DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném biztosítani Pettkó András képviselő urat arról, hogy most itt a miniszteri patkóban nem az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, hanem a kormányt képviselem, legalábbis megpróbálom legjobb tudásom szerint képviselni. Arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy legalábbis az én emlékeim szerint évtizedes hagyomány, hogy ezeknél a napirendeknél ez a tárca szokta a kormányt képviselni.

Úgy láttam, hogy főleg az utóbbi percekben, de lehet, hogy órákban lehet számolni, kicsit eltértünk az alapvető témától, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló megtárgyalásától, amit egyébként én nem tartok bajnak, mert nagyon fontos témák kerültek terítékre - ilyen örökzöld téma a kisebbségek parlamenti képviselete -, és talán nem véletlen, hogy a vita nagyrészt eltolódott a roma társadalom, a cigányság problémáinak megtárgyalására. Azért nem véletlen, mert részben a legnagyobb kisebbségi közösség Magyarországon létszámában, részben a legsúlyosabb problémákkal küzdő kisebbség. Valóban számos olyan probléma merült föl, amiről érdemes beszélni itt is, de talán más fórumokon is: az előítéletek, a szegregáció, a sajnos, az utóbbi időben nyíltan megjelenő rasszizmus, a szegénység, a munkanélküliség kérdése, amivel valóban foglalkozni kell. Nagyon sok gondolattal egyetértettem, de olyan gondolatok is voltak, amiről én úgy gondolom, hogy ma már talán nem a megoldást szolgálják, de a felvetés tisztességében, azt hiszem, nincsen okunk kételkedni. Ugyanakkor az én véleményem szerint elhangzott néhány olyan gondolat is a vitában, amelyek igaztalan vádakat fogalmaztak meg a kormánnyal, a kormányfővel szemben.

Engedjék meg, hogy néhány tényre hivatkozzam. Teleki képviselő úr ezek egy részéről beszélt már, a romatelepek felszámolásának programjáról többek között. Én is az előző hozzászólásomban beszéltem arról, hogy az elmúlt hét-nyolc évben hogy alakultak a reálbérek, hogy változtak meg azok a különbségek, amelyek az ország legszegényebb rétegei és a leggazdagabb rétegei között vannak, de lehetne itt hivatkozni arra, hogy melyik kormány milyen támogatáspolitikát folytatott. Emlékezzünk vissza arra, hogy neves szociológusok joggal nevezték a jobboldali kormány támogatáspolitikáját perverz elosztásnak, amikor éppen a legszegényebbektől vettek el azért, hogy a tehetősebbekhez odategyenek ebben az újraelosztásban.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy azok a törekvések, amelyeket a jelenlegi kormány megfogalmazott többek között a munka és tudás programjában, pont arra irányulnak, hogy az ország legelmaradottabb térségei részesülhessenek új munkalehetőségekből, és hogy a legrosszabb helyzetben lévő gyerekek oktatására tudjunk nagyobb összegeket fordítani, hogy azokat a pedagógusokat segítsük jobban, akik a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek képzésében vesznek részt. Nyilván ez is részben földrajzilag is meghatározott.

Most egy kicsit hadd beszéljek országgyűlési képviselőként is: én Csepelnek vagyok az országgyűlési képviselője, ott is számos roma és nem roma gyerek él olyan helyzetben, hogy nagyon nehéz az oktatásuk, nagyon sokat kell segíteni. Ezek, azt hiszem, egyébként közös feladataink, és meggyőződésem, hogy a kormány legjobb szándékai szerint ebbe az irányba kíván haladni a következő időszakban.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu