DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vegyük komolyan környezeti ügyeinket, ezzel és ezzel összefüggő kérdésekkel foglalkoztam gondolatban akkor, amikor május 14-én - tehát a múlt héten - Szentgotthárdra mentem. No, nem turistaúton voltam, hanem a polgármester úr meghívásának tettem eleget. Emlékeztetőül: majd egy éve, 2007. június 27-én elfogadtunk egy országgyűlési határozatot, amely hazánk lehetőségeit is mérlegelve segíteni kívánt Szentgotthárd és térsége lakóinak abban, hogy az ottani, már létező környezetszennyezések szűnjenek meg, illetőleg újabbak ne keletkezzenek. No, ebben a folyamatban került sor arra, hogy a heiligenkreuzi hulladékégető-beruházás beruházói közmeghallgatást tartottak. Ennek megfelelően természetesen nem hozzászólni, véleményt nyilvánítani mentem, hanem figyelni; figyelni, vajon hogyan is áll ez a dolog, van-e hatása az eddig történteknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arcpirító dolog volt, amin részt vehettem. A befektetői közmeghallgatáson azt kellene tisztázni, hogy a befektető szerint mi miért nem veszélyes, vagy ha a lakosságnak valamilyen problémája van, akkor a konkrét kérdéseire konkrét válaszokat kapjon. Egyetlenegy konkrét kérdésre egyetlenegy konkrét válasz nem érkezett. Konkrét kérdések tehát voltak, csakhogy ezekre válaszok nem érkeztek. Arcpirító és nehezen megélhető szituáció volt ez, kicsit pökhendi, kicsit fölényes, ha úgy tetszik, az ott lévőket lenéző magatartást tapasztaltam. Ennek megfelelően tehát arra a kérdésre sem sikerült választ kapni, hogy például azt a kérést, amit az Országgyűlés is megfogalmazott, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy máshol valósítsák meg ezt a beruházást, egyáltalán erre sor került-e.

Megmondom őszintén, magamban sok mindent gondoltam a részt vevő külföldiekről, de nem is ez az érdekes. Hazafelé jövet dödörögtem magamban: nem vesznek komolyan bennünket, nem veszik komolyan a környezeti gondjainkat, pedig itt ma Magyarországon a Magyar Köztársaság Országgyűlése számtalan esetben jelét adta annak, hogy környezeti ügyekben meglehetősen elkötelezett, és belpolitikai vitái ellenére egységes. Elindítottunk egy zöldalkotmányozási folyamatot, ennek eredményeként ma már van nemzeti éghajlat-változási stratégiánk, lényegét tekintve a már említett Szentgotthárd ügyében hozott országgyűlési határozat is ennek volt az egyik terméke; döntöttünk arról, hogy Magyarországon legyen a jövő nemzedékeknek országgyűlési biztosa. És amikor ezek így mind-mind feltolultak bennem annak okán, hogy miért nem vesznek komolyan, akkor rá kellett egy dologra döbbennem. Természetesen ez nem menti az ott lévő osztrákok hozzáállását, de fel kell tennünk a kérdést: és mi komolyan vesszük magunkat? Már sokadszor futunk neki a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának. Igenis választanunk kell! Nem azt kell nézni, hogyan, milyen módon került jelölésre, hanem azt, hogy alkalmas-e avagy sem. Bízom benne, hogy sikerül mielőbb megtalálni.

Fontos, hogy vegyük komolyan magunkat, nemcsak formai, hanem tartalmi értelemben is, hiszen miközben egy oldalról elfogadtunk egy éghajlat-változási stratégiát, a másik oldalról elfogadtunk egy ennek nem mindenben megfelelő energiapolitikát. No, nekünk is van tehát még dolgunk. Még egyszer mondom: nem mentesíti az osztrákok részéről ott jelen lévők magatartását, de biztos vagyok abban, hogy ha komolyan gondoltuk - márpedig remélem, komolyan gondoltuk -, hogy a szentgotthárdiaknak segítünk ügyükben, akkor járunk el hitelesen és helyesen, ha úgy vesszük komolyan környezeti ügyeinket, hogy legelőször magunkat és a magunk korábbi helyes, jó döntéseit komolyan vesszük. Remélem, ezt a segítséget még meg fogjuk adni a szentgotthárdiaknak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu