távú részvénytartást is. Mindez azt jelenti, hogy pár ezer forint induló befizetéssel, kezdőrészlettel akár százezres nagyságrendben juthatnak új tulajdonhoz a programban részt vevő leendő új tulajdonosok.

Tisztelt Országgyűlés! A kedvezmények beépítése mellett nagyon nagy szerepe van a biztosítékok beépítésének is a rendszerbe. Fontos lenne például egyrészt annak az ösztönözése, hogy a leendő újdonsült részvénytulajdonosoknak megéri-e hosszabb ideig megőrizni a részvényeiket. Ez két okból is fontos. Egyrészt azért, ha mindenki gyorsan megpróbál megszabadulni a részvényétől, a jelentkező icipici hasznot realizálni szeretné, akkor részvények tömege önti el a piacot, vagyis leesik a részvények ára. Ez nem jó az új tulajdonosnak, mert ahelyett, hogy közép-, vagy hosszú távon akár jelentősebb vagyonra szert tehetne, csak egy icipici, akár pár ezer forintos hasznot tud elérni, amit aztán, tudjuk valamennyien, a hétköznapok nagyon könnyen felszívnak. Másrészt nem akarjuk azt sem, és ezért is kell ösztönözni a hosszú távú tulajdontartást, hogy kevés tulajdonos kezében összpontosuljanak, koncentrálódjanak ezek a részvények.

Ki kell mondani nagyon világosan, az új tulajdonosi programnak nem célja az, hogy kedvező üzleti lehetőséget teremtsen spekulánsoknak, olyan hozzáértőknek, akik korábban az ilyen programokhoz gyakran csalárd módon akartak csatlakozni. Az az igazi célja, hogy hozzáférhetővé tegyen egy tulajdonszerzési, befektetési lehetőséget olyan emberek százezreinek, akik korábban vagy pénz hiányában, vagy pénzügyi ismeretek hiányában az ilyen programokban nem tudtak részt venni. Természetesen további biztosítékot jelenthet az is, hogy a szakmai tanács tervei szerint a programba bevonandó vállalatok részvényeinek többsége állami tulajdonban maradna, mint ahogy az is biztosítékot jelenthet, hogy a részvényértékesítésből befolyó bevételt a közös állami adósság csökkentésére kell majd fordítani.

Tisztelt Országgyűlés! Az új tulajdonosi program nemcsak tartalmában, hanem stílusában, működtetésében is eltér a korábbi időszak politikájától. Ez a program ugyanis terveink szerint, és ez most már folyik, nem felülről vezérelten, nem kormányzati verdiktek formájában születik meg, hanem civil és szakmai párbeszéd révén. Az elmúlt több mint egy hónapban nagyon-nagyon széles körű társadalmi vitát indított el a kormány valamennyi érintett társadalmi szereplő bevonásával. Szakszervezetekkel, munkáltatókkal, civilekkel, egyházakkal, pártokkal folytatott párbeszéd kell ahhoz, hogy a következő hetekben a párbeszéd alapján kidolgozott ajánlások alapján meg lehessen találni a minden érintett számára legjobb megoldást. Az lenne a jó, ha ez a program nem a kormány programja, még csak nem is az Országgyűlést alkotó pártok közös programja lenne, hanem az egész országgal közösen megalkotott, kiizzadott össznemzeti új politika fontos, integráns része.

Engedjék meg, hogy néhány szót mondjak erről a társadalmi egyeztetésről, hiszen a program tartalmán túl ez az igazi újdonsága a program lebonyolításának. Az első szintje a március 5-én megalakult és azóta hetente kétszer ülésező, komoly munkát végző társadalmi és szakmai tanács. Ebben a társadalmi és szakmai tanácsban szavazati joggal sem a kormány, sem semmiféle politikus nem vesz részt. Csak ismert közgazdászok, illetve mellettük társadalmi szereplők, érdekvédők, a nyugdíjasok, a munkáltatók, a munkavállalók, a fogyasztóvédők képviselői vesznek részt ebben a tanácsban. Ennek a tanácsnak az a feladata, hogy április végéig tegyen le egy tanulmányt a kormány asztalára, egy javaslatot, amelyben elmondja, hogy szerinte hogyan is kellene kinézni az új tulajdonosi programnak.

(12.20)

Maga a tanács is folytat egyébként társadalmi vitát. Pont a mai napon folytatta le ennek első körét, amikor is a tanácsülésre meghívást kaptak az Országos Érdekegyeztető Tanács munkáltatói és munkavállalói oldalának képviselői, húsz szakszervezet, illetve munkáltatói szervezet képviselője, akik - elmondhatom önöknek - nagyon pozitív módon viszonyultak az új tulajdonosi programhoz. Csütörtökön is lesz egy új egyeztetés, ahová a társadalmi és szakmai tanács, a pénzügyi szervezetek képviselőit, illetve a civil szervezetek képviselőit fogja majd meghívni.

Mindez azonban nem elég. Nem elég, hogyha csak szakmai vitát folytatunk, az kell, hogy emellett egy nagyon széles körű társadalmi vita is legyen. Ennek érdekében egyrészt fórumokkal járjuk az országot Debrecentől Szombathelyig; három héttel ezelőttől két héttel ezutánig tartjuk ezt a fórumsorozatot, pontosan azért, hogy megismerhessük az érdeklődő lakosság véleményét is. A fórumokon elhangzó minden véleményt rögzítünk, minden egyes kérdést leírunk, és benyújtjuk a kormánynak, illetve az új tulajdonosi program társadalmi és szakmai tanácsának, pontosan azért, hogy minden elhangzó vélemény beépülhessen majd a véglegesen megszülető döntésbe. Másrészt az interneten is folyik ez a társadalmi vita. A miniszterelnök úr honlapján található egy huszonegy kérdésből álló kérdéssor, ami nagyon konkrétan megkérdez minden érdeklődő polgárt arról, hogy mi a véleménye a programról. Az erre a honlapra érkező válaszokat is be fogja majd építeni a szakmai és társadalmi tanács a végleges javaslatába.

Mindamellett nagyon örülünk annak is, és kifejezetten üdvözöljük, hogy a miniszterelnök úr személyesen is tart közmeghallgatásokat. Az elsőt most csütörtökön, a következőt a jövő héten, ahová az Országos Érdekegyeztető Tanács, illetve a Gazdasági és Szociális Tanács munkáltatói, munkavállalói és civil oldalát fogja meghívni, hogy közvetlenül tudjon véleményeket szerezni a programmal kapcsolatban.

Közös gondolkodásra vár tehát mindenkit az új tulajdonosi program. Látható, hogy ez a program egy nagyon határozott, világos szakmai koncepcióra épülő elképzelés, de a végleges döntést - és ezt üdvözöljük - a kormány majd csak a társadalmi szereplőkkel folytatott párbeszéd után fogja kialakítani.

Mindezek alapján teljes nyugodtsággal és lelkiismeretességgel mondhatom azt, hogy az új tulajdonosi program kialakítását, mind a menetrendjét, mind a végleges döntését illetően a szocialista frakció támogatni tudja.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu