FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Országgyűlés 2007 májusában elfogadta a "Legyen jobb a gyermekeknek" címet viselő, huszonöt évre szóló nemzeti stratégiát, amely a gyermekszegénység leküzdését, a gyermekek esélyének javítását tűzte ki célul. A program huszonöt évre szól, de a gyermekszegénység legfájdalmasabb jelenségei sürgős beavatkozást igényelnek.

Ennek szellemében került sor Miskolcon a gyermekszegénységről szóló országos konferenciára az elmúlt héten. A konferencia egyik legfontosabb megállapítását szeretném most felolvasni: "A szegénység és a társadalmi kirekesztés összetett, többdimenziós jelenség, mindkettő összefügg a jövedelemmel, az életszínvonallal, a jó minőségű egészségügyi és egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel, valamint a tanulási és munkavállalási lehetőségekkel."

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a gyermekszegénység és a társadalmi mobilitás hiánya ma talán a legsúlyosabb probléma, Magyarországon a gyermekek számottevően magasabb arányban szegények ugyanis, mint a társadalom átlaga, a gyerekvállalás pedig növeli egy család szegénységi kockázatát. Nem nehéz azt belátni, hogy ha egy gyermek hátrányos körülmények közül indul, akkor nehezebben végzi el az iskolákat, és sokkal nagyobb az esélye, hogy maga is munkanélkülivé válik, így továbbörökíti a szegénységet, hiszen maga is hátrányos helyzetű szülő lesz.

Ma tehát az a feladat, hogy egyszerre figyeljünk a szülőre és a gyermekre. A kormány által meghirdetett "Út a munkához" program céljainak sok évtizedes hatásai lehetnek. Én most mégis inkább arról kérdezem az államtitkár urat, hogy melyek azok a konkrét elképzelések, amelyek már rövid távon is segítik a segélyből való kikerülést, elérhetővé teszik a munkához jutást, így is csökkentve azoknak a gyerekeknek a számát, akik ma kényszerűen hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetben nőnek fel.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu