KOSZORÚS LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar fogyasztóvédelmi rendszer igen bonyolult, ahol a fogyasztók védelme sok hatóság feladatkörében szerepet kap.

A fogyasztóvédelem eszközrendszere az Európai Unióba való belépéssel folyamatosan EU-konformmá vált, az intézményrendszer viszont hazánkban nem sokat változott. Tavaly egy publikációban jelent meg, hogy a magyar állami fogyasztóvédelem területén 15 hatóság rendelkezik fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti hatáskörrel. A helyzetet csupán az bonyolítja, hogy ez a 15 hatóság 9 minisztérium felügyelete alá tartozik.

Nehezíti a hatáskörök elkülönítését és az intézményrendszer elérhetőségét az Európai Unióban meglévőkhöz képest, hogy fogyasztóvédelem és a piacfelügyelet mint fogalom, keveredik, illetve teljesen különvált. Ez a két fogalom az Unióban szétválik, míg nálunk főleg a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek mint általános fogyasztóvédelmi hatóság, feladat- és hatáskörben nem különülnek el. A fogyasztóvédelmi jogkörökkel felruházott hatóság vagy egy része között párhuzamos hatáskörök, átfedések jelentették, illetve jelentik mind a mai napig a problémát. Ez az élelmiszer-ellenőrzés területén talán a legjellemzőbb. El kell kezdeni segíteni a magyar fogyasztóügyi politikát abban, hogy széles körben tudja a magyar fogyasztók egészségét, biztonságát és gazdasági érdekeit védeni, a szükséges információhoz való hozzájutásban őket segíteni.

(12.00)

Lássuk be, hogy a nagypolitika az elmúlt 17 évben sajnos sokat nem tett a fogyasztók érdekében, annak ellenére, hogy hangzatos ígéretekből ezen a területen is vagy egy tucat elhangzott. Emlékszünk mindannyian egy 1012/2003-as kormányhatározatra, ahol fehéren feketén le van írva, hogy mit is kellett volna tenni 2003-2006 között azért, hogy a fogyasztók biztonságban érezhessék magukat vásárlásaik után. Mint ahogyan ezt tudjuk, háromnegyede ezeknek a terveknek nem is teljesült. A kormányhatározatban a feladatok teljesítésének dátuma 2006. december 31. volt, és látnunk kell, hogy azóta sem történt meg ennek a kormányhatározatnak a kiértékelése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Az élelmiszer-biztonság terén is az európai alkalmazkodás nehézségeivel küszködünk. Az Európai Unió közös piacán vagyunk, elvben egyenrangú szereplők, vevők és eladók, beszállítók és áruelfogadók. De vajon ki ismeri és olvassa az EU jogszabályait? Ki tud kockázatbecslést végezni és dönteni, és a határozatokat a fogyasztókkal széles körben ismertetni? 2005 elején az EU-szabályozás két fontos paragrafusban hatályba lépett, az egyik a termékfelelősség, míg a másik - ami nyáron a guargumibotrány alatt is többször napvilágot látott - az élelmiszer útját leíró nyomon követhetőség.

Ezek új feladatot jelentettek minden tagországnak, ezért adott rá három év felkészülési időt az Európai Unió. Nekünk, új belépőknek csak nyolc hónap maradt, kérdezték is a tagországok, van-e elég idő erre, vannak-e privát laboratóriumaink, konzultációra képes laboratóriumaink, ismerjük-e a nyomon követés új eszköztárát és ezek módszereit. De akkor valaki igent mondott, aki figyelmen kívül hagyta a magyar valóságot, illetve a Magyarországon működő fogyasztóvédelmi kultúrát. Ez a felelősség köszön egyébként vissza nemcsak az élelmiszerbotrányokban, de más fogyasztóvédelmi területeken tapasztalt különböző hátrányos dilemmákban.

Magyarországon sokan próbálják védeni és érvényesíteni a fogyasztók érdekeit. A felügyelőségek ellenőriznek és megbírságolják a vevőkárosító szolgáltatókat. Egy sor más hatóság is fellép, ilyen az ÁNTSZ, a PSZÁF, a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, a Magyar Energia Hivatal, a Hírközlési Hatóság. Ezek mind-mind külön minisztériumokhoz tartoznak, sorrendben: az egészségügyi, a pénzügyi, a földművelésügyi és a gazdasági tárca alá. Könnyű belátni, hogy koordinálásuk finoman szólva is csak nehézséges.

Egészségünkért dolgozik még az Élelmiszer-biztonsági Hivatal, vagy ott van a Gazdasági Versenyhivatal, amely a verseny szemszögéből vizsgálja a hamis reklámokkal vásárlásra csábító cégeket, de a fogyasztók az esetek túlnyomó többségében a kereskedőnél rosszabbul informáltak ennek ellenére. Csak a vásárlás után bizonyosodhatnak meg arról, hogy a termék megfelel-e annak, amit állítottak, vagy amit ő maga feltételezett róla. Ezt a kiszolgáltatottságot kell ellensúlyozniuk a fogyasztóvédelmi szervezeteknek, a jogrendszernek és a jövőben - bízom benne - a sikeresen elfogadott fogyasztóvédelmi törvénynek.

Tisztelt Ház! A piacgazdaságnak és a kereskedelemnek is megvan a maga kultúrája, ezen a területen is léteznek etikai szabályok. A konszolidált piacgazdaság valójában szuverén és önrendelkezésre képes emberekből áll. A hazai szolgáltatói magatartás, a morál, a norma azonban sajnos, mélyen - és itt hangsúlyozom: sajnos, mélyen - az európai átlag alatt van. Az Unió más országaiban a cégek a piaci versenyben jelentős szerepet szánnak a fogyasztóvédelmi szolgáltatásoknak is, akkor is kicserélik a terméket, ha az éppen nem volna kötelességük. Céljuk nemcsak az áru eladása, hanem hogy biztos vásárlói bázist teremtsenek. Nos, ez a gondolkodás nálunk még sajnos, a kereskedői szektorra nem mindig jellemző. Ha ez így van, akkor egyetlen azonnali megoldás marad, szigorítani kell a szabályozást, fokozni kell az ellenőrzéseket, ami, külön el kell ismerni, megvalósult a Kikelet és a Csillagszóró hadművelet keretein belül. Bízunk abban, hogy ez a folyamat folytatódni fog.

Tisztelt Ház! Demokráciában és jogállamban - és remélem, még ilyenben élünk - a legfőbb erő végső soron a közvélemény, nevezzük akár fogyasztóknak, akár választóknak az alkotó egyedeket. Tény, hogy még nem vagyunk felkészülve a szabályozatlan, gyorsan változó, rengeteg csalóval működő piaci környezetre, de ha meg akarjuk tartani a szabadságunkat, szembe kell szállnunk ezekkel a manipulatív technikákkal.

2007 a fogyasztóvédelem tekintetében sok esetben a rádöbbenés éve volt. Azért is volt ez a rádöbbenés éve, hiszen soha nem látott mennyiségben láttak napvilágot olyan termékek, amelyek súlyosan károsítják, illetve potenciálisan károsíthatják családok százezreinek egészségét. Tekintettel arra, hogy az élelmiszeripar által előállított termékek speciális, esetlegesen komoly, széles körű közegészségügyi problémákat okozhatnak, indokolt az élelmiszer-fogyasztó magasabb szintű törvényi védelmét is hosszabb távon beépíteni a fogyasztóvédelmi elképzelések közé, és értelemszerűen a büntetési tételeket növelni.

Egy egyszerű példával hadd illusztráljam azt, hogy mennyire is fontos egy fogyasztóvédelmi törvény újragondolása. Ma például Magyarországon, ha valaki pálinkát főz, és nem fizet be egy megadott mennyiségű pálinkafőzés után 200 ezer forint jövedéki adót, az 1-3 év szabadságvesztéssel néz szembe. Ha egy kicsivel nagyobb mennyiséget főz ebből a pálinkából, és 2 millió forint jövedéki adót nem fizet be, akkor 1-5 évig terjedő börtönbüntetésre számíthat. Ellenben, aki hetente 5-6 kamionnyi lejárt szavatosságú élelmiszert címkéz át és helyez forgalomba, maximum csak 3 év börtönbüntetéssel kell hogy számoljon, ami az elmúlt 18 évben sehol sem fordult elő, hiszen pénzbírsággal mindenki meg tudta úszni. Az aránytalanságokat ezen példa alapján mindenki jól érzékelheti.

Mint ahogy említettem már, az elmúlt időszakban viszonylag elhanyagolt területnek számított a fogyasztóvédelem annak ellenére, hogy igen széles szektort érint. Az utóbbi egy-két évben egyre több figyelmet kap a fogyasztóvédelem, ezért és az Európai Unióhoz való csatlakozásunk jogkövetkezményeként vált aktuálissá a területet szabályozó törvény módosítása, aktualizálása.

A fogyasztóvédelemről szóló '97-es törvény, valamint egyéb fogyasztóvédelmi rendelkezéseket tartalmazó törvények módosításáról szóló kormány-előterjesztés tervezetét viszont nem találjuk kellően átgondoltnak és megalapozottnak. Mivel a törvény megengedhet párhuzamos átfedéseket, nem növelte a hatóságok jogkörét, sem a büntetési tételek nem nőttek olyan mértékben, hogy visszatartó erőt jelentsen a vállalkozások számára a fogyasztók ellen elkövetett visszaélésekkel szemben.

A fent említett indokok miatt kezdeményezni fogjuk - és bízunk abban, hogy ezek a szakszerű javaslatok majd a kormányoldal tetszését is elnyerik - a fogyasztóvédelmi törvénytervezet újragondolását, különös tekintettel a békéltetőtestületekre vonatkozó rendelkezésekre, a közzététel szabályainak megváltoztatásáról szóló intézkedésekre, a kamarák indokolatlanul nagy hatáskörrel való felruházásával kapcsolatban, valamint a keresetnyújtásra vonatkozó rendelkezések káros módon történt átalakítására.

Tisztelt Ház! Továbbá a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló törvényjavaslat létjogosultságával teljesen logikus módon, alapjában egyetértünk, mivel egy magasabb szintű fogyasztóvédelmi cél érdekében hozták - az Európai Unió többi tagországában is - hatályba ezt az irányelvet. Teljesen nyilvánvaló az, hogy azt az agresszív kereskedői magatartást vagy azt a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, amit ma is sokszor tapasztalunk, vissza kell szorítani országunkban is.

A probléma megoldását, bár szűkös mozgástér van csak erre, a megvalósításban látjuk, hiszen a kormány a szervezeti szabályozásban a többszereplős rendszert választotta. Itt a Gazdasági Versenyhivatalt lehet említeni, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, illetve az NFH-t. Ezek egy hármas modellben fognak a jövőben működni. Mi úgy gondoljuk, hogy mivel sem a PSZÁF, sem a GVH nem foglalkozott eddig egyéni panaszokkal, ezért a jövőben az ügymenetet egy átláthatatlan, illetve káoszrendszer fogja jellemezni.

Javaslatunk egy olyan átláthatóbb rendszer létrehozása lenne, amelynek a főhatósága az NFH, és alá tartoznának a békéltető testületek és másféle szervezetek, de ezt módosító javaslatban majd meg fogjuk kísérelni a parlamentbe benyújtani. Véleményünk szerint hosszabb távon teljesen nyilvánvaló az, hogy a fogyasztóvédelmet ebből a mostohagyermek-szerepből - amelyben sajnos az elmúlt időszakban volt, és nem az elmúlt két évre, hanem az elmúlt 17 évre gondolok ilyenkor - ki kell hozni, ki kell rántani. A fogyasztóvédelmi törvény módosítása teljesen nyilvánvaló módon egy kezdő lépés lehet, de még rengeteg olyan feladatot el kell végezni ezen a területen, ami ténylegesen biztosítani fogja, hogy végeredményben a fogyasztók oldaláról közelítsük meg a kérdéskört, a fogyasztók biztonsága érdekében.

Én bízom abban, hogy szakszerű javaslatainkat, módosító javaslatainkat meg fogjuk tudni tárgyalni a következő időszakban, és végeredményben az emberek egészsége - és ebben teljesen egyetértek Alexa elnök úrral -, a fogyasztók biztonsága nem lehet politikai kérdés; hogy ebben a szellemiségben fogjuk tudni megtárgyalni a módosító javaslatokat, és a végén egy olyan törvényt fogunk tudni a parlament keretein belül elfogadni, amely bár véleményünk szerint nem biztos, hogy minden egyes kérdésre megoldást ad, de hosszabb távon egyfajta elmozdulás mégiscsak tapasztalható lesz.

Köszönöm a szót, elnök úr.

(12.10)

Forrás: parlament.hu