SZABÓ VILMOS, a külügyi és határon túli magyarok bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! A külügyi bizottság mai ülésén tárgyalta a határozati javaslat általános vitára való alkalmasságát, és nem találta alkalmasnak általános vitára.

Nem történt meg az a csoda, amit itt az előző napirendi pont során a Simicskó István képviselőtársunk által előterjesztett témában több képviselőtársam is elmondott, vagyis hogy széles körű egyeztetés alapján konszenzus alakult ki, egyetértés alakult ki a kérdésben.

Azt gondoljuk, és azt vallom, hogy kialakulhatott volna ez az egyetértés, hiszen egyöntetűen valljuk, és egyöntetűen mi is azt valljuk, hogy az emberi jogoknak, kisebbségi jogoknak, ezen belül a vallási véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülnie kell. Mindaz, ami Tibetben történt az elmúlt időszakban, különösen az ellen fel kell emelni a szavunkat, hogy az erőszaktól való tartózkodásra szólítjuk fel valamennyi érintettet. Támogatjuk a tibeti kérdés tárgyalásos rendezését, a dalai láma és a pekingi vezetés, illetve képviselőik közötti érdemi párbeszéd folytatását. Részt veszünk aktívan az Európai Unió legkülönfélébb tárgyalási formáiban. Kétoldalú alapon, ahogy azt államtitkár asszony elmondotta, folyamatosan az emberi jogok kérdésében tárgyalunk, és elmondjuk az álláspontunkat a kínai megfelelő szintű vezetésnek.

Őszintén sajnálatosnak tartjuk és tartom, hogy az a lehetőség, amely adódhatott volna abból, hogy előzetesen egyeztetünk a Külügyminisztérium ötpárti egyeztetésre felajánlott lehetőségét kihasználva, elkerülhető lett volna, hogy mind formailag, mind tartalmilag, mind időzítés szempontjából egy igen nehéz és kínos helyzetet tudunk előállítani.

Nem akarom megismételni mindazt, amit államtitkár asszony elmondott. Egy dolgot még hozzátennék a tartalmi részhez. Az előterjesztés még ebben a formájában is tartalmazza az Európai Parlament 2000-es határozatára való hivatkozást, amely a tibeti kormány elismerését, a dalai láma által vezetett kormány elismerését veti fel és szorgalmazza. Ez nem is csak finoman és áttételesen kérdőjelezi meg az "egy Kína" elvvel kapcsolatban a magyar álláspont megváltozását. Azt gondolom, hogy azon túl, ami itt elhangzott, ez egy nagyon súlyos és nagyon érzékeny kérdés.

De nyilvánvalóan az időzítés mindazok miatt, amit államtitkár asszony elmondott, szintén rossz most, ebben különösen is a földrengés okozta károk és tragédia miatt elrendelt háromnapos nemzeti gyász, de az a része is, hogy elindultak a tárgyalások a dalai láma és a Kínai Népköztársaság kormánya között, szintén ezt igazolják.

A harmadik rész, amely szerepel indokként az álláspontunk kialakításában, ez a nemzeti érdekeink érvényesítése, az tudniillik, hogy milyen hatással, milyen káros hatással, konkrét káros hatással lehet a kétoldalú kapcsolatainkra egy elfogadott és elfogadandó határozat, gazdasági kapcsolatainkra. Versenyhátrányt okozhat számunkra mindaz, ami ebből következik, és ennek a jeleiről már az államtitkár asszony itt említést tett.

Azt gondolom, hogy még ma se lenne késő azt mondani, hogy együttesen fogalmazzuk meg, hogy állítsuk meg ennek a határozati javaslatnak a tárgyalását, kerüljön sor az ötpárti egyeztetésre és a további egyeztetésre, és későbbi időpontban folytassuk le és alakítsuk ki az álláspontot, tisztázzuk. Akkor létrejöhet az a konszenzus, amely fontos külpolitikai kérdésekben eddig is létre tudott jönni a parlamenti pártok között kormánypárti és ellenzéki oldalon, és nyilvánvalóan ma is létre tudna jönni. Azt hiszem, hogy ezzel a felelős döntéssel hozzájárulhatnánk ennek a most okozott vagy okozandó káros lépéssornak az elkerüléséhez.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Forrás: parlament.hu