DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Vitányi István képviselő úr, kolléga úr hozzászólására rögtön az elején szeretnék nagyon röviden, egy-két mondattal reagálni. Mert bár alapvetően nagyon sok mindenben egyetértünk, minden parlamenti frakció támogatja mindhárom törvényjavaslatot - legalábbis ez derült ki az alkotmányügyi bizottság vitája során -, elhangzott azonban az mint alapvető probléma, hogy nincs megfelelő költségvetési támogatás a bíróságok mögött, és hogy ezt feltétlenül növelni kell. Szeretném jelezni önnek és mindenki másnak, aki ezzel nincs tisztában, hogy legjobb emlékezetem szerint a költségvetésnek nincs olyan fejezete, amely két egymást követő évben olyan arányú többlettámogatásban részesült volna, mint öt és négy évvel ezelőtt, 2003-ra és 2004-re vonatkozóan a bírósági fejezetek: a kormány a költségvetési támogatás 42 és 43 százalékos emelését valósította meg. Egyetlenegy más helyen sem tartotta annyira fontosnak, mint itt, hogy ezt biztosítsa.

Azt gondolom, egyértelmű a kormányzat elhatározása arra vonatkozóan, hogy a megvalósítandó változtatások mögé költségvetési támogatást és fedezetet kell biztosítani, s ez eddig egyértelműen igazolható a tényekkel. Minden bizonnyal ezután is így lesz. Kétségtelen, költségvetési többlettámogatást igényel sok változtatás, enélkül mit sem ér egyik sem. Ennek nyilvánvalóan meg kell jelennie a költségvetésben.

A kormány által benyújtott, a polgári perrendtartás módosításáról szóló törvényjavaslat határozott célkitűzések mentén kívánja megreformálni a polgári peres eljárás szabályait. Ezek - részben már hallhattuk - az ítélkezés gyorsítása, a minőségi ítélkezés feltételeinek erősítése, a permegelőzés, a perelterelés hatékonyabbá tétele, a bíróságok tehermentesítése és nem utolsósorban az elektronikus ügyintézés szélesebb körben való előterjesztése. Ez egyébként már a cégeljárásban jól nyomon követhető.

A javaslat ezen célokra figyelemmel modernizálja a fizetési meghagyásos eljárást, és megteremti a kis értékű perek elsőfokú szabályait. Ezek mellett tartalmaz módosításokat a törvényjavaslat a képviseletre, a kézbesítési megbízott intézményére, a tárgyaláson való kép- és hangfelvétel készítésére, a kötelező permegelőzésre, a tanú adatainak zártan történő kezelésére, a titokvédelemre és az elektronikus okiratról készített papíralapú okiratok bizonyító erejére vonatkozóan.

Aki az utóbbi években figyelemmel kísérte az igazságügyi tárca honlapján közzétett szakmai koncepciókat, tervezeteket, láthatta, hogy az előttünk fekvő javaslatban foglalt rendelkezések elemeiben már hosszabb idő óta érlelődtek. Nem egy hirtelen összeállított munkáról van tehát szó, hanem sok-sok szakmai vitát megjárt, átgondolt, véleményem szerint jól kimunkált polgári perrendtartási novelláról.

A polgári perrendtartás módosításának két legfontosabb eleme a fizetési meghagyásos eljárás, valamint a kis értékű perek szabályrendszerének átalakítása. Mint ismeretes, a fizetési meghagyásos eljárás vagy százéves, egész Európában alkalmazott perelhárító, nem peres eljárás. A fizetési meghagyás automatizált, elektronikus elintézése terén a német törvényalkotó jutott eddig a legmesszebbre. Az NSZK-ban már 1982-ben megkezdődött ez a fejlesztési folyamat az úgynevezett stuttgarti eljárás néven, s ma már mind a 16 tartományban évi összesen majd' 9 millió ilyen eljárást folytatnak le automatizált módon, számítógép segítségével.

Az utóbbi években az Európai Unió jogalkotása is felfigyelt a jogintézményre, és jövőre hatályba is lép az a rendelet, amely a határokon átnyúló fizetési meghagyásokban egységes szabályokat ír elő. Ez a jogszabály német példára lehetőséget biztosít az elektronikus eljárásra is európai uniós szinten. Mind jómagam, mind pedig a frakcióm kifejezetten támogatjuk, hogy a magyar jogalkotó se maradjon le az Európai Unió tagállamaihoz képest, és a határon belüli ügyekben is lehetőség legyen majd a fizetési meghagyás automatizált kibocsátására.

(14.40)

Azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy az igazságügyi tárca a jogszabály kidolgozása során kiemelt figyelemmel volt a német és az osztrák eljárásjog eddig elért sikereire, ami természetesen nem véletlen, hiszen a magyar, a német és osztrák jogrendszer évszázadok óta vagy jó pár évtizede hasonló jelleget mutat.

Ami a kis perértékű ügyeket illeti, szintén elmondható, hogy határozott célok mentén világos követelményeket támaszt a törvényjavaslat mind a bíróságok, mind a felek irányába. Mindkettőt nagyon fontosnak tartom. Nem engedi ugyanis a bíró kezei között szétfolyni az eljárást, hogy ezzel aztán olyan bonyolult akta álljon össze, amelyet az idő előrehaladtával sokkal nehezebb lesz eldönteni. Éppen ellenkezőleg, helyesen az első tárgyalásra összpontosítja a figyelmet, ekkor kell megtenni a feleknek a legfontosabb jognyilatkozataikat, és azután ettől kezdve ebben a mederben egyértelmű korlátok között folyhat tovább az eljárás.

Összességében a kis perértékű ügyekről is elmondható, hogy előremutató szabályozásról van szó, amely valóban garantálhatja az összes polgári per mintegy harmadát jelentő kis értékű perek három-hat hónapon belüli elbírálásának lehetőségét. Ennek pedig nagyon jelentős következményei lehetnek mind az állampolgárok, mind pedig a gazdaság számára. Az úgynevezett tucatperek - gondoljunk csak a kifizetetlen számlákra - az eddiginél sokkal gyorsabban elintézhetők lesznek, javul a jogalanyok közérzete, nő a jogbiztonság, és a vállalkozói körbetartozások mértéke jelentősen csökkenhet.

Ez azért is nagyon fontos, mert talán ennek révén majd el tudjuk érni azt, hogy egyébként is a keresetlevél benyújtásához, annak időpontjához számos jogkövetkezményt érdemes fűzni más eljárások keretén belül is. Ismerjük azt a módszert, hogy ma már nagyon sokan gondolják azt, hogy indítsunk egy pert, aztán majd lesz valahogy az eljárás során később. Azt gondolom, más ügyekben is érdemes megfontolni azt, hogy a keresetlevél benyújtásához, a keresetlevél különböző kellékeinek kötelező biztosításához komolyabb jogkövetkezmények fűződjenek, mert a per megváltoztatása, az eljárás egészének megváltoztatása nagyon jelentős időveszteséget jelenthet.

Ehhez még annyit érdemes talán hozzáfűzni, hogy alapvetően véleményem szerint most sem csak ott van a baj, hogy nincsenek megfelelő határidők a polgári perrendtartásban. Léteznek ezek a határidők, csak nem feltétlenül alkalmazzák következetesen a jogkövetkezményeket, és ami nagyon lényeges, hogy amíg a felekre nézve esetlegesen súlyosabb következményekkel jár, ha elmulasztanak egy határidőt, addig, leszámítva az eljárási kifogás intézményét, magára a bíróságra nézve nincsenek jogkövetkezmények. Ez azért is probléma, mert véleményem szerint egyrészt demoralizáló, hiszen ha azt látják a felek, hogy nekünk mindent meg kell csinálni, bármilyen határidő elmulasztása komoly veszteséggel jár - időveszteséggel, akár végső esetben perveszteséggel is, a költségekről nem is beszélve -, addig a hatóság oldalán, a bíróság oldalán nem feltétlenül látják azt, hogy az elmulasztott határidőnek komolyabb következményei lennének.

Ehhez persze nagyon sok mindenre szükség van. Szükség van törvénymódosításra, de például szükség van arra is, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a saját kebelén belül, saját eljárási szabályainak, saját szabályrendszerének kidolgozásával megteremtse annak lehetőségét és követelményeit, hogy a bíróságok is tartsák be a szabályokat. Csak abban az esetben várható el az állampolgári jogkövetés, ha látják az állampolgárok, hogy a bírói jogkövetés is megvalósul mögötte.

A másodikként benyújtott, egyes közjegyzői nem peres eljárásokkal kapcsolatos törvényjavaslatról is azt tudom mondani, mint amit várhatóan minden frakció fog majd a parlamentben is mondani, hogy néhány kisebb módosítástól eltekintve - és ez igaz a polgári perrendtartásra is - támogatni tudjuk a javaslatot. Egyetértünk azzal, hogy a közjegyzők nem peres eljárás keretében előzetes bizonyítást folytathassanak le, és igazságügyi szakértőt rendelhessenek ki. A törvényjavaslat ezzel, amellett, hogy hozzájárul a bíróságok tehermentesítéséhez, alternatívát is teremt a bíróságok és a közjegyzők vonatkozásában a felek számára, általa az állampolgárok az eljárás költségét, időigényét, valamint az eljáró hatóság sajátosságait, munkarendjét mérlegelve szabadon hozhatnak döntést abban a kérdésben, hogy a bíróság vagy a közjegyző eljárását kezdeményezik-e.

Az államnak is élnie kell az informatikai fejlődés nyújtotta lehetőségekkel. Ezért örömmel látjuk, hogy a törvényjavaslatban ez a törekvés egyértelműen megjelenik. A javaslat két esetben is épít a számítástechnikai eszközökre. Az értékpapírok és az okiratok megsemmisítésének jelenleg is létező eljárását úgy modernizálja, hogy a bírósági hirdetőtábla intézményét felváltja egy, az interneten mindenki által elérhető nyilvántartással. Ez a jelenlegi rendszernél jóval szélesebb körű tájékoztatásra, illetve az értékpapírokkal, okiratokkal való visszaélések eredményesebb megelőzésére adhat lehetőséget. Ezzel párhuzamosan pedig az eljárás hossza is lerövidíthető, így a hirdetményezéssel bekövetkező függő jogi helyzet is hamarabb megszűnik, és ez egyértelműen növeli a jogbiztonságot.

Fontosnak tartom ugyanakkor hangsúlyozni azt, hogy a közjegyzők tevékenységének mindenkor az állampolgárok érdekeit kell szolgálnia. Ezért a törvény hatályosulásának vizsgálatakor fokozottan oda kell majd figyelni arra, hogy az új közjegyzői nem peres eljárások megteremtése ne járjon a közjegyzői ügyintézés lelassulásával. Ezzel elveszne mindaz az előny, amit a jogalkotó szeretne elérni a törvényjavaslattal.

Az időszerűség követelményének a közjegyző valamennyi eljárása esetében, így a hagyatéki eljárás során is érvényesülnie kell. Jellegénél, tárgyánál fogva ez az az eljárás a közjegyzői ügyek között, ami viszonylag hosszabb ideig tarthat. Szükség van a hagyatéki eljárást újraszabályozó törvényjavaslat megalkotására és benyújtására is, amely reményeink szerint egy modern szabályozási koncepciót fog tükrözni, akárcsak ez a mostani, előttünk fekvő javaslat.

A bírósági végrehajtás nagyon fontos szerepet tölt be a jogérvényesítésben, szoros összefüggésben az előző törvényjavaslatokkal. Messzemenőkig egyetértünk azzal, hogy a kormány a polgári perrendtartás mellett a Vht. módosítására is javaslatot tesz. A perrendtartási módosítások egy része remélhetőleg valóban alkalmas lesz a perek megelőzésére, a jogviták megnyugtató lezárására, az ügyek jelentős részében viszont persze feltehetőleg továbbra is szükség lesz majd a bírósági ítéletekben foglaltak kikényszerítésére.

A követelések behajtásának egyik eszköze az adós vagyonának értékesítése, az árverés. Ezek lebonyolítását rendszeresen meglehetősen sok kritika éri. A végrehajtást kérők hosszadalmasnak, bonyolultnak tartják az eljárást, az adósok pedig sérelmezik a becsértéket, az árverési vételárat, számos esetben pedig az eljárások szabályszerűtlenségére hivatkoznak a különböző kifogásokban. Tisztában kell tehát lennünk azzal, hogy az árverés szabályozásának sok érdekre kell figyelemmel lennie: az adósok, a végrehajtást kérők, a társtulajdonosok vagy éppen az ingatlanban lakók érdekeire is. Ezért az egyszerűsítés, a gyorsítás, amivel mindenképpen egyetértünk, a felek, egyéb érintettek jogait, érdekeit védő alapvető garanciákat nem sértheti, azokat szem előtt tartva kell a változtatásokat végrehajtani.

Nincs könnyű helyzetben a jogalkotó akkor, amikor egy ilyen bonyolult viszonyrendszert szabályozó intézményhez nyúl. Úgy látjuk, hogy a törvény-előkészítőknek is számos szempontot kellett mérlegelniük akkor, amikor javaslatot tettek az elektronikus árverési rendszer létrehozására. Ezek közül én talán a visszaélések elleni küzdelmet, az eljárások szabályszerűségének, tisztaságának biztosítását emelném ki mint érdemet.

Az elektronikus árverési rendszer ezt több oldalról is támogatja, biztosítja; elsőként úgy, hogy az eljárásában a nyilvánosságnak egy más szintjét garantálja. Számtalanszor hallottuk már azt kifogásként, hogy azért nem lehetett sikeres vagy sikeresebb az árverés, mert nem is tudtak róla a potenciális vevők. A hirdetmények internetre való feltétele az ilyen kifogásokat megelőzheti, ma ugyanis ez az a fórum, amelyik a legszélesebb körű nyilvánosságot tudja biztosítani.

Másodsorban pedig az elektronikus licitálás azokat is mozgósíthatja a vásárlás érdekében, akik ma akár félelmeik miatt, akár idő hiányában nem tudnak részt venni az árverésen. Ha pedig többen vannak a vevők, egyértelműen nagyobb az esély az árversenyre, egy tisztességesebb, elfogadhatóbb vételárra. Ez mindegyik félnek az érdeke: a hitelező is hozzájuthat a követeléséhez, az adós pedig hamarabb mentesülhet a tartozása alól.

Összességében véve: mi mind a három törvényjavaslatot megfelelőnek, előremutatónak, abból a két fontos szempontból, amelyeket miniszter úr is kiemelt az expozéjában, a gyorsaság növelése érdekében és a szolgáltatási jelleg növelése érdekében egyaránt alkalmasnak tartjuk arra, hogy az Országgyűlés támogassa. Mi is ezt fogjuk tenni, néhány módosító javaslatunkat majd kérem, támogassák a tisztelt frakciók és a kormány is. Ezek után minden bizonnyal három elfogadott törvénnyel állhatunk szemben közel egy hónap múlva.

Köszönöm szépen a figyelmet.

(14.50)

Forrás: parlament.hu