CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor először átolvastam a törvénytervezetet, egy Kung Fu-ce vagy Konfucius - kinek hogy tetszik - idézet jutott eszembe; engedjék meg, hogy ezzel kezdjem: "Aki önmaga igaz, annak nem kell parancsolnia, és minden rendben megy; aki önmaga nem igaz, hiába parancsol, senki sem engedelmeskedik." Hogy miért pont ez az idézet jutott eszembe, remélem, hogy mire a mondókám végére érek, addigra világossá válik.

Több képviselőtársamtól elhangzott, hogy egy jogszabály nyilvánvalóan akkor jó, ha a kitűzött célokat érvényesíteni tudja, kiszámítható jogi környezetet teremt. Ez a kiszámítható jogi környezet, hallottuk már, hogy 2002 óta 22-szer módosult, azt is tudjuk, hogy a tavalyi év óta - tehát gyakorlatilag még meg se száradt a pecsét az előző jogszabályon, ami elsősorban a gyakornoki időt, a 20-ast, a 20/A.-t, 20/B.-t módosította -, újra előttünk van a törvény. Kérdezem én, hogy hogyan lehet bármiféle következetességet elvárni azoktól, akik ezt a törvényt szeretnék a jogalkalmazásban érvényesíteni. Nagyon sokan legyintenek, és azt mondják, hogy majd megtanulom a következőt, mert ez bizonyára egy fél évnél hosszabb életű nem lesz. Képviselőtársaim, ez így nem működik! Ha mi itt ezt tesszük a parlamentben, kapkodunk, és hozzányúlunk a törvényekhez félévente, háromnegyed évente, akkor ne várjuk el azt, hogy a jogalkalmazók megfelelő munkát fognak végezni!

Tény és való, hogy nem egyszerű. Aki a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényhez hozzányúl, nem kis feladatot vállal, hiszen óriási területet fed le, tehát rendkívül szerteágazó, specifikus területei vannak. A mostani törvény próbálkozik azzal, hogy egyrészt, ami korábban végrehajtási rendeletekben volt, beemeli törvényi szintre, másrészről viszont 8 oldalon keresztül - ez okozta nekem az első nagy fejtörést - mondja, hogy kivéve a gyevi bíró. Tetszenek látni: "a kormány felhatalmazást kap, hogy", "a miniszter felhatalmazást kap, hogy", ezt 8 oldalon keresztül mondja, tehát a lényeg oda van mentve, és megint nem látjuk azt, hogy hogyan fog a végrehajtás megvalósulni.

Nem tudom, mikor jártak oktatási intézményben, illetve más közalkalmazotti szférában, tudják-e, mennyi adminisztratív feladattal vannak jelen pillanatban is leterhelve az igazgatók és egyéb, magasabb vezetői beosztású emberek. Nem győzik gyártani az iratokat, és mindjárt kitérek rá, hogy milyenekről is beszélek.

A törvényben az szerepel, hogy a minősítés célja a közalkalmazott feladatai ellátásnak megítélése, az ezt befolyásoló ismeretek, képességek értékelése, szakmai fejlődésének elősegítése. Kedves képviselőtársaim, bizonyára látták ezt a minősítő lapot (Felmutat egy papírt.), ha ez alapján nekem valaki megmondja... Én korábban tíz évig pedagógus is voltam, azóta pedig hét évig egy munkaügyi kirendeltséget vezettem, tehát köztisztviselőként nekünk ez már megvolt annak idején, ilyet kellett csinálnunk - nagy bajban voltunk, amikor ezt a fajta minősítési lapot ki kellett töltenünk.

(10.50)

Erős aggályaim vannak azzal kapcsolatosan, hogy ez alapján a minősítési lap alapján meg tudom-e mondani. Ha jól emlékszem, annak idején Galilei azt mondta, hogy mérjünk mindent, ami mérhető, és tegyünk mérhetővé mindent, ami nem mérhető. Hát meglehetősen nehéz dolog a pedagógus és általában a közalkalmazott munkáját minősíteni, mérni. Szetey államtitkár úr annak idején - aki már nem államtitkár - szerette volna ide a parlament soraiba meg a közszférába behozni azt a gondolkodásmódot, ami egyébként a versenyszférában jól működik, de annak idején elmondtuk, hogy ez a közalkalmazotti és köztisztviselői szférában nem fog működni. Nem hitte el. Úgy tűnik, nekünk van igazunk, mert mi még mindig itt ülünk a helyünkön.

Finanszírozással kapcsolatban: ha kiválóan alkalmas minősítést kap kollégám, mert megfelelő, nagyon jó munkát végez, akkor mi újság a finanszírozási oldalon? Kedves képviselőtársaim, amikor köztisztviselőként ott ültem, elő volt írva, hogy hány százalék lehet alkalmas. 10 százalék, több nem. Akkor döntsd el! Akkor miért hozzuk ezt be? Vagy komolyan tudjuk venni, ha pedig nem tudjuk, akkor ne foglalkozzunk a minősítéssel.

Azt tudjuk, hogy a prémiumévek program mennyire nem sikeres. Vajon attól a módosítástól, ami itt bent van, sikeresebb lesz-e a program? Ebbe most nem megyek mélyebben bele.

Összeférhetetlenség: ahogy érzékeltem az új szabályokat, nagyon sok eleme a köztisztviselői szférából jön át a közalkalmazotti szférába. Ez egy érdekes megközelítés. És hol féket húz, tehát hol erősebb megszorítást ad a közalkalmazottnál, mint a köztisztviselőnél, hol pedig kevésbé erőset. Gondolok itt a hozzátartozóval való összeférhetetlenségi viszony területére. Csak nagyon halkan, zárójelben jegyezném meg, hogy az a fajta összeférhetetlenség, ami egy települési önkormányzatnál van, hogy az iskolaigazgató ott ül bent az önkormányzat képviselő-testületében, ezekhez képest százszor nagyobb - és akkor bezártam a zárójelet.

Úgy gondoljuk, a törvényjavaslat sok helyen nem kellően átgondolt, és a szabályozások nincsenek összhangban, hiányos, érthetetlen és sok helyen értelmezhetetlen is. De hogy konkrétat mondjak, mert ezt a véleményem szeretném alátámasztani: a 2. § szerint pályázat kiírása nélkül is betölthető a munkakör, ha 90 nap alatt kétszer kiírt pályázat eredménytelen volt. Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük meg, hogy működhet ez a gyakorlatban. Úgy, hogy megvan a fix emberem a posztra, kiírok két pályázatot, ami sajnos eredménytelen. Az eredménytelenség egyébként nemcsak attól függ, hogy a megfelelő végzettsége megvan-e, hanem kötelező lesz vezetői programot is adnia. Ott már egy szubjektív elem azonnal belép. Hát nem volt megfelelő a vezetői program! Zárójelben jegyzem meg: hogy lehet a 90 napot teljesíteni, kétszer kiírni 90 nap alatt a pályázatot!? Tessék utánaszámolni! Mert ha betartom a szabályokat, 30 plusz 21 plusz 60 napot jelent egy pályázat. Akkor itt valami nem stimmel. Szeretném, ha ezt alaposan megvizsgálnák. De nem az a problémám, hogy kétszer ki lehet-e írni vagy sem, hanem az, amit az elején mondtam.

A 2. § 20/A. (6) bekezdése szerint háromtagú bizottság jön létre, amelyik eldönti a magasabb vezető beosztású ember szakmai alkalmasságát. Nem lehet a háromtagú bizottság tagja az, aki a munkáltatói jogkört gyakorolja. Egy kistelepülésben gondolkozzunk: önkormányzati képviselő lehet, ezenkívül senki. Kik lesznek ezek a bizottságok, tisztelt képviselőtársaim? Jönnek majd a szakértők a megyeközpontból meg innen-onnan, és három szakértő majd megmondja? De a súlyosabb kérdés ezzel kapcsolatban, hogy az ő véleményük mennyire meghatározó. Kötelező figyelembe venni vagy csak mondott valamit? Mert ebből nem derül ki. Ha meg nem kötelező figyelembe venni, akkor minek bizottságozunk? Miért van szükség erre a nem tudom kikből álló háromtagú bizottságra?

A 4. § rendelkezik a gyakornok és a szakmai segítő feladatairól. Megmondom őszintén - de ezt inkább saját véleményként mondom -, én ezt az egész gyakornoki idő témáját nem tartom megfelelőnek és alkalmasnak arra, amire kitalálták. Ebből az derül ki, hogy még egy ember belép a körbe a szakmai vezető mellé, esetleg egy szakmai segítő is lesz, aki lehet ugyanaz, de lehet egy harmadik személy is, s akkor majd az ellenőr ellenőrzi az ellenőrt, az meg majd az ő ellenőrét ellenőrzi. S akkor szépen sorban jövünk, mindenki vizsgál mindenkit. Szeretném, ha az idézet visszacsengene a fülükbe, annak az első mondatáról beszélek. Ha nem arról van szó, hogy megbízunk egymásban, ha nem mindig azt látjuk, hogy a központban az ember van, akkor leszabályozhatjuk mindenféle módon, de nincs az a jogszabály, amit jól végre lehetne hajtani.

A 14. § azt mondja, hogy a kinevezett magasabb vezető a munkaidő beosztását, valamint a pihenő igénybevételét maga állapítja meg, az indoklás szerint azért, mert nincs olyan személy, aki ezt számukra meghatározhatná. Még a magasabb vezetőnél se igazán értem, de a helyettesénél meg végképp nem értem. A magasabb vezető a helyettesének nem főnöke? Ha meg felettese, akkor miért nem írhatja elő?

A 21. § szerint a garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapításánál különbséget lehet majd tenni az újonnan felvett és a már foglalkoztatott közalkalmazottak között. Ez egy életveszélyes mondat, és maga a törvény is, amely erről szól. Arra hivatkozik, hogy azért van erre szükség, mert majd a versenyszférából odacsábítjuk a nagy tudással, nagy tapasztalattal rendelkezőket, és hogy ne zárjuk ki őket. Nagyon üdvözítő lenne, ha Magyarországon ez lenne a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, és nem az, hogy ott állnak sorban a diplomás munkanélküliek, főleg ott, ahonnan én is jövök - a Beregben meg a kistelepüléseken -, alig várják, hogy valamilyen munkalehetőségük legyen. Itt nem arról van szó, hogy dúskálnak a munkalehetőségekben, hanem örülni fognak egy állásajánlatnak. Gondolják el, milyen feszültséget fog okozni, ha odaveszem és 40-50 ezer forinttal magasabb fizetése van, mint annak, aki ugyanazt a munkát végzi, majd egy év múlva minősítem, és ha akkor nem alkalmas vagy kevésbé alkalmas minősítést kap, akkor vissza lehet szedni. Véleményem szerint ez sem életszerű és nem támogatható.

A 22. § indoklása a Kjt. 66. §-ára hivatkozik, amely a vezetői munkakörben foglalkoztatottakra vonatkozó önálló illetményrendszert vezet be. Az indoklási rész szerint azért, mert a magasabb vezetők nem működnek közvetlenül közre az intézmény szakmai feladatainak ellátásában. Hát akkor mit csinálnak? - tisztelettel kérdezem. A pályázatban az van, hogy az intézmény magasabb vezetőjének megfelelő szakirányú egyetemi végzettsége, legalább ötéves szakmai gyakorlata legyen - ugye emlékszünk rá -, most meg azt mondja, hogy ő szakmai szempontból nem vezetője az intézménynek. Hát akkor mije, képviselőtársaim?

A 30. § lehetőséget biztosít arra, hogy törvény korlátozza az önkormányzatokkal jogviszonyban állók esetében a képviselő-testület munkáltatói jogait. Ez egy nagyon érdekes mondat, ide csak úgy be van szúrva, de gondoljunk csak bele, ez arról fog szólni, hogy kiveszi a képviselő-testület kezéből a lehetőséget a felmentésre, a megbízásra s a többi. Nincs elég bajuk még az önkormányzatoknak, képviselőtársaim? Még ez is!

Simon Miklós képviselőtársam már említette a 29. §-t, amelyben a gondatlan, illetve a szándékos károkozásról van szó. Tessék elolvasni alaposan! Azt mondja, hogy szándékos károkozás esetében legalább hathavi, gondatlan károkozás esetében pedig teljes mértékben. Ez jogi nonszensz! Ez arról szól, hogy jobban járok, ha szándékosan okozok kárt, mert akkor csak hathavi, ha viszont gondatlanul, akkor a teljes kárért felelősséget kell vállalnom.

Mindent egybevetve, képviselőtársaim, mi úgy gondoljuk, ez a törvény nem alkalmas arra, hogy általános vitára bocsássuk. Remélem, elég érvet soroltam fel arra, miért is gondoljuk, hogy miért nem alkalmas ez a törvény.

(11.00)

Arra szeretném felhívni a figyelmüket, miközben fontos dolgokról vitatkozunk, mert ezek is fontos dolgok, de aközben azért a lényeg arról szól, tehát minősítésről, kártérítési felelősségről meg egyébről, egyébként pedig arról szól, hogy kisiskolák zárnak be, és pedagógus-álláshelyek szűnnek meg garmadával. Erről beszéljünk, tisztelt képviselőtársaim! Itt van a lényeg! Majd amikor ezt rendbetettük, akkor beszélhetünk arról, hogy milyen egyéb jogszabályokban kell rögzíteni a közalkalmazottak, illetve a Kjt. hatálya alá tartozók jogi szabályozását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu