MÉCS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A mai fiatalok is emlékezhetnek a 2001. szeptember 11-i terrortámadás egyik megrendítő képsorára: a pokoli toronyból rohannak lefelé a menekülők, míg velük szemben mennek felfelé a tűzoltók, menteni ami menthető, a biztos halálba.

Forradalmunk után több mint 200 ezer ember kimenekült az országból, de sok ezren voltunk, akik megpróbálták menteni újonnan meglelt és brutálisan elvett szabadságunkat. Ilyenek voltak a Bagoly-csoport tagjai, akiket éppen ma 50 éve végeztek ki a hazaárulók a Kisfogház oldalfalánál. A csoport névadója a Bagoly becenevű 30 éves Békési Béla negyedéves orvostanhallgató, az egyetemi nemzetőrség egyik vezetője, a második szovjet agresszió után szervezte az ellenállást, nagy mennyiségű fegyvert helyezett biztonságba. Kereste a kapcsolatot más ellenálló csoportokkal, így velünk, a Bástya illegális szervezkedéssel. Akkor találkoztam vele személyesen. Egyenes tekintetű, határozott és nagyon szimpatikus volt, s vidéken, Debrecenben, Székesfehérvárt sokat tett az ellenállás szervezéséért, az erők összefogásáért.

A 26 éves Gerlei József munkáscsaládból származott, elvégezve a polgári iskolát villanyszerelő lett, majd behívták katonának. Többször megszökött, végül 3 évre ítélték. A forradalom alatt Darvas Ivánék szabadították ki. December elején Ausztriába szökött, elvállalta illegális levelek hazahozatalát Maléter Pál és Marián István alezredes számára, amiket nyilvánvalóan nem tudott kézbesíteni. Újból kiment Bécsbe, majd visszajött keresni az ellenállókat. Részt vett illegális megbeszéléseken. Kedves fiatalemberként ismertem meg.

A szintén 26 éves Péch-Eckhardt Géza kicsi korában megárvult, féltestvére, Péch Zoltán gimnáziumi tanár fogadta örökbe, innen nevének Péch előtagja. 3 évet végzett a Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakán esti hallgatóként, megnősült, kisfia született, elváltak. A forradalom napjaiban jelentkezett a mentőszolgálatnál, rengeteg emberen segített, szovjet katonákat mentett. November 6-án mentés közben karját lövés érte, a Péterfy Sándor utcai kórházban műtötték meg, majd lábadozva bekapcsolódott az ottani ellenállásba. Volt felesége közben fiával Nyugatra menekült, ő sebesülteket szállítva utánuk ment Bécsbe. Tájékoztatta a világ közvéleményét a Szovjetunióba hurcolt fiatalokról, majd visszajött tovább szervezni az ellenállást.

Az Aradon született 31 éves Balogh László földműves családban született, 1939-ben került Budapestre. Sok munkát kipróbált. 1951-ben egy mulatságon két szovjet katona molesztálta fiatal feleségét, verekedés tört ki. Balogh Lászlót izgatás vádjával 3 év börtönbe csukták be. Szabadulása után csatornatisztító brigádvezetőként dolgozott. Brigádjával 1956. október 23-án jöttek vissza Budapestre, a Baross téri nemzetőrökhöz csatlakoztak. A legendás Nickelsburg László egy szakasz parancsnokává nevezte ki.

A november 4-i harcokban megsebesült, légnyomás érte, a Péterfy utcai kórházba szállították, majd lábadozva ő is részt vett az ott formálódó ellenállásban. Feleségével Bécsbe disszidáltak, ott felvette az emigrációval a kapcsolatot, majd megbízással visszatért, hogy segítse az ellenállás egyesítését, majd dolgavégezetlenül visszament, újra hazajött, hogy sebesülteket mentsen ki, közben letartóztatták.

Dr. Tóth István rabtársunk, aki jogász volt, a hírhedt Kisfogház második emeletén volt társaival. 1958. április 24-én hajnalban 6 órakor - most az ő levelét idézem - "Hallottuk, hogy állítják fel az akasztófákat. Oda nem láthattunk, mert közvetlenül alattunk volt. Először Békési Bélát hozták, aki az egész úton ezt kiáltotta. Isten veletek, fiúk! Szervusztok, fiúk!" Amikor a bizottság a nevét kérdezte, és az ítéletet felolvasták, Béla így szólt: "Uraim, minek ez a cirkusz?" Utána folytatta, hangosan ezt kiáltva: "Éljen a függetlenség! Éljen a szabadság!"

Másodiknak Gerleit hozták, aki "Isten veletek, fiúk!"-kal búcsúzott.

Harmadiknak jött Péch Géza. Már az épület belsejében harsányan kiáltotta: "Isten veletek, fiúk! Isten veletek, bajtársak!" Amikor a bizottság elé került, akkor hangosan így szólt: "Az ítélet jogtalan, törvényellenes és alkotmányellenes. Éljen a keresztényszocialista Magyarország!" Sajnos, egy mondatot elfelejtettem. Valószínűleg Kádár és Münnich felelősségét említette.

Balogh László volt az utolsó, akit az akasztófához kísértek. Utolsó szava ez volt: "Éljen a forradalmi munkásosztály!"

Isten áldja nemes emléküket!

Forrás: parlament.hu