DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor a törvényjavaslat benyújtásra került és megnéztük, mondhattuk volna azt is, hogy egy technikai jellegű módosításról van szó, hiszen elsősorban a mellékletben szereplő tételeket hagyja el, illetve emel be új tételeket. Ha azonban végignézzük a Nemzeti Kulturális Alap történetét, akkor azt lehet megállapítani, hogy itt egy folyamatról van szó. A folyamatot nem azért említem, mert mind a '93-as módosításnál, mind a '96-os módosításnál magam is részt vettem a vitában és most is, hanem azért, mert az alap tevékenységének átalakítása egy folyamatban zajlik, és ennek egyik lépcsőjénél vagyunk most.

Akkor, ahogy államtitkár úr mondta, úgy fogalmazódott meg az alap létrehozásának célja, hogy a költségvetéstől független forrás álljon rendelkezésre, illetve az fogalmazódott meg az általános vitában a miniszteri expozéban is, hogy a költségvetés nem tud annyi forrást a kultúrára fordítani, amennyire igény és szükség lenne, ezért újabb források után nézett. Akkor is, de még ma is szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a mecenatúra vagy a civil részvétel a kultúra támogatásában alacsony volt, és még ma is alacsony Magyarországon. Tehát ezért jött létre egy olyan alap, amelyik a kulturális tevékenységek támogatását szolgálná.

A furcsa ellentmondásra akkor is, a '93-as vitában is rámutatott az előterjesztő, hogy furcsa ellentmondás, hogy míg egyik oldalról a kultúra támogatásra szorul, a másik oldalról jelentős hasznok kapcsolódnak a kultúra értékeihez a kultúra felhasználói területén. Ennek ellenére, hogy ezt a szembeállítást meg lehetett mutatni, a '93-as törvény egy úgynevezett önadózást hozott létre, tehát ahol a kultúra termékeit adóztatta meg, illetve nem adóztatta, hanem járulékot rótt ki rá a törvény, amely aztán egy újraelosztásban került felhasználásra. Az újraelosztás célját is megfogalmazta akkor a törvény, ez az értékteremtés és értékőrzés, és ezt nem árt elfelejteni, amikor vitatkozunk majd a mellékletek tételeiről.

Sokan azonban úgy fogalmaztak, és magam is úgy fogalmaztam, hogy ez a javaslat egy münchhauseni javaslat volt, hogy a saját hajunknál fogva akarjuk kiemelni magunkat. Ez vonatkozott a kultúrára is. Volt, aki egy kicsit finomabban fogalmazott, és azt mondta, hogy a szolidaritás elve fogalmazódott meg, tehát az egyik kulturális ágazat, ahonnan több pénzt lehetett járulékoltatni, segítette azokat a területeket, ahonnan nem, ugyanakkor ez egy szembenállást is eredményezett, ahol a különböző kulturális területek egymás zsebében kutogattak, hogy miért kap az egyik többet, mint a másik. A '96-os módosítás tulajdonképpen ennek felismerése alapján fogalmazódott meg, tehát annak felismerésén, hogy el kell téríteni a rendszert az önadózástól, nemcsak a kultúrától kell elvenni, hanem mivel a kulturális termékek hasznot is hoznak létre, ahol a haszon keletkezik, az fizessen be járulékoltatást.

Ekkor jelentek meg ebben a mostani módosítandó mellékletben azok az eszközök, mint a televízió, a rádió, a hanglemez vagy a kazetta, amit itt már több képviselőtársam is említett, hogy vannak, amik kikerültek abból a körből, ahonnan már érdemes járulékoltatni, mert olyan kicsi a forgalma. Amikor az első kulturális bizottsági vitára sor került, akkor én itt a hangkazettát említettem meg, és megkérdeztem képviselőtársaimtól, hogy ki az, aki szokott használni mostanában - egyedül a gyorsírók jelentkeztek, mert ők még használják, de mások már nagyon nem használják ezt az eszközt. Tehát természetesen előttem az a magas bevétel, ami a '96-os bekerülés után jelentkezett még, elmaradt. Jelentette ez azt, hogy '95-től a Kulturális Alap bevétele milliárdos nagyságban csökkent.

Tehát a jelenlegi módosítás ennek a folyamatnak az érdekében fogalmazódott meg, hogy tisztába rakja ezt a mellékletet. Ahogy az expozéban is megfogalmazódott, egyes termékek ki kell hogy kerüljenek, mert utánuk olyan alacsony már a járulék, hogy nem érdemes az eljárást egyáltalán működtetni, vagy pedig tendenciájában látszik már az, hogy olyan mértékben csökkent az elmúlt években, hogy egy-két éven belül ezek a termékek már nem fognak érdemleges bevételt jelenteni.

A másik része, amit itt képviselőtársaim is elmondtak, az önadózás csökkentése, ami már többször megfogalmazódott, és az jött be, hogy három új területtel bővítsük ki a járulékoltatást. Ez, ahogy most már lehet hallani vagy látni a tegnapi, mai sajtóban, egy vitát fog generálni, és elkezdődött ez a vita. De a cél - természetesen egyik oldalról, és nem kell magunkat becsapni - az, hogy az a csökkenés, ami a Kulturális Alap bevételeiben jelentkezett, megálljon, sőt pluszbevételekre kerüljön sor; de - kettő - összekötve azzal, hogy azokon a területeken jelenjen meg a járulékoltatás, ami kulturális befektetés, ráfordítás alapján hozzáadott értéket hozott létre, és ennek alapján jön létre nyereség. Ennek a nyereségnek - azt lehet mondani, apró forint, ahogy a bizottsági előadó fogalmazott - egy igen kis része az, amit vissza akar az alap hozni, illetve egy újraelosztási körben felhasználni.

Miért van erre szükség? Természetesen azért, hogy a pluszbevételekre sor kerüljön, az alap forrásai növekedjenek. De azért is, mert nem egyszerűen csak arról van szó, hogy az ezeken a területeken jelentkező pluszbevételeket, járulékoltatásokat az alap beemeli a saját forrásaiba, hanem ahogy már itt félig-meddig elhangzott, ezek támogatásként olyan területekre kerülnek felhasználásra, amelyek a piac szereplőinek a pozícióit erősítik.

Fölmerült itt az idegenforgalom kérdése. A fesztiválok szervezői mindig sérelmezik azt, hogy ők csinálják a fesztivált, forgatnak bele pénzeket, ugyanakkor a haszon az idegenforgalomnál, a vendéglátóiparban jelentkezik. Ugyanakkor tudjuk pontosan, hogy ezeknek a fesztiváloknak milyen fontos szerepe van, és ezt a fontos szerepet akarja erősíteni a jövőben a pluszbevételekkel is a Nemzeti Kulturális Alap.

(16.30)

Vagy felmerült az internet is kérdésként: a digitalizációt több éve indította el a Nemzeti Kulturális Alap, az irodalmi alkotások digitalizálását. Ennek a folyamatnak a bővítése és gyorsítása is azt szolgálja, hogy az internethasználók többek között olyan forrásokhoz jutnak, amelyekkel bővül azon eszköztár, amely számukra rendelkezésre áll. Ugyanakkor természetesen a kultúra egyéb területeinek hosszú távú programjai számára is biztosítani kell a fix és hosszabb távra tervezhető forrásait. Így például nem a könyvkiadás terjesztése, hanem a könyvfelhasználók, a könyvtári látogatók támogatására, egy sokkal nagyobb könyvtári program elindítására, mint eddig, lehetőség volt.

Meg kell említenem, megjegyzésre került az is, hogy milyen eszközök szerepelnek a mellékletben. Több mint száz tételről van szó. A száz tételhez most három új eszköz jön, de a megmaradó száz tételben benne vannak a rádiókészülékektől, a televíziókészülékeken keresztül a sajtótermékek és a könyvek is. Tehát azt gondolom, hogy itt nem egy egyoldalú bővítésről van szó, hanem annak a hiánynak és annak a technikai fejlődésnek a tudomásulvétele, amely az elmúlt pár évben következett be, és annak a hiánynak a pótlása, hogy az új felhasználók, akik a kultúra értékeit használják fel többek között, nem kizárólagosan, ők is részesei legyenek a kulturális piacnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu