MÓRING JÓZSEF ATTILA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Mindenképpen örömteli, hogy ezen a késői órán békésebb vizekre eveztünk a Balaton-törvény kapcsán, mint ahol az elmúlt órákban jártunk e Házban. Nagyon sok mindent hallottunk már részben a vezérszónokoktól, részben pedig Gruber képviselő úrtól.

Azzal kezdeném, hogy mintegy tizenöt település csatlakozott vagy csatlakozik újonnan a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez. Azt gondolom, kettő még jöhetett volna, hiszen két kis falucska, Pamuk és Somogyvámos zsáktelepülésként inkább tartozik a Balatont övező települések sorába, mint nem.

(22.40)

Ráadásul így a kistérség határait is követte volna a régió határa. Persze nyilvánvalóan érthető, hogy a határt valahol meg kellett húzni. Azt mindenképpen sajnálatosnak tartom, hogy a korábban széles támogatásnak örvendő Balaton-régió ötlete valahogy az idők során elhalt.

Mindenképpen eredmény és erény, hogy a törvénytervezetben elválik egymástól a parti, a part közeli és a parttól távolabbi - amit korábban rossz kifejezéssel háttértelepülésnek hívtak - települési kategória, hiszen az adottságok, az igények és a lehetőségek is eltérőek a különböző településtípusoknál. Ennek a törvénynek arra kell megoldást találnia, hogy többek között ne egymás rovására, hanem az egymásra utaltságot felismerve, a települések közösen, egymás érdekeit is szem előtt tartva, megfelelő keretek között kereshessék a boldogulást.

A törvénytervezet nyilván nem old meg minden problémát, de ez nem is lehetett a célja, csupán kereteket szab; nem oldja meg az ezer sebből vérző horgászat problémáját; nem ad megoldást a vitorláskikötők problémájára vagy az egyre több helyen igényként felmerülő és Balatonlellén remekül működő homokos vagy ha úgy tetszik, lidós part ügyére. Nyilvánvalóan nem hoz új forrásokat a rendszerbe, pedig ezekre is nagyon nagy szükség lenne. Gruber képviselő úr is utalt az elmozdíthatatlannak tűnő közparkokra, hiszen a zöldterületek nem helyezhetők át; ezen a téren mindenképpen kicsit rugalmasabb megoldásra lett volna szükség.

De összességében azt gondolom, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja nevében mondhatom, hogy módosításokkal együtt a törvénytervezet támogatható. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a hatvanas évektől a nyolcvanas évekig elég volt a Balatonnál, hogy meleg volt a víz és hideg - és akkor még olcsó is volt - a sör, de pontosan tudjuk, hogy ez ma már kevés. Arra van szükség, hogy a helyi vállalkozók, vállalkozások, az érintett települési önkormányzatok és nem utolsósorban a törvényhozás együttműködjön, együtt gondolkodjon, mert enélkül minden Balatonnal kapcsolatos kezdeményezés eleve kudarcra van ítélve.

Nyolc évvel ezelőtt született egy törvény, amely, azt gondolom, lényegesen túlmutat azon a lehetőségen, amelyet akkor hordozott. Ez most már átszabásra, átgondolásra szorul, ha úgy tetszik, nagykorúsodott a törvény. Olyan megoldásra van szükségünk most, amely egyszerre védi a Balaton és környéke páratlan természeti kincseit, s egyúttal az épített környezet harmóniáját is igyekszik megteremteni. Ez nyilvánvalóan nem könnyű feladat, hiszen a természetvédők harcosan óvják a környezetet, a fejlesztők, befektetők pedig építeni akarnak. Köztük kellene valamilyen egyensúlyt teremteni. Ennek érdekében szükség van a korábbi tapasztalatok beépítésére, és nagyon nagy szükség volt arra a hatalmas számú, ha jól tudom, 358 egyeztetésre, amelynek során az érintett önkormányzatok, civil szervezetek elmondhatták javaslataikat, amelyek túlnyomó többségét az előterjesztő be is építette a törvénytervezetbe. Sikerült közös hangot, közös nyelvet találni; azt gondolom, ez mindenképpen előremutató.

Suchman képviselő úr vezérszónoklatában utalt arra, pontosabban felidézte, hogy már a rómaiak is felfedezték a Balatont, és ha úgy tetszik, a mai fejlesztések és szabályozások alapjait már sok-sok évszázaddal ezelőtt lerakták. Hozzá szeretnék most csatlakozni, amikor felidézem az éppen 150 esztendővel ezelőtt született gróf Széchényi Imre munkásságát, aki a homoki szőlőtelepítés kormánybiztosaként a XIX. század utolsó évtizedeiben megalapította Földvárt, Fenyvest és Máriafürdőt, a mai Balatonföldvár, Balatonfenyves és Balatonmáriafürdő elődjét, hozzájárulva ezzel a Balaton déli partjának kiépüléséhez. Bízom abban, hogy a méltó és nagyon termékeny elődök nyomdokain járva ez a törvénytervezet, amelyet reményeink szerint konszenzussal fogunk elfogadni, hozzájárul ahhoz, hogy a Balaton-üdülőkörzet megfelelően fejlődhessen. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu