DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az általános vita bizonyos pillanataiban úgy érzem, mintha rossz vitára érkeztem volna, nem a Nemzeti Kulturális Alap módosításáról lenne szó, hanem az internet ügyéről lenne szó. (Pettkó András közbeszólása.) Pettkó képviselő úr szerint arról van szó, de valószínű, hogy a törvényjavaslatot nem olvasta. Több mint egy hete a parlamentben van. (Dr. Nyitrai Zsolt közbeszólása.) A képviselő úr ma kiadott egy dörgedelmes nyilatkozatot, majd nyilván fölolvassa a beszédét; kíváncsian várom, hogy milyen bevételpótlást javasol a Nemzeti Kulturális Alap bevételeinek pótlására. (Dr. Nyitrai Zsolt közbeszólása.) A képviselő urak, elnök úr, jelzem, nem bírják megvárni, míg sorra kerülnek, bár eddig is kétpercesekkel elég jól elbeszélgettek egymással. (Pettkó András közbeszólása.)

Hogy a dolog érdemi részére térjek, van a fölszólalók között olyan is, aki tagja ugyan a kulturális bizottságnak - az MDF-nek nincs ilyen tagja -, mint Lukács képviselő úr. (Pettkó András közbeszólása.) Pettkó képviselő úr, úgy látszik, más kulturális iskolákat sem járt ki, hogy nem hagy senkit beszélni, bár a mondanivalója szerintem nem fontos, de ezt majd kiderítjük, amikor hangosan is elmondja. Szóval, Lukács képviselő úr a kérdésére választ kaphatott volna a bizottsági ülésen. A bizottsági ülésen más képviselők megkérdezték tételesen, hogy ami kikerül a Nemzeti Kulturális Alap finanszírozási forrásai közül, az miért került ki, és meglehetősen racionális magyarázatot kaptunk.

Abba a részébe a vitának nem kívánok belebocsátkozni, hogy későn jött-e ez a javaslat, vagy ezek szerint még túlságosan elhamarkodottan. Szerintem az alapkérdés az, hogy ha a Nemzeti Kulturális Alapot mint intézményt működtetni kívánjuk, akkor biztos, hogy változtatni kellett a bevételi források összetételén. Ez meglehetősen régóta evidencia, akik ismerik a források keletkezésének a módját, azok ebben egyetértenek.

A kérdés tulajdonképpen az, hogy egyáltalán szükség van-e ilyen elkülönült forrásra, mint a Nemzeti Kulturális Alap forrása, egy külön járulékra. A vita eddigi menete kapcsán is kiemelném, hogy ha valaki ennek a bevételi forrásait érdemben csökkenteni kívánja ilyen, olyan, amolyan racionális megfontolásból, akkor az egész alap működését kérdőjelezi meg. Halász képviselő úr szerint, de nem egyedüli képviselője ennek a nézetnek, maga a Nemzeti Kulturális Alap Hivatala is ezt az álláspontot képviseli, én magam is, hogy bizonyos nagyságrend alatt, mármint pénzügyi nagyságrend alatt a Nemzeti Kulturális Alap nem tudja ellátni a feladatait. Tehát lehet jó szándékú javaslatokat megfogalmazni, mondjuk, az internet adóztatása, járulékoltatása ügyében, de nyilván valamilyen más bevételi forrást érdemes megnevezni.

Zárójelben jegyzem meg, hogy van más új eleme is a bevételi forrásoknak. Bútorokat, mint iparművészek által dizájnolt termékeket, hogy szépen fejezzem ki magamat, is járulékoltatnak. Úgy látszik, a bútorlobbi szerényebb befolyásolási lehetőséggel rendelkezik, mint az internetes lobbi. Nem jutott ide el annak a hangja, hogy (Pettkó András közbeszólása.) ők sem szívesen fizetnek többletjárulékot, mint ahogy mások sem fizetnek többletjárulékot, de engem mint parlamenti képviselőt, ebben a pillanatban a leginkább az érdekel, hogy hogyan lehet a nemzeti kulturális alapprogramnak szükséges mennyiségű forrást biztosítani. Ebben bármi bármire lecserélhető, ha van koherenciája a javaslatnak. A mostani javaslatnak az a koherenciája, ami Európai Unió-konform, hogy többé-kevésbé normatív alapon a hasonló tevékenységet végző, különböző területeken működő tevékenységeket egyazon módon kezeli, és nem csinál kivételeket sem pró, sem kontra. Ha valamilyen információközvetítő eszközt kiveszünk ebből a rendszerből, az biztos, hogy pozitív értelemben diszkriminálva van.

Hogy a dolog érdemi részére térjek, a nemzeti kulturális alapprogram vagy alap, ez már elhangzott most többször is, külön forrásként azért indokolt, hogy létezzen, és ebben úgy tűnik, hogy konszenzus van a magyar parlament pártjai között, legalábbis a kultúrával foglalkozó képviselők között, mert ez egy olyan rendszer, amelyik az állami bürokráciától, ha tetszik, a közvetlen politikai befolyástól némileg függetlenül oszt el kulturális célokra pénzeket. Erről Schiffer képviselő úr is beszélt, Halász képviselő úr is érintette.

(17.10)

Ahhoz, hogy függetlenül osszák el a pénzeket, elég fontos eszköz az, hogy a pénzek sem a szokásos költségvetési forrásokból állnak rendelkezésre, hanem elkülönült bevételként jelennek meg. Ha ez a bizonyos járulék, amiről beszélünk, sok területet érint, akkor is egyfajta a keletkezés módja alapján.

Azt meglehetősen világosan lehetett látni az elmúlt években, de már elég régóta, hogy a járulékfizetők maguk és az állami pénzügyi rendszerért felelősek racionális szempontok alapján, saját érdekeik alapján nem szeretik ezt az eljárást, nem is jogtalanul hivatkoznak arra, hogy ez az eljárás bürokratikus, az adminisztrációja nehezíti a dolgukat, bonyolítja az egész közteher-viselési rendszert egy különleges járulék. Tehát erős ellenérvek vannak az elkülönült kulturális járulék fizetésével szemben. Nyilvános és nem nyilvános viták is zajlanak ez ügyben. Sokszor megalapozottan hangzik el, hogy minden különleges adó és járulék bonyolulttá teszi a rendszert, és bizonyos méret alatt - és ez a mostani változtatások egyik oka - nem érdemes speciális adókat, járulékokat kivetni.

Ezzel szemben áll a másik érv, amit a kulturális bizottság tagjai és a kultúrával foglalkozó politikusok képviselnek, akik azt mondják, ha igaz is az iménti állítás, a Nemzeti Kulturális Alap forrásai normatív szabályok alapján keletkeznek. Ha az elkülönült forrásokat megszüntetjük és beolvasztjuk esetleg a költségvetésbe, onnan kapja a Kulturális Alap a finanszírozást, az egész kulturális finanszírozási rendszer kerül veszélybe, mert más alapokra kerül, mint eddig. Például a költségvetés pulzálása sokkal jobban érinti a Nemzeti Kulturális Alapot, mint ha elkülönült forrásokból kapja a bevételt. Elvben nyilván lehet kitalálni optimális megoldást, de az SZDSZ szerint ezt valószínűleg csak egy általános közteher-viselési reform részeként lehet megvalósítani.

A két egymással szemben álló vélemény között a kompromisszum elvben az lehetne, hogy maradjon a Nemzeti Kulturális Alap mint elkülönült alap, amely fölött közvetlenül az államapparátus nem rendelkezik, de nem külön járulékból keletkezik ennek a forrása, hanem mondjuk egy általános adó, az áfa vagy a személyi jövedelemadó meghatározott százaléka kerül automatikusan a Nemzeti Kulturális Alapba. Persze, mindannyian ismerjük az ilyen mechanizmusokat, ha a kultúra számára ilyen forrást automatizmusként biztosítunk, akkor jelentkeznek más nemes célok is, amelyek ugyanilyen elkülönült alapot szeretnének a maguk számára biztosítani. Én tehát azt gondolom, hogy a jelen pillanatban ameddig általános adóreform vagy közteher-viselési reform jegyében nem tekintjük át az egész magyar adórendszert és közteher-viselési rendszert, addig a járulékoltatásnak ezt a formáját tudomásul kell venni minden hátrányával együtt is, mert ez a garanciája annak, hogy a Nemzeti Kulturális Alap az eddigi függetlenségét megtartva pénzt osszon.

Ami az internet külön adóztatását illeti: természetesen nem ma derült ki, hogy problematikus ez az ügy, ez jóval korábban nyilvánvaló volt. Csak hogy egyértelmű legyen: a Gazdasági Minisztérium úgy támogatta a törvénytervezetet, hogyha visszakerül az internet tartalomfejlesztésére valamilyen módon az internetszolgáltatók által befizetett pénz. Említette Pettkó képviselő úr, hogy digitális ügyeket támogatott már a Nemzeti Kulturális Alap. Hogy miért maradt ez abba, annak az indoka itt részben elhangzott. A Gazdasági Minisztérium kívánalma az volt, hogy jöjjön létre egy állandó rendes pénzosztó bizottságként, az internetesek által befizetett forrás kezelésére egy külön bizottság, és tartalomfejlesztésre forgassa vissza a befizetett pénz jelentős részét.

Talán érdemes elmondani az itt elhangzott dörgedelmes szavak után, hogy fogyasztóként a számítások szerint 70 forint a maximum, amivel terhelnék a fogyasztókat, ha ez az adóztatás, járulékoltatás megvalósulna - 20 és 70 forint között van -, azt pedig elképzelhetetlennek tartom praktikus szempontok alapján, hogy a Nemzeti Kulturális Alap működőképessége akkor valósuljon meg, ha majd 1 millióval több magyar internethasználó lesz. Eddig ilyen külön járulékot nem fizettek az internetműködtetők, mégis szerényebb mértékben terjedt az internet, mint az kellett volna.

Abban szerintem minden kultúrával, de nem csak kultúrával foglalkozó képviselő egyetért, hogy olyan módon kell a Kulturális Alapot működtetni, hogy az internet terjedését ne akadályozza. Amennyire én látom, ez a mechanizmus, amit itt röviden elmondtam a Gazdasági Minisztérium álláspontját ismertetve, például alkalmas arra, hogy járulék is legyen, de ugyanakkor az internetműködtetők érdekei se sérüljenek.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu