DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian jól tudjuk, és jól ismerjük, hogy a magyar nép méltán lehet büszke a Kárpát-medence egészéhez vagy egy-egy tájegységéhez kötődő, több száz éves történelmi múlttal rendelkező hagyományaira, szokásaira, kultúrájára. A Kárpát-medence magyarlakta vidékein számtalan érték halmozódott fel, amelyek szellemi vagy éppen élelmiszer-ipari termékként mind ez idáig túlélték a változó világ nehézségeit.

(18.40)

Ezen értékek - melyek egyedien és egyedülállóan magyar különlegességek, azaz hungarikumok, hiszen erre más definíciót nem tudnánk mondani - számbavétele és megőrzése a mai felgyorsult, globalizálódó életünkben különösen fontossá vált. A hungarikumok magyarságra jellemző mivoltukkal, különlegességükkel, minőségükkel, úgy vélem, jelentősen öregbíthetik hírnevünket, növelhetik megbecsülésünket az Európai Unióban és szerte a világban.

Magyarország számára, tisztelt Országgyűlés, az Európai Unió tagjaként különösen fontos, hogy az Európai Unió úgynevezett Euroterroirs programja által nyújtotta lehetőségekkel élve minél több magyar termék elnevezése élvezhessen jogi oltalmat, előállításuk, értékesítésük pedig anyagi támogatást az Európai Uniótól. Magyarország igen gazdag kulturális értékekben, hagyományaiból, szokásaiból adódóan több százra tehető azon termékek száma, amelyek jogosan kerülhetnek be az Európai Unió termékgyűjteményébe.

Engedjék meg, hogy néhányat ezek közül megemlítsek. Többek között talán az ágyaspálinka mindannyiunk számára ismert, nemrégen fogadtuk el a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló törvényt; vagy a birsalmasajt, amely 1395-től került följegyzésre magyar területeken; vagy a kecskeméti kajszibaracklekvár mint a gyümölcs egy fontos tartósítási eljárásaként elkészült, ízletes lekvár; vagy Réthy Béla találmánya, a pemetefű-cukorka; vagy a kalocsai fűszerpaprika-őrlemény, amelyről régi korok feljegyzései, többek között a XVIII. századi bátaszéki Ubaldus kapucinus páter leírása szól, amely a következőket tartalmazta: hun-tatár eredetű lakosai kiválóan mutatják a magyar természetet, ételük valami vörös bestia, s úgy hívják, hogy paprika, hanem csíp, mint az ördög - mondta Ubaldus kapucinus páter akkoriban, a XVIII. században a kalocsai fűszerpaprika-őrleményről.

De folytathatnánk a sort a csabai kolbásszal, a disznósajttal, a Pick téliszalámival vagy a kecskeméti barackpálinkával, amelynek szintén van egy érdekes megörökített, hiteles feljegyzése. Amikor VIII. Edward angol trónörökös a XX. század elején Magyarországon tett látogatást, azt az elismerő véleményt fogalmazta meg a barackpálinkánkat megkóstolva, hogy szódával jobb, mint a whisky, teában jobb, mint a rum. Azt hiszem, hogy egy angoltól ez kiváló dicséret volt a kecskeméti barackpálinka irányába is, és komoly elismerést jelentett ez akkor is és ma is.

Továbblépve talán a rétest említeném, a tepertős pogácsát, a tarhonyát, a csécsi szalonnát, a csigatésztát, amely szintén egyedülállóan magyar termék, a Rákóczi-túróst, a rigójancsit, a konyakos meggyet, a szaloncukrot, amelyet Jókai Mór "szalonczukkedlinek" nevezett. Dobos József találmánya volt a szaloncukor, és csak Magyarországon, a Kárpát-medencében terjedt el különlegességként, egyediségként. Vagy Dreher Antal találmánya, de nem a sör, hanem a Negro-cukorka, szintén ebbe a körbe tartozhat bele. De ide tartozik a halasi csipke, a Zsolnay-porcelán, a kürtőskalács - amely székely testvéreink találmánya -, a Rubik-kocka, amely egy más természetű termék, nem élelmiszer-ipari termék, hanem egy szellemi munka eredménye. Gondolnák-e, tisztelt képviselőtársaim, hogy több mint 300 millió ember vásárolta meg a világon ezt a magyar találmányt, a Rubik-kockát, ami óriási érdem és óriási eredmény? A Béres-csepp, a Kodály-módszer - és azt hiszem, hosszasan folytathatnánk a sort, több százra tehető ezen termékek száma.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium részéről 1998-ban ugyan elindult egy gyűjtőmunka a "Hagyományok, ízek, régiók" program keretében, azonban ez a gyűjtőmunka nem terjedt ki a Kárpát-medence magyarlakta vidékeire. A fejlett nyugat-európai országokban és hazánkban is élénkülő fogyasztás mutatkozik a hagyományos és tájjellegű élelmiszer-ipari termékek iránt, de a magyarlakta vidékek fenntartható fejlesztése, a minőségi élelmiszerek előállítása érdekében állami vagy európai uniós támogatások nélkül, úgy vélem, mindez teljesíthetetlenné válhat.

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a hungarikumok nem csupán a mi büszkeségeink, Európának és a világnak is tartozunk azzal, hogy megőrizzük őket, mert pótolhatatlan értéket képviselnek, nemzeti örökségünk részét képezik. A hungarikumoknak mint nemzeti közösségünk eredményeinek jelentőségük van az oktatásban, a nevelésben, az ismeretterjesztésben, mert segítenek megőrizni nemzeti örökségünket, identitásunkat, karakterünket, nem beszélve idegenforgalmi jelentőségükről, hiszen az országunkról alkotott kép általuk is tovább gazdagítható.

Magyarországon eddig 11 mezőgazdasági termék és élelmiszer földrajzi árujelzőjét lajstromozta a Magyar Szabadalmi Hivatal a nemzeti eredetvédelmi rendszerben, azonban az 510/2006/EK, tehát európai közösségi rendelet alapján közösségi oltalom alatt mindössze egy magyar termék, a húsipari termékek kategóriájában a Pick szalámi található. Van tehát még bőven tennivaló.

Az Euroterroirs programban vannak, akik eredményesebben vesznek részt, hiszen az európai termékgyűjteménybe ez idáig 5400 különféle terméket vettek föl, amelyek közül 2300 Franciaországból származik. Tudjuk a bekerüléshez szükséges feltételeket is, és én úgy érzem, hogy eleget is tudunk ennek tenni. Engedjék meg, hogy fölsoroljam, hogy milyen feltételek vannak: a termék története - dokumentálható történelmi múlttal kell tehát rendelkezzen az adott termék -, legalább kétgenerációs, azaz 50 éves ismertség szükségeltetik, hogy bekerüljön az Európai Unió termékjegyzékébe egy adott termék. De szükséges az előállítás hagyományosságára való utalás is, az adott tájegységhez való kötődés, amely lehet egy település vagy egy régió is, a termékhez kötődő tudásanyag, az adott tájegységben való széles körű ismertség, az előállítás és forgalmazás megléte - tehát ma is létező terméknek kell lennie -, és szakmailag megalapozott, történetileg hiteles termékleírásra van szükség ahhoz, hogy ezek a termékek európai uniós védelmet és jogi oltalmat élvezhessenek.

Az Európai Unió piaca az egyik legnagyobb fizetőképes kereslettel rendelkező piac, ezt mindannyian jól tudjuk. A hatalmas kínálatban egy fontos kitörési pont lehet az áruk megkülönböztetett minőségének a hangsúlyozása. Úgy vélem, Magyarország számára ez az egyetlen esély, hogy ne tűnjenek el az adott termékeink ebben a hatalmas kínálati tömegben.

A fogyasztói magatartást mérő piackutató cégek előrejelzései szerint egyre inkább nő az igény a természetes alapanyagokat felhasználó, a termék származását igazolni tudó, tartósítószerektől és mesterséges anyagoktól mentes termékek iránt. Az európai fejlődési modellek egyik sikeres útja a kézműves kisüzemi és kisipari tradíciók újjáélesztésében, valamint a régiók és a vidék megtartóerejének növelésében rejlik. A minőségi magyar termékeknek akkor van esélyük az Európai Unió óriási és a mezőgazdaságban érdekelt országok egyre kiélezettebb versenyének forgatagában, ha a többi terméktől megkülönböztethetővé válnak, különben eltűnnek a terméktömegben, és lemaradnak a piaci versenyben.

Úgy vélem, ebben komoly szerepe lehet a különböző tanúsítási védjegyrendszereknek, ugyanakkor ezen a hatalmas piacon a legnagyobb harc a fogyasztók fejében elfoglalt helyért zajlik. Ha a fogyasztó - márpedig a legtöbb uniós tagországban a fogyasztók tudatos igényekkel, minőséget elvárva vásárolnak - látja, hogy a termék különleges és jó minőségű, és mindez védjeggyel igazolt, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy azt a terméket fogja választani.

Az Európai Unió piacain való érvényesüléshez véleményem szerint arra kell törekednünk, hogy a hungarikumok bizonyos értelemben versenyelőnyökhöz jussanak, versenyelőnyöket szerezhessenek. Többek között a különleges klimatikus adottságokból, az apáról fiúra örökített tudásból, a minőségből, az egyediségből, az innovációból származhatnak ezek a versenyelőnyök.

A hungarikumok megismertetése, elfogadtatása, értékesítése, azt hiszem, csak egy egységes, integrált marketingstratégiával képzelhető el, amelyben, úgy vélem, jelentős szerepet kell kapjon a tudatos állami szerepvállalás is.

Végezetül pedig azzal zárnám, hogy ne feledjük gróf Széchenyi István gondolatát, amely úgy szól, hogy csak addig él egy nemzet, amíg van hagyománya.

(18.50)

Ezért arra szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét, hogy a hungarikumainkra nemzeti kincsként vigyázzunk. Ezért arra kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a hungarikumok védelméről szóló országgyűlési határozati javaslatunkat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu