DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Urak! Viszonylag szűk körben kezdi meg az Országgyűlés ennek a három törvényjavaslatnak a vitáját, azonban úgy gondolom, hogy maga az ügy nemcsak hogy a Házban, hanem leginkább az ország egészében tarthat számot igencsak széles körű érdeklődésre. Csak érzékeltetésül: a magyar bíróságokra egy esztendőben körülbelül 1 millió 200 ezer, 1 millió 300 ezer ügy kerül bírósági ügyként, a nem peres eljárások száma körülbelül 500 ezer. Óriási tömegről van szó tehát, vállalkozások tíz- és százezrei, állampolgárok milliói érintettek ebben.

Óriási vívmány, hogy a rendszerváltást követően kiépült a törvényesen és természetesen a jogállami elveknek megfelelően függetlenül működő magyar igazságszolgáltatás, amelynek személyi, anyagi, technikai feltételei az elmúlt esztendőkben látványosan javultak. Elég utalni arra, hogy az elmúlt hat esztendőben több mint megkétszereződtek az igazságszolgáltatásra fordított költségvetési kiadások.

Ugyanakkor úgy gondolom, széles körben vett társadalmi tapasztalat, hogy miközben a bíróság függetlensége, az ítélkezés törvényessége - egyes konkrét esetektől eltekintve természetesen - nem vonható kétségbe, azonban az eljárások kiszámíthatósága, elsősorban azok befejezésének időpontját tekintve rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Lényegében a peres felek, amikor nekilátnak egy eljárás indításának, nem tudhatják, hogy mikor jutnak majd jogerős ítélethez. Másrészt pedig jelentős, megítélésem szerint elfogadhatatlan különbségek alakultak ki elsősorban Budapest és Pest megye és az ország egyéb részei tekintetében abban az összefüggésben, hogy mikorra lehet jogerős ítéletig eljutni. Ez a különbség 1:4, 1:3 Budapest és Pest megye rovására. Ez természetesen két dolgot jelent; egyrészt azt, hogy az ügyfelek számára körülbelül három-négyszer annyi ideig tart a fővárosban és környékén egy-egy ügy elintézése, és persze az itt dolgozó bírák is lényegesen nagyobb munkateherrel kell hogy szembenézzenek.

Úgy gondolom, nem halasztható tehát, hogy a jogállami intézmények és eljárások kialakítását követően nekilássunk az igazságszolgáltatás ügyfél- és szolgáltatás-központú modernizációjának. Ennek a modernizációnak több pillére van. Az első pillér: alkossunk olyan szabályokat, amelyek egyszerre teremtenek nagyobb kényszert a gyorsaság tekintetében a bíróságra, és természetesen követelnek meg nagyobb fegyelmet az eljáró felektől. A második pillér: használjuk ki a modern informatikában és távközlésben rejlő lehetőségeket. A harmadik pillér pedig, hogy alkalmazzunk olyan megoldásokat, amelyek minél nagyobb arányban teszik lehetővé per nélkül a jogviták rendezését, a hatásos, eredményes, hatékony jogérvényesítést.

Erre a három pillérre támaszkodva szeretnénk azt elérni - természetesen fokozatosan, az egyszerűbb és leggyakrabban használt eljárásoktól kezdve a bonyolultabbak felé haladva -, hogy az eljárások legyenek gyorsabbak, egyszerűbbek, kiszámíthatóbbak, ezen keresztül természetesen erősítsék a jogbiztonságot, járuljanak hozzá a versenyképesség erősítéséhez, és mindezek révén magától értetődően csökkenjenek a jogviták rendezésével kapcsolatos társadalmi költségek, az igazságszolgáltatáson belül pedig az erőforrásokat a bonyolultabb, nagyobb hozzáértést igénylő ügyekre lehessen a mainál sokkal nagyobb arányban koncentrálni.

Ezeknek a célkitűzéseknek, új megközelítéseknek a jegyében nyújtottunk be három törvényjavaslatot. Ez a három törvényjavaslat ezekre a pillérekre támaszkodva az említett célokat kívánja elérni. Központi eleme ennek a javaslatcsomagnak a polgári perrendtartásról szóló törvény módosítása. Ennek lényege, hogy a kis értékű ügyekben - az 1 millió forintnál kisebb pénz követelésére irányuló pereket értjük ez alatt, ebből egy esztendőben körülbelül 70 ezer van, ezekben a kis értékű perekben - olyan eljárási szabályokat alakítsunk ki, amelyek ha nem is garantálják, de valószínűvé teszik, hogy a felek megfelelő magatartása esetén három hónap alatt, a kereset benyújtásától kezdődően három hónap alatt elsőfokú ítélethez lehet jutni. Úgy gondolom, hogy ez a mai állapothoz képest, amikor ez az időtartam 6-9 hónap általában, nagyon sok esetben ennél lényegesen hosszabb idő is lehet, drámai és kedvező irányú drámai változást jelent majd.

Természetesen annak érdekében, hogy még 70 ezer ilyen per se kerüljön a bíróságokra, korszerűsítjük a fizetési meghagyásokra vonatkozó eljárást is, elsősorban annak révén, hogy az eddigi 200 ezer forintos határt 1 millióra javasoljuk emelni, magyarán: ezekben a kis értékű perekben a per megkezdését megelőzően mindenképpen fizetési meghagyásos eljárásra kerülne sor. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a tapasztalatok szerint az érintettek túlnyomó része a fizetési meghagyás kibocsátását követően eleget tesz fizetési kötelezettségének.

(14.00)

Tegyük ezt meg egy szélesebb körben, nem 200 ezer, hanem 1 millió forintos értékhatár mellett, bízva abban, hogy ez a majdnem önkéntes jogkövetést erősíti, és ezen keresztül lehetővé teszi a jogviták gyorsabb lezárását.

Másik lényeges változás a fizetési meghagyásos eljárásban, és ez az elektronizáló pillérrel van összefüggésben, hogy megnyílik az elektronikus ügyintézés lehetősége a javaslat szerint 2009. július 1-jétől ebben az eljárásban, méghozzá nemcsak annak érdekében, hogy a hatóság és az ügyfél közötti kommunikációt tereljük az eddigi drága és időigényes postai kézbesítés helyett elektronikus útra, hanem egyidejűleg változtassuk meg a beérkező kérelmek feldolgozási módját is. Magyarán, az eddigi - inkább formális, mint tartalmi mérlegelésen alapuló - emberi munka helyett alkalmazzunk lényegében automatizált megoldást, ami fölött csak kontrollt kell gyakorolni, és ezt a kontrollt nem kell feltétlenül bírónak vagy bírósági titkárnak gyakorolnia, így elérhető az, hogy az eddigi 15 nap plusz a kézbesítési idők helyett 3 nap alatt kibocsátott fizetési meghagyáshoz lehessen jutni, lényegében tehát 2-3 hetet spórolva már az eljárás legelején. Ha ezek után ellentmondásra kerül sor, akkor megindul az új szabályok szerinti per. Ebben a perben érvényesül az a két elv, amit a bevezetőben említettem. Szigorú eljárási határidők a bíróság számára, hogy bizonyos eljárási cselekményeket mennyi idő alatt kell elvégezni - ez új vonás. Viszonylag kevés olyan eljárás van, ahol a bíróságnak szigorú törvényi határidőkhöz kell alkalmazkodni.

Úgy gondolom azonban, hogy a jövőben egyre több esetben tennénk ilyen tartalmú törvényjavaslatra kezdeményezést, elsősorban azért, hogy világossá váljék: az államnak akkor, amikor ezt a nagyon fontos közhatalmi szolgáltatást nyújtja, nemcsak az a felelőssége, hogy törvényes és szakszerű ítélet szülessék, hanem az is, hogy az ésszerű időben, kiszámítható módon legyen elérhető a felek számára. Tehát szigorú eljárási határidők a bíróság számára éppen úgy, mint a felek számára, és felelősebb magatartás megkövetelése a peres felektől, leginkább egyébként az eljárást kezdeményező felperestől.

Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a felperesnek a keresettel egyidejűleg valamennyi bizonyítékát a bíróság elé kell tárnia, és a keresetindítással egy időben végig kell gondolnia, hogy pontosan mi is az ő kérelme, mert ennek változtatására ebben az eljárásban már nem lesz lehetőség. Ez megteremti annak az esélyét, hogy a felperesi követelés és a bizonyítékok ismeretében az alperes erre a következő tárgyaláson megfelelően reagáljon, a bíróság pedig az elé tárt kereseti kérelem és bizonyítékok alapján egy vagy legfeljebb két tárgyalásban döntést tudjon hozni, és tartható legyen a jelzett, nagyjából 3 hónapos határidő az elsőfokú ítélet megszületéséig.

Csak érzékeltetésül: számításaink szerint mintegy 300 nappal - 300 nappal, majdnem egy esztendővel - rövidíthető le egy átlag peres eljárás ennek az új szabályrendszernek az eredményeképpen. Úgy gondolom tehát, hogy jelentős társadalmi haszon származik ezeknek a szabályoknak az elfogadásából, és egyidejűleg világossá válik, hogy aki jogot keres, az állam közbejöttével kívánja az igazát érvényesíteni - és jogállamban ez a természetes módja az igényérvényesítésnek -, az világos, kiszámítható eljárással kell hogy szembenézzen. Olyan időn belül juthat megfelelő ítélethez, ami számára vagy kedvező, vagy nem - de ez már az eljárás velejárója -, ami lehetővé teszi, hogy az ő igényét tisztességes módon kielégítsék, ne kelljen attól tartani, hogy közben a potenciális adós vagyona elvész, csökken, kimentik, más módon elvész a kielégítés alapja, vagy hoppon marad valamilyen praktika folytán a hitelező.

Természetesen, ha azt szeretnénk, hogy az igényeket egy kiszámítható eljárásban lehessen érvényesíteni, akkor nem elegendő a per előtti szakasz szabályait átalakítani, nem elegendő a per szabályait átalakítani, fontos, hogy a végrehajtási eljárásban is érvényesüljenek új megoldások. Erre is javaslatot teszünk a végrehajtási törvény megfelelő módosításával. Ennek az új javaslatnak az a lényege, hogy az internetes technológia alkalmazásával valamennyi ingatlanárverést és az ingóárverések zömét nem a hagyományos, "kitűzünk egy cetlit a bíróság hirdetőtáblájára" technikával indítjuk, és egy szűk kör által ismert és elérhető, személyes megjelenést igénylő árverésen fejezzük be, hanem az internet nyújtotta lehetőségek felhasználásával, az egész ország számára lehetővé tesszük az árverésen való részvételt, ráadásul nem is csak egy meghatározott időpontban, hanem egy 30 napos perióduson keresztül, ingók esetében 15 napos perióduson keresztül.

Ezektől a változtatásoktól azt várjuk, hogy jórészt megszűnnek a ma meglévő visszaélési lehetőségek, hiszen nem számítható ki előre, hogy kik lesznek az ajánlattevők, kik lesznek az érdeklődők, őket nem lehet törvényellenes eszközökkel befolyásolni. És valószínűleg a sokkal szélesebb körű hozzáférés révén többen fognak érdeklődni, többen tesznek ajánlatot, erősebb lesz a verseny, magasabb értéken kelnek el az árverésre bocsátott vagyontárgyak, ez pedig lehetővé teszi, hogy mind a hitelező, mind pedig az adós érdekei következetesebben érvényesüljenek, kevesebb legyen az abból adódó konfliktus, hogy esetleg értékes vagyontárgyak meglehetősen alacsony értéken, lényegesen valódi értékük alatt kelnek el egy-egy árverés folyamán.

További változás a végrehajtási eljárásban, hogy lehetővé tesszük, hogy a felek választásuktól függően egy egyszerűsített, gyors végrehajtási formát válasszanak. Ez sok-sok hónappal, akár évekkel is rövidítheti annak az idejét, míg egy jogerős, végrehajtható döntésből valódi végrehajtás lesz majd; megint csak társadalmi költséget kímélve, vállalkozások számára versenyképességet erősítve.

(A jegyzői székben Béki Gabriellát Szűcs Lajos
váltja fel.)

A javaslatcsomag következő és egyben utolsó eleme azt szolgálja, hogy ahol csak lehet, a jogviták intéződjenek el a bíróság közbejötte nélkül, vagy ha abban van is némi bírósági közreműködés, az legyen gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb, mint a hagyományos peres út. Ennek érdekében kötelezővé tesszük a felek egyeztetését bizonyos gazdasági perekben, és ami talán a magyar jogrendszerben nagyobb újdonság, hogy a közjegyzők előtt lehetővé válik olyan perelőkészítő cselekmények elvégzése, amelyek tehermentesítik a bíróságot, legalább kétféle értelemben.

(14.10)

Egyrészt azok a felek, akik korábban, még a per megkezdése előtt szakértő kirendelését kérik a közjegyzőtől, és egy szakértői vélemény birtokában tudják azt eldönteni, hogy egyáltalán perre mennek-e, vagy hasonlóképpen bizonyítási cselekmények, például tanúvallomások felvételét kérik a közjegyzőtől, tudhatják azt, hogy elég erős-e a bizonyítékuk ahhoz, hogy perre menjenek, de ha mégis perre mennek, a bíróság számára egyszerűbb lesz a korábban egy hatósági személy, a közjegyző előtt dokumentált bizonyítékokat figyelembe venni a későbbi eljárás során. Ez megint rövidíti az eljárást, egyszerűsíti a bíróság eljárását, tehermentesíti azt.

Úgy gondolom tehát, hogy ezekkel a javaslatokkal megkezdünk egy folyamatot, megkezdjük a magyar igazságszolgáltatás szolgáltatási jellegének megerősítését az ügyfelek, a jogkereső közönség érdekében azért, hogy egyszerűbben és kiszámíthatóbban, és az ország egészében, ha nem is teljesen azonos, de egymáshoz közel álló feltételekkel nyújtsa mindenkinek az állam ezt a szolgáltatást, tegye lehetővé a különböző igények állami csatornákon, állami intézmények közbejöttével történő érvényesítését.

Kérem a tisztelt Országgyűlés támogatását a javaslatokhoz, és egyúttal szeretném jelezni, hogy ha ez a javaslatcsomag kedvező fogadtatásra talál a Házban, akkor a következő hónapokban hasonló szellemű javaslatok sorozatát kívánjuk majd a Ház asztalára tenni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu