ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Elnök Asszony! Azt hiszem, ön is talán percre pontosan visszaemlékezik a tavalyi évre, amikor ön kísérelte meg annak ellenében, hogy folyt egy szakértői tárgyalás a fenntartható fejlődés stratégiájával kapcsolatban, hogy valahol kapjon egy ötpárti szakértői egyeztetési rangot és folyamatot. Ennek ellenére az a minisztérium, amelyik összeállította és megszüntette a szakértői egyeztetést, az Európai Unió számára is leadta Magyarország fenntartható fejlődésének húszéves stratégiáját, a parlament elé nem került, ezt a parlament nem tudta tárgyalni. Ennek ellenére született meg az a gondolat, amelyet az elmúlt egy év folyamán az öt parlamenti párt egy országgyűlési határozatban és most egy nemzeti tanács létrehozásában testesített meg.

Engem sokszor, és azt hiszem, az ellenzéket is nagyon zavarja az, amikor a kormányzó oldal részéről elhangzik, hogy tegye le az ellenzék is a saját javaslatait. Én úgy érzem, hogy az elmúlt időszakban számos alkalommal és számos területen az ellenzék ötpárti egyeztetések folyamatában minden alkalommal a saját javaslatait úgy tette le, hogy az utána a magyar parlament szavazási mechanizmusában nagy többséggel lett elfogadva. Ilyen az élelmiszer-biztonság kérdése, de akár vehetem a génmanipuláció kérdését, és talán fontos lett volna a vidékfejlesztés területén, fontos lett volna a területrendezési törvény területén, adott esetben az energiatörvény esetében is ötpárti egyeztetéseket lefolytatni.

Én úgy érzem, hogy ma nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy maga a nemzeti fenntartható fejlődés stratégiája egy ország, egy társadalom, egy nemzet számára mennyire fontos, hisz egy 20-25 éves stratégiáról van szó. Ehhez párosul az Európai Uniónak az a törekvése, hogy ma, ami a világot tulajdonképpen nagyon keményen foglalkoztatja, az éghajlatváltozás - miniszter úr is elég markánsan megfogalmazta az ezzel kapcsolatos álláspontját -, de ugyanígy a vízkerettörvény kérdése, amelytől még mindig, azt lehet mondani, hogy vérzik a seb, mert a magyar parlament ezt a törvényt nem tudta tárgyalni, és talán célszerű lenne ezt is ötpárti egyeztetéssel elindítani és a parlament elé terjeszteni.

Miért mondom ezt? A múlt héten, másfél hete az Európa Tanács is foglalkozott az éghajlatváltozás kérdésével, és nemcsak a vízkerettörvénnyel, hanem egyáltalán azzal, hogy mit jelent maga az éghajlatváltozás, milyen össztársadalmi mozgásokat fog megindítani főleg azokon a területeken - mondjuk, itt az afrikai országokra kitérve -, ahol lassan víz sincs, és a víz hiánya miatt lassan élelmiszer sem lesz. Ez maga után vonja azt, hogy emberek milliói, tízmilliói, százmilliói kénytelenek menekülni, és úgy menekülni, hogy a migráció szempontjából olyan területre irányítják át magukat, ahol az élettér számukra is biztosított.

Én örülök annak, hogy ez egy ötpárti egyezség keretén belül eljutott idáig, és talán ennek az egyik legnagyobb fontossága az, hisz az elmúlt 18 év folyamán, és itt elnök asszonyt is kérdezem, létezik-e olyan civil társadalmi szervezet, amelyik évente egyszer a magyar parlament előtt beszámol, amelyik évente egyszer képes arra, hogy a mindenkori kormányt számon kérje, adott esetben egy nemzeti fenntartható fejlődési stratégia keretén belül, hogy a költségvetés azon fejezeteit, részeit hozzárakta-e, amelyek fontosak valóban ahhoz, hogy a stratégia is meg tudjon valósulni.

De ugyanígy a Vásárhelyi-terv vagy akár a területrendezési terv kapcsán is nyugodtan el lehet mondani, hisz maga egy stratégia mit tartalmaz? Nem csak környezetvédelmet tartalmaz. Maga a stratégia egy ország céljait fogalmazza meg, és ehhez tud valóban egy társadalom is igazodni. Hogyha a társadalom képes arra, hogy egy olyan nemzeti tanácsba tömörülve és a magyar parlament munkáját segítve, sőt mi több, a parlamenten belül számon kérje a parlamenti képviselőknek az éghajlatváltozáshoz vagy akár a fenntartható fejlődéshez tartozó lépéseit, akkor én úgy érzem, hogy valahol talán Magyarországon ennek a csíráit úgy raktuk le, hogy ha később a politika úgy dönt, hogy kétkamarás parlamentet alakít ki, akkor ennek a feltételei is ezzel már mint csírái megteremtődnek.

Legnagyobb gondom nekem ott van, hogy sem a média, sem a sajtó nem ad kellő figyelmet ennek az ötpárti egyeztetésnek, és a legszomorúbb az, hogy talán - hisz a lépések között az is megtörtént, hogy az ombudsman kérdését is a magyar parlament el tudta fogadni - ezzel valóban megteremtődik annak a feltétele, hogy a jövő nemzedékek számára is olyan életteret tudunk biztosítani törvényekkel, hogy valóban az ő számukra is nem az éghajlatváltozás kihívása fogja a legnagyobb gondot jelenteni, hanem valóban olyan törvényekkel tudjuk biztosítani számukra az életteret, amivel ők is valóban az életkörülményeiket úgy tudják alakítani, hogy az unokáikat is fel tudják nevelni.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség az elejétől fogva, a szakértői egyeztetéstől fogva erőteljesen támogatta az ötpárti egyeztetést.

(10.40)

Itt szeretném még egyszer kihangsúlyozni és kérni a parlament kormányzati oldalát, a kormányzóoldali parlamenti képviselőket, hogy akkor teszünk helyesen, és ezt nagyon sokszor elmondtuk magunk is, ha valóban az energiatörvény területén, a vízkerettörvény területén, a területrendezési törvény területén, az élelmiszer-biztonság területén, a génmanipuláció területén, a vidékfejlesztés, a vidéki lét területén - hisz az hatással van a vidéki természetre, a természeti adottságokra, az ökológiára - egy teljesen új, átfogó agrártörvényt is ötpárti egyeztetéssel tudna ez a parlament megalkotni. Hiszen egy stratégiának az ország jövője szempontjából meghatározónak kell lennie. Ha a stratégián belül egy-egy fejezetben nincs meg az a megfelelő egyeztetési folyamat, hogy a társadalom széles rétege is azonosulni tudjon a törvénnyel, akkor egészen biztos, hogy ez el fog vérezni.

A másik ilyen dolog, hogy ha a törvényt meg is alkotjuk - hisz az Európai Unió részéről is számos alkalommal az uniós törvények átvételével kapcsolatosan Magyarország ugyan élen jár -, de a végrehajtás területén vannak az eltérítések. Azt, miniszter úr, én több napirendi pontnál is elmondtam, hogy ezer sebből vérzik a végrehajtás, hisz kormányrendeletekkel és miniszteri rendeletekkel egy törvényt úgy el lehet téríteni, hogy utána senki nem ismer rá, sőt mi több, senki nem tud vele azonosulni, sőt mi több, nem ért senki, és innentől fogva annak a végrehajtása is megsínyli magának a végrehajtási utasításnak a tendenciáit. Szeretném mindenképpen, ha a magyar parlament ezekben a kérdésekben - és nem véletlen kértem a múlt héten is, hogy a területrendezési törvénynek adjunk időt, teret, lehetőséget arra, hogy a társadalom is megismerje, régiók, térségi társulások is megismerjék, és annak alapján szülessenek meg azok a döntések, amelyek ma a területrendezési törvényben is megtalálhatók.

Miniszter Úr! Ha ön a területrendezési törvényben a hat térképet egymásra teszi, akkor ma Magyarországon úthálózat-fejlesztésről nem lehet beszélni, mert a Natura 2000, a vízvédelmi kérdések, a honvédelmi kérdések olyan gátjai tulajdonképpen a magyarországi úthálózat-fejlesztésnek, amelyek nem teszik lehetővé a végrehajtást. Ezért kellene környezetvédelmi szempontból is nagyon komolyan átnézni, és valóban a stratégia olyan szegmensének, elemének kell lenni, ami csatlakozik az európai úthálózat-fejlesztéshez is.

Ahogy elmondtam, hogy a vidékfejlesztés területén milyen tendenciák vannak ma Magyarországon, ez nagyon erőteljesen kapcsolódik a nemzeti tanács kérdéséhez, mert én úgy érzem, hogy a politika területén ma olyan lépések történnek, amelyek a vidéki lét beszűkülését jelentik, tehát az elsorvadás irányába hatnak. Innentől fogva maga a természet is megsínyli, hisz a vidéki lét legjelentősebb pozitív oldala, hogy egyrészt egy nyugodtságot ad, másrészt pedig a természet rendezését végzi az ott élő állampolgár agrártevékenységével, ami valóban nem az elburjánzást, az elvadulást, hanem tényleg a természet rendbetételét és ökológiai fenntartását tudja biztosítani.

Ugyanilyen a vízbázisaink kérdése. Éjszaka a vitában, amikor folyt az állami vagyon értékesítése, jómagam tettem szóvá a vízbázisok kérdését. Ma is ott van napirenden, hogy eladható. Az európai törekvés is abba az irányba hat, hogy a vízvédelem területén az európai vízkészletek felmérésével nézzük már meg, hogy egyáltalán Európa mivel rendelkezik, milyen hatásokat kell tenni annak érdekében, hogy a vízfertőzések ne folytatódjanak tovább, a rétegvizek kérdését rendezzük, és a Vásárhelyi-terven belül pedig a vízkészletezést, hisz az éghajlatváltozás egyik szegmense az, hogy Magyarországon is az éghajlatváltozásból adódóan teljesen más agrártevékenységre kell áttérni - ilyen a szikesedés, a Duna-Tisza közének kérdése.

Tehát lehetne számos olyan kérdésben ötpárti folyamatot elindítani, amivel tényleg hosszú távon meg lehet Magyarország sorsát határozni: agrárkérdés, a vidékfejlesztés kérdése, víztározók kérdése, záportározók kérdése - ezek a legfontosabbak ahhoz, hogy valóban Magyarország azzal a szerepkörrel, amellyel Európában bír, akár a gyógyvíz területén, akár a termálvíz területén, akár az ivóvíz területén, akár a vízbázis területén olyan vízkészletezési rendszert tudnánk kialakítani, amivel hosszú távon az éghajlatváltozás negatív hatásait Magyarországon csökkenteni lehetne, vagy adott esetben olyan vízkészletezéssel, amivel más országok számára is lehetne biztosítani bizonyos feltételeket. Úgy érzem, hogy ezeket kellene összefésülni, és nagyon helyes, hogy a nemzeti tanács megalakulásával a társadalmi élet szereplőit, a tudományos élet szereplőit, az egyházakat, a munkaadókat, munkavállalókat... - hisz ennek olyan hatása is van, hogy valóban a következő időszak munkaerő-foglalkoztatási kérdéseire is kihatnak, vele párhuzamosan szociális kérdésekre is.

Szeretném kérni elnök asszonyt, hogy ha ez a törvény elfogadásra kerül, akkor maga a nemzeti tanács minél gyorsabban alakuljon meg, és kérném azt is mindenképpen, hogy a fenntartható fejlődési stratégiát, amit Magyarország Brüsszelnek leadott a tavalyi év júniusában, nagyon gyorsan vizsgáljuk felül, vizsgáljuk felül az összes olyan törvényt, ami ezzel kapcsolatos, az elkövetkezendő időszak törvényeiben pedig törekedjünk arra, hogy valóban ötpárti egyeztetéssel és a nemzeti tanács bevonásával legyen úgy meghatározva magának a stratégiának a módosítása és a törvények előkészítése, hogy utána évente ne kelljen ahhoz már hozzányúlni. Mert az egy nagyon fontos kérdés, hogy célokat, stratégiákat fogalmazunk meg és ebbe tényleg a társadalom széles rétegeit a nemzeti tanácson keresztül bevonjuk, és valóban ők lesznek képesek arra, hogy a társadalom széles rétegeit meggyőzzék. De hozzá kell tenni magát az oktatást is, a környezetvédelemre, természetvédelemre, ökológiára történő nevelést és a helyes életritmusok, -formák kialakítását, akár a betegségmegelőzést, vagy azt, hogy gyermekkorban már a testnevelés, a mozgásigények előtérbe helyezésével tényleg egy egészséges társadalom tudjon újjáalakulni és élni, és valóban a jövő fenntartható fejlődés stratégiájával úgy azonosulni, hogy mindenki a maga számára a törvényből, a lehetőségből adódóan a megfelelő részt magára is tudja vállalni.

Azért is mondom, hogy a nemzeti tanács fontos, hisz még olyan nem volt a rendszerváltozás óta, hogy egy civil grémium a parlament előtt számon kérhet. Ebben a számonkérésben benne rejlik valóban az is, hogy a költségvetés kapcsán a civil szféra számára biztosított uniós vagy költségvetési források elosztásában a későbbi időszakban maga a nemzeti tanács is hatékonyan részt tud venni, tehát szét lehet választani magát a politikát és a civil szférát. Két héttel ezelőtt az európai ügyek bizottságának és a költségvetési bizottságnak volt egy közös ülése, amely az európai korrupció kérdését próbálta meg feltárni. Magyarország jelenlegi állapota sajnos Szlovákiához és Romániához képest tovább romlott. Pontosan az a hangsúly, amikor a politika rátelepszik a civil szférára, és a költségvetésen keresztül mozgatja, mondjuk, a civil érdekeket a saját önös érdekével megegyezően, ez tovább fokozza magát a korrupciót.

Tehát a nemzeti tanácsnak van egy ilyen szerepe és lehetősége is, és ha a politika mindenkor komolyan veszi magát a nemzeti tanácsot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), abban az esetben egy olyan grémiummal kell egyeztetnie, ami minden további nélkül a civil szférát is meg tudja győzni, és a nemzeti fenntartható fejlődés stratégiája mellé tudja állítani.

Elnézést, elnök úr, hogy egy kicsit hosszabb voltam. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu