HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem egy klasszikus idézettel, az előbb hangzott el: "Az MSZP és az SZDSZ érdekelt az önálló szocialista kormányzás sikerében." Ezek után fel kell tenni a kérdést, vajon ki a kárvallottja, és ki a haszonélvezője annak a helyzetnek, hogy koalíciós partnerből alkupartnerek lettek.

Mielőtt az egyezkedési kényszerről szólnék, még két fogalmat hadd említsek, az egyetértést és az együttműködést. Sokszor halljuk, miért nem értenek egyet a pártok. Erre a kérdésre néha rájátszik a sajtó egy része is. Ilyenkor kedvem lenne azt válaszolni, hogy miért nem ért egyet két szerkesztőség, mondjuk, a Népszaváé és a Magyar Nemzeté. De úgy gondolom, hogy a válasz egyértelmű: mert másképpen látják a világot.

Itt a felelősség kérdését is meg kell említeni. Van kormányzati és van ellenzéki felelősség. A kormányzat kap lehetőséget arra, hogy az ország sorsát befolyásolja, az ellenzéknek erre gyakorlatilag nincs lehetősége, ezért a felelőssége is más; a kettőt nem lehet összemosni. Magyarországon nem azért állnak úgy a dolgok, mert az ellenzék és a kormánypárt nem ért egyet egymással, hanem azért, mert dilettáns kormányzás folyik.

Nézzük az együttműködést! A mai állapot valóban abnormális. Az, hogy a kormánypártok és az ellenzék között ilyen a viszony, nem normális, azon változtatni kell. De vessünk egy pillantást az okára is! 2002-ben egy újfajta magatartás jelent meg a politika világában, az üzleti világból hozták azok, akik ott az üzleti siker érdekében gátlástalanul törnek előre, mindent és mindenkit eltaposnak. Ez a politikában a hatalom megszerzése és megtartása célját jelenti. Megszerezni, ha kell, a választók manipulálásával, becsapásával, és megtartani, ha kell, az önkormányzatok megfigyelésével. Ez a fajta magatartás az akadálya az együttműködésnek. Ezek az emberek - bocsánat a kifejezésért - tesznek az együttműködésre, és alkalmatlanná is teszik magukat arra, hogy a partner együttműködjön velük.

Más a helyzet azonban az alkukényszerrel. Ez tulajdonképpen a kisebbségi kormányzást jelenti. De ki a haszonélvezője? Az ország? Nem valószínű, hiszen még kevésbé lesz kormányzás, mint eddig volt. Az emberek? Őket a gödörből csak egy erős kormány képes kihúzni. Eddig az volt a helyzet, hogy a nagyobbik kormánypárt több kormányzati pozíciót volt kénytelen adni a kisebbiknek, mint amennyit a parlamenti és társadalmi támogatottsága megengedett volna. Azt is mondhatnám, hogy a farok csóválta a kutyát. Most más lesz a helyzet. Most már minden ügybe, nem csak a saját tárcájuk ügyébe szólhat bele az alkupartner. A kutya és a farok alkujában a győztes ezentúl is a farok lesz.

Magyarországnak olyan kormányra van szüksége, amely nagy társadalmi és parlamenti támogatottsággal rendelkezik, képes hatékonyan cselekedni, és megállítani a további lecsúszást, kihúzni a szekeret az árokból, és úton tartani azt. Ennek a nagy legitimációval rendelkező kormánynak kötelessége is lesz, hogy kormányzati pozícióban nagyvonalúan felkínálja az együttműködést az ellenzéknek, minden kényszer nélkül, és egy új, normális politikai légkört alakítson ki.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu