NAGY LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Munka - tudás - tulajdon", e hármasból szeretnék néhány szót a munkáról és az "Út a munkához" programról beszélni. Nemrég olvastam egy gazdasági napilapban, hogy nagy botrányt keltett Németországban az, hogy egy család akár 1500 eurós segélyre is szert tudott tenni. Tehát nem egyedi a példa abban, amiről beszélünk ma Magyarországon. Alapvetően ez a probléma részben abból is adódik, hogy a segélyek párhuzamosak, nem pedig egymásra épülők és egymást kizáróak. Ezért fontosnak tartom leszögezni azt, hogy ebben az ügyben ilyen módon lépjünk majd előre, hiszen nem lehet megállapítani, hogy a segélyek összege magas lenne, de hogy egymást nem zárják ki, így már viszonylag jelentős mennyiség összegyűjthető belőle.

Fontosnak tartom azt is leszögezni, hogy az a probléma, amely azt a térséget is érinti, ahol én lakom, az a mobilitás és a szakképzés. Miért mondom ezt? Egész egyszerűen egyszerre van ma jelen Magyarországon munkaerőhiány és egy jelentős munkaerőtöbblet. Hogy hogyan jöhet ez létre, és hogyan lehet ezt feloldani, erre a legnehezebb ma Magyarországon választ találni, ez a mobilitás, és hogy hogyan lehet ösztönözni a mobilitást, erre a legnehezebb választ találni. De a másikra sokkal adekvátabb válaszokat lehet találni, ez a szakképzés. Ma az egyik jelentős, fejlődést akadályozó tényező a nem kellően rugalmas átképzési rendszer. Ugyanis sok vállalatnál fordul az elő, hogy a szükséges képzett, szakképzett munkaerő nem áll rendelkezésre, a munkanélküliek jó része viszont nem hajlandó arra, hogy átképeztesse magát. Nagyon sokan a munkanélküliek közül még a 8 osztályos általános iskolai végzettséggel sem rendelkeznek, és még azt a végzettséget sem hajlandóak sokan megszerezni.

Tehát egy gyors, a piac igényeihez rugalmasan illeszkedő átképzési rendszerben vagyunk érdekeltek, emellé hozzá kell tenni azt, hogy a mobilitás ösztönzésére meg kell találjuk a választ. Abban a megyében, ahol én lakom, ott is nagyon sokan járnak el a Dunántúlra, de még mindig nagyon sok dunántúli cég akadályozott a fejlődésben azért, mert azt mondja, hogy nem mer továbbfejleszteni, mert nem biztos, hogy rendelkezésére fog állni a szakképzett munkaerő. De ez még Észak-Békésben is elmondható, pedig azt nem lehet mondani, hogy Észak-Békésben mondjuk úgy, hogy olyan munkaerőhiánnyal rendelkeznénk, mint a Dunántúlon.

Ezért azt a programot, amit a kormány elindított ebben az ügyben, maximálisan támogatom, sőt bizonyos tekintetben még továbblépésre is ösztönzöm, és ehhez azt gondolom, hogy a parlament többsége megnyerhető, és meg kell hogy nyerhető legyen, mert ez nem pártpolitikai kérdés, hanem az egyik legfontosabb fejlődési tényező. Ez szorosan kapcsolódik ahhoz a programhoz, aminek a másik eleme a tudás eleme, hiszen a szakképzésben nagyon sokszor előfordul az, hogy azt mondják, hogy már ebben az időszakban nem tudnak mit kezdeni a diákokkal, mert egész egyszerűen olyan hátránnyal érkeznek már a szakképző intézményekbe, hogy ott szinte ledolgozhatatlan ez a hátrány. Hiszen ha alapvető készségeket és képességeket nem szereznek meg, és nem fejlesztenek kellőképpen az alapképzésben, a szakképzésben már nehéz mit kezdeni vele, és innentől kezdve egész egyszerűen a munkaerő-piaci helyzetét jelentősen bebetonoztuk, természetesen nem pozitív irányban.

Ezért fontosnak tartom azt, hogy ezt a három témakört nem szervesen külön egymástól, hanem koherens programként kezeli a kormányzat. Ezt abszolút üdvözlöm. Azt is üdvözlöm, hogy a kormányzat korábban jó szándékkal meghozott intézkedéseit megpróbálja korrigálni. Én ilyen nagyon jó szándékú kezdeményezésnek tartom az alkalmi munkavállalói könyvet, és ebben, azt gondolom, hogy egy nagyon reális és nagyon életszerű módosításra törekszik a kormányzat, amelyet én szintén üdvözlök, és támogatandónak tartok.

Sajnálom, hogy a vita ezen szakaszára mindössze 2-3 főre apadtak az ellenzéki padsorok. Sajnálom, hogy kiveszett a tűz az ellenzékből, de ahogy nézem, a többséget is tudjuk majd biztosítani, mert az egyik ellenzéki képviselő már át is ült hozzánk, úgyhogy menni fog ez. (Derültség. - Pettkó András dr. Kékesi Tibor mellett ülve: Nem tudok reagálni.) Elnézést ezért az utolsó mondatért.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót, és köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu