TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy mondatban: a Magyar Szocialista Párt frakciója támogatja az országgyűlési határozat elfogadását. Ezzel a frakció álláspontját befejezve le is ülhetnék, mégis azt gondolom, hogy néhány dolgot érdemes e plénumon is elmondani, azért, mert olyan dolgokat tettünk, amelyeket még sokszor 386 képviselő sem igazán, aztán pedig a széles értelemben vett társadalom meg még inkább kevésbé érzékel, hogy mi annak a súlya, mi annak a fontossága, és hogyan alakul ez a belpolitikai kezdeményezés, konszenzusos politika az Európában útkereső, úgymond, világ-, európai vagy egyéni, nemzetállami problémák megoldásaira.

Három lépésnél tartunk, ha úgy tetszik, hiszen van egy fenntartható fejlődési stratégiánk, amely korrekcióra szorul, hiszen maga a létrehozása is kezdeti stádiumban, egy kialakulatlan struktúrában egypólusúvá alakult. Szeretnénk, ha ezen lehetne változtatni, szeretnénk, ha ez valamilyen módon kapcsolódni tudna más országok Európában közös fejlődési irányokat megfogalmazó útkereséséhez. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, amivel nagyon kevesen akarnak még ma szembenézni a világban, hogy a Föld mindenkinek az igényét ki tudja elégíteni, de nem tudja kielégíteni a kapzsiságát; képtelen arra - amit a miniszter úr is megfogalmazott -, hogy többet termeljen elő azért, mert mi többre vágyunk, de nem vesszük észre, hogy közben feléljük mindazt, ami az életünket biztosítja.

Ez tehát valódi szembenézés lehet, ennek azokat a formáit hozza ma elő a parlament jó időzítéssel - még egyszer, bekapcsolódva az európai vérkeringésbe -, mint a fenntartható fejlődési stratégia megalkotása vagy akár a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának konszenzussal történő megteremtése. Csatlakoznék a miniszter úrhoz - bár ma kevesen vagyunk a teremben -, mégis jó lenne, ha megfogadnánk, hogy félretéve minden személyes érzületünket, belpolitikai napi játszmánkat, létrehoznánk ezt az intézményt, nemcsak tartalmában, hanem személyi feltételeiben is, mert egy ponton túl többet fog ártani az ügynek is és magunknak is ez a típusú játék.

(10.20)

A harmadik, ami most előttünk hever, az a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács létrehozása. Hogy ez miért indokolt, hogy miért is kellene ennek létrejönnie, arra szerintem jó példa volt a mai napirend előtti felszólalások sorozata, hiszen az SZDSZ-es képviselőtársam a foglalkoztatáspolitikáról beszélt, egy ellenzéki képviselőtársam pedig a föld kérdéséről beszélt, tehát ez jól tükrözi, hogy mi mindannyian egy ágazati, szektorális gondolkodásba vagyunk beleszorulva, pedig a fenntartható fejlődés pontosan azt képviseli, hogy úgy tekintsünk rá a problémákra, hogy azok egymás kölcsönhatásában vannak jelen.

Ma erre a parlament, ez a politikai erőtér nem alkalmas. Tehát létre kell hozni egy olyan fórumot, ahol tisztán a konszenzuskeresés céljával pártok képviselői civilekkel, érdekvédőkkel, tudományos szakemberekkel meg tudják vitatni, hogy mi lehet az a közös álláspont, amit lehet abban az ügyben képviselni, amely egyszerre nyújt lehetőséget a foglalkoztatáspolitika és egyszerre nyújt lehetőséget a föld kérdésének a megválaszolására.

Változásra van tehát szükség mindannyiunkban. Elsősorban megfogalmazhatnánk, hogy a tanács majd megoldja mindazt, amit mi nem tudunk megoldani. Ez így nem igaz. A tanács hozzá tud járulni ahhoz, hogy széles értelemben véve egy szemléletváltás induljon el mindabban, ami körülvesz bennünket, legyenek ezek ember és ember, és legyenek ezek társadalom és környezet, társadalom és gazdaság relációjában.

Szeretnénk, ha egy hatékony állampolgári részvételt tudnánk erősíteni a döntéshozatalokban, nemcsak nemzeti szinten, hanem ezt követően majd egy regionális, de még tovább megyek, lokális, települési szinten. Hiszen akkor lesz hatékony mindaz, amiről ma beszélünk itt a parlamentben, ha ennek úgymond a társadalmi rendszereiben ugyanúgy létrejönnek a munkaformái - önkormányzatokban, közgyűlésekben, kisebb közösségekben.

A gazdasági terméktöbblet előállítását úgy is meg lehet oldani, hogy nem éljük fel vele a környezetünket, végérvényesen nem okozunk benne kárt. És a harmadik, hogy a szociális rendszer jelenlegi egyenlőtlenségét és az ebből fakadó feszültségeket ez a fenntartható fejlődés segíthet orvosolni. Ez az a három olyan elem, ami szerintem indokolja, hogy jöjjön létre egy Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, amely segíti az európai folyamatokba való bekapcsolódást, segíti az európai útkeresések, hazai útkeresések párhuzamát és azonosságait megtalálni, segíti a parlament munkáját abban, hogy véleményezi és javaslatot is tesz arra vonatkozóan, hogy melyek azok a kérdések, amelyek megvitatása nagymértékben hozzásegítené a parlamentet, a társadalmat ahhoz, hogy a ma feszültségekkel teli problémákat megoldja. Lassan, nem máról holnapra, tehát nem ma lesz fenntartható fejlődés, hanem a jövőben lesz, tehát mindaz, amit ma építünk, az a jövőben fog visszhangzani, ott fogja megmutatni magát, hogy jól dolgoztunk-e.

Tehát én ebben a tekintetben azt gondolom, hogy fontos, hogy megszülessen ez a határozat. Azt is fontosnak tartom, hogy ahogy a jövő nemzedék ombudsmanánál sikerült a parlamenti pártok képviselőinek konszenzusra jutni, megegyezni, mindenki más-más elképzelésekkel érkezett, mégis a végeredmény itt hever a parlament asztalán elfogadásra várva.

Azt is szeretném elmondani, hogy nagyon sok szakember, aki nem itt a parlamentben most, hanem évek vagy évtizedek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel, és látja, hogy hogyan, miképpen alakítja ki más európai állam a maga fenntartható fejlődési stratégiáját, annak az intézményrendszerét, azok a szakemberek nagyon sokat segítenek nekünk abban, hogy mi magunk is megértsük, mit is jelent valójában a társadalomban való részvétel, mit jelent a szubszidiaritás, és ezeket hogyan lehet nemcsak politikai retorikában, hanem gyakorlatban is alkalmazni. Magyarán, hogyan mond le a politika a saját primátusának egy részéről, azért, hogy esélye legyen arra, hogy hosszú távon egy demokratikus berendezkedésben - mint parlamenti vagy politikai párt - szerepe legyen.

Ezért én szeretném megköszönni a szakembereknek, és végül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni, miniszter úr, önnek is mindazt az erőfeszítést, amit az elmúlt egy évben tett. Talán ha összegeznünk kell, nem ma van itt a pillanat, és nem ma van itt az időpont sem, de az biztos, hogy a megkezdett folyamatok nem visszafordíthatóak, míg bízom abban, hogy mindaz, amit tenni kívánunk, visszafordíthatóvá teszik mindazt a károkozást, amit az emberiség az elmúlt kétszáz évben tett.

Köszönöm szépen. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu