KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A piaci szereplők egymással kötött versenykorlátozó megállapodásának - leánykori nevén a kartellnek - a célja, hogy részvevői korlátozzák vagy megszüntessék a versenyt vagy annak bizonyos elemeit, és ezzel párhuzamosan egy általuk meghatározott feltételrendszer szerint működjenek együtt. Ennek során egy piaci, gazdasági szektor, szélsőséges esetben akár valamennyi vállalkozás a saját érdekeire tekintettel megállapodásokon vagy összehangolt cselekvésen keresztül korlátozza a verseny intézményét. Ennek a körbenyeretésnek egyértelmű vesztesei a fogyasztók, a megrendelők, a pályáztatók lesznek. Az elmúlt években napvilágra került konkrét esetekből - több autópálya-tender, fővárosi útfelújítási tender - ma már nagyon sokan ismerik a kartell kifejezést, és sokan annak pontos tartalmával is tisztában vannak.

A Gazdasági Versenyhivatal az elmúlt években úttörő szerepet játszott abban, hogy a kartellek elleni hazai fellépés komoly lendületet kapjon. A Magyar Demokrata Fórum hosszú ideje hangoztatja, hogy a közbeszerzések és a nagy állami beruházások során a két legnagyobb veszélyforrás egyrészt a korrupciós cselekmények megjelenése, másrészt a kartellek létrejötte, illetve - mint azt a törvényjavaslat is elismeri - a két tényező összefonódása.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2002 óta az MDF folyamatosan szóvá tette és felhívta a figyelmet arra a gyakorlatra, hogy folyik a közpénzek széthordása, amihez a nagy állami beruházásokat használják fel kartellegyezségeken vagy más korrupciós folyamatokon keresztül. Az MDF képviselői az előző ciklusban legalább egy tucat alkalommal tették szóvá itt a parlamentben ezt a kérdést napirend előtt, interpellációként miniszterelnök úrnak, elődjének, gazdasági és pénzügyminisztereiknek. Időről időre elmondtuk, hogy amit korábban sokan, köztük rendre vezető kormánypárti politikusok szóbeszédnek, pletykának minősítettek, az igaz, valóban súlyos visszaélések folynak a közpénzekkel megvalósuló magyarországi nagyberuházások és útépítések körül.

Néhány példa a kormányoldal reakcióiból. Dióssy Gábor államtitkár úr azt válaszolta, hogy "sanda gyanúsítgatásokkal nem tudunk előrébb jutni". Szanyi Tibor akkori államtitkár úr válasza: "Én értem ezeket a szavakat, de nem értem a mögötte lévő konkrét tartalmat. Amikor az ember valamilyen visszásságra utal, ezt persze lehet mondani általánosságban, csak ez így megfoghatatlan. Én is olvasok újságot, valamennyien tesszük ezt, halljuk a mendemondákat." Úgy gondolom, ezek az idézetek önmagukért beszélnek.

(17.20)

Tisztelt Országgyűlés! Annak idején több konkrét javaslat is elhangzott a részünkről, ennek köszönhetően ma már börtönévek is járhatnak a kartellezésért. Több éven keresztül hangsúlyoztuk a büntetőjogi szankcionálás fontosságát, amelynek eredményeként 2005-ben megszületett az erre vonatkozó szabályozás. Mivel a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozás 1988-ban jött létre Magyarországon, az ehhez kapcsolódó, a gazdasági folyamatokat ellenőrző rendszer azonban csak a '90-es évek első felében kezdett kialakulni. A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény is csak 1996-ban jött létre. Mindez azt jelentette, hogy a piacra lépés és a piaci lét már viszonylag korán szabályozást nyert, míg a piacszerzés, a piacon való működés hosszú ideig szabályozatlan volt. A természetes gazdasági fejlődés és a fennálló szabályozatlanság kölcsönhatásaként a piaci szereplők, a vállalkozások a '90-es évek második felére megerősödtek. A megerősödés magával hozta, hogy érdekviszonyaik egyre inkább kiterjedtek a piaci folyamatok befolyásolására.

Úgy gondoljuk, hogy a tisztességes verseny kizárása egyfajta káros prejudikálás, amely mögött a monopolhelyzet kialakítása húzódik meg. Prejudikál, mivel kizárja a döntéshozó mérlegelését, kész helyzet elé állítja. Az egyeztetett árak és feltételek mentén létrejövő ügyletben nem a kiíró hoz döntést, hanem a pályázók a saját érdekeik és feltételeik szerint. A gazdasági monopóliumok kialakulása nem lehet az állam érdeke, különösen akkor nem, ha közpénzről van szó, mivel ebben az esetben az állam a fogyasztó, a túlfizetett beruházásokkal, az előnytelen feltételekkel őt károsítják meg, rajta keresztül pedig az adófizetőket. A veszélyeztetett érték pedig a piac szabályai, a piac demokráciája, amelynek védelme fontos állami feladat. A Magyar Demokrata Fórum meggyőződése, hogy a Magyar Köztársaságban nemcsak a politikai demokráciát, de piaci demokráciát is biztosítani kell.

Az elmúlt években számos korábban megindult kartellügy jogerősen is lezárult. Erre tekintettel egy újabb kérdés merül fel, hogyan lehet a kartell során okozott kárt érvényesíteni. Konkrétan az autópálya-kartell ügyében a bíróság első- és másodfokon is helyben hagyta a Gazdasági Versenyhivatal korábbi döntését, ennek megfelelően a 7 milliárdos versenyfelügyeleti bírság jogerőre emelkedett. A Fővárosi Ítélőtábla 2007. augusztus 29-i ítéletében kiemelte, hogy a Gazdasági Versenyhivatal határozatában megjelölt iratok egyértelműen alátámasztják a jogsértést, és alaptalan a vállalkozások hivatkozása, hogy ezen iratoknak és a vállalkozások magatartásának más, a jogsértésen túlmenő, ésszerű magyarázata lenne.

A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletének a Gazdasági Versenyhivatal szerint több szempontból is rendkívüli jelentősége volt. Egyrészt életbe léphet a közbeszerzésekről szóló törvényben található rendelkezés, amely szerint az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban előírhatja, hogy az eljárásban nem lehetnek ajánlattevők vagy a közbeszerzés értékének 10 százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók az ítélet tárgyát képező jogsértésben érintett vállalkozások. Másrészt nagyobb esélye van a pályázatot kiíró állami tulajdonú vállalatnak az általa esetlegesen indított kártérítési perben a kartellmagatartásból eredő kár megtéríttetésére.

Ebben a kérdésben is hosszú ideig érveltünk a kormánnyal szemben, amely nem tudta vagy nem akarta felismerni, hogy ebben a kérdésben mi a felelőssége. A korábbi gazdasági és közlekedési miniszter, dr. Kákosy Csaba egy kérdésre adott válasza azonban, úgy tűnik, megnyugtatónak tekinthető, mivel a magyar állam megindította a pereket a kartellező vállalatokkal szemben, így van esély a több tíz milliárdot kitevő kár megtérülésére. Örömmel látjuk, hogy a törvényjavaslat is éppen ebben a kérdésben próbál előrelépni és megnyugtatóan szabályozni a kartellezőkkel szembeni magánjogi jogérvényesítést. Reméljük, hogy ebben a folyamatban nem ez a törvényjavaslat lesz utolsó lépés, hanem további javaslatok is születnek, hiszen van még tennivaló.

Tisztelt Országgyűlés! Azt is számtalanszor felvetettük, hogy a kormány miért nem vizsgálja a közbeszerzések esetében a kiírók felelősségét. A válasz mind a mai napig rendre az volt, hogy meg kell várni a jogerős ítéleteket. Úgy gondoljuk, hogy a jogerős ítélet a legjelentősebb ügyben már megszületett, ugyanakkor elkerülhetetlennek tartjuk, hogy amennyiben egy közbeszerzéssel kapcsolatos kartellügyben a Gazdasági Versenyhivatal lezár egy vizsgálatot, és elmarasztaló döntést hoz, akkor a kormány azonnal vizsgálja ki, hogy a kiírók közrejátszottak-e, segítették-e a kartell létrejöttét. Minden esetben joggal vetődik fel a kérdés, a döntéshozók az állami vagyon és a közpénzek jó gazdájaként jártak-e el akkor, ha a pályázók végül az államot megkárosították.

A kérdés ma is aktuális: miért nem szúrt szemet ez a korábbi kartellegyezség a Gazdasági Minisztériumnak, valamint a felügyelete alá tartozó Nemzeti Autópálya Rt.-nek és az Állami Autópálya Kezelő Rt.-nek? Vajon a minisztérium és a kormány a jó gazda gondosságával használta-e fel és ellenőrizte az autópálya-építésekre szánt költségvetési pénzeket? Aligha, tisztelt képviselőtársaim. Ezért tartjuk fontosnak, hogy ez a törvényjavaslat kartellügyben egy folyamatnak csak egy állomása legyen, és alkossunk hathatós, egyúttal visszatartó intézkedéseket a közpénzekkel gazdálkodók, a pályázatkiírók esetleges felelősségének vizsgálatára is.

Tisztelt Országgyűlés! A Gazdasági Versenyhivatal egy tavalyi, "Fellépés a kartellekkel szemben - Miért és hogyan?" című konferenciáján Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr a következőket mondta: "A felmérések szerint 2000 óta a Magyarországon kartellező cégek 10-45 százalékkal magasabb áron valósították meg a beruházásokat, és ezzel mintegy 100 milliárd forinttal rövidítették meg a központi költségvetést." Kóka János korábbi miniszter úr pedig ugyancsak egy konferencián már rálicitált erre, amikor a következőket mondta: "A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium partner abban, hogy a Gazdasági Versenyhivatal eredményesebben léphessen fel a kartellek ellen, mert így csupán az autópálya-építéseknél százmilliárd forintokat lehetne megtakarítani az adófizetők pénzéből. A kartellek áremelő hatását nemzetközi szinten 10-45 százalékra becsülik. Magyarország ennek felső határán áll."

Úgy gondoljuk, hogy óvatos becslés ez a miniszter úr részéről, a valóság ennek a többszöröse lehet. Kóka elnök úr közelebb áll a valós mértékhez. Ha azonban a miniszterelnök úr is tisztában van ezzel a kérdéssel, sőt nyíltan vállalja, akkor az különösen sajnálatos, hogy a kormányoldal tisztelt és az előbbiekben idézett képviselői négy évig elbagatellizálták ezt a kérdést. Pedig a Versenyhivatal sorban szállította az ügyeket százmilliós, nem egy esetben többmilliárdos bírságokat megállapítva. Azt a százmilliárd forintot, amiről miniszterelnök úr, Kóka elnök úr beszélt, a tisztelt kormánypárti képviselők, miniszterek és államtitkárok orra elől hordták ki az államkasszából a kartellező cégek. Ha a pályázatkiírók nem tudtak róla, akkor a hozzáértésükkel van baj, ha pedig tudtak róla, az a nagyobbik baj, mert akkor ők is benne voltak ebben a tisztességtelen játékban. A miniszterelnök úr által is elismert, legalább százmilliárdos mértékű állami vagyonvesztés történt, ezért úgy gondoljuk, hogy egy következő lépésben mielőbb lehetővé kell tenni, hogy a pályázatkiírók felelőssége is vizsgálható legyen.

Tisztelt Országgyűlés! A másik fontos kérdés pedig a közbeszerzésekkel függ össze. Meggyőződésünk, hogy kötelező jelleggel kell kimondani, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban írja elő, hogy az eljárásban nem lehetnek ajánlattevők vagy a közbeszerzés értékének 10 százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók jogsértésben érintett vállalkozásai. Úgy gondoljuk tehát, hogy ebben a két kérdésben - azaz a kiírók felelőssége és a jogsértő cégek kötelező kizárása a közbeszerzésből - további lépésekre van szükség. Ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórum támogatja a kartellek elleni hatékonyabb fellépést, a hatékonyabb szankciórendszer létrejöttét és a Gazdasági Versenyhivatal működésének erősítését. Ezért elfogadásra javasoljuk a tervezett módosítást.

Köszönöm figyelmüket.

(17.30)

Forrás: parlament.hu