BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Három ponthoz, két témában szeretnék hozzászólni.

A 45. módosító javaslatban a törvényalkotó azt javasolja, hogy az ellenőrzött fél, a vállalkozó az ellenőrzés eredményéről ne kapjon írásos értesítést. Ez számomra több szempontból is aggályos. Egyrészt a bizottsági vitán a kormányzati értékelés elsősorban arról szólt, hogy ez jelentős adminisztratív költséget jelent. Ez volt a fő érve, ami kapcsán nyilvánvaló, hogy néhány darab A/4-es papír, illetve annak a postaköltsége nem jelenthet pluszköltséget.

Nagyon rossz üzenete van az ellenőrzött felé, ha egy negatív, tehát problémamentes ellenőrzésről ő nem kap papírt. Beszélve vállalkozókkal erről a javaslatról, reflexszerűen az a vélemény jutott eszükbe, hogy ha ma nem sikerült a hatóságnak problémát találni, akkor majd jönnek holnapután is meg azután is, és nyilván azért nem akarnak erről dokumentumot adni, hogy ne derülhessen fény az ő vegzálásukra.

Sajnálatos módon ma Magyarországon a hatósági ellenőrzést zömmel a vállalkozók az ő szekírozásuknak tudják be, és így értékelik. Nagyon remélem, hogy ez nem így van, vagy legalábbis nem így lesz.

Tehát a javaslatom az, hogy ezen ne spóroljon már a költségvetés, kapjon egy példányt erről a megállapításról is. Szeretném még hozzátenni, hogy talán közel lesz az az idő, amikor ennek még az ellenőrzött számára akár marketingértéke is lehet. Tehát egy tárgyaláson ő bizonyítani tudja, hogy őt rendszeresen ellenőrzik, és nála a termelés problémamentes, minden szabályt betart. Tehát ez a piacon mindenképpen egy bizalomerősítő dokumentum lehet; talán még fontosabb érv, mint az előző, hogy ezen nem kellene spórolnunk.

A 48. és az 50. módosító javaslatok: tulajdonképpen még nagyon be sem gyógyultak a sebek a madárinfluenza kapcsán, egy termelői csoportban - a víziszárnyas-termelőkről beszélek - sok vita támadt a kártalanítás körül, illetve menet közben a meghozott intézkedéseket is sokan túlzottnak tartották. De a közvélemény is ezzel általában egyetért, mint ahogy az európai uniós intézkedések körében - most nem kizárólag az állategészségügyről beszélek -, ha egy tagállam az Unióval egyetértésben intézkedést hoz annak érdekében, hogy a tagállam más termelőit megvédje, jelen esetben egy járványtól, akkor ennek a költségeit kizárólag nem lehet erre az egyébként is szerencsétlenül járt termelőre ráhárítani.

Most nem szeretnék abba a vitába belebonyolódni, hogy a kártérítés és a kárenyhítés között milyen különbség van, mert sajnálatos módon ez a törvényjavaslat ezt a kérdést nem taglalja. Ha ez a törvény kizárólag a jelen formájában marad életben a témával kapcsolatban, akkor a termelő köteles minden hatósági intézkedést eltűrni, és ennek az összes negatív következményét is. Tehát ezért próbálnám, illetve szeretném javasolni, hogy módosítsuk úgy a törvényt, hogy nem az inkriminált rész i) pontjától a q) pontjáig kap kártérítést a vállalkozó, hanem már a b) pontban felsorolt esetektől.

Ugyanehhez a témakörhöz tartozik az 55. módosító javaslat is, amihez egy kis előindoklást szeretnék adni. Talán nem sokan tudják, a jelenlévők közül sem, de a közvélemény talán egyáltalán nem, hogy a tevékenységtől való eltiltás mint egy intézkedési forma ügyében a magyar állam egy vállalkozóval szemben jogerősen pert vesztett. Tehát a tevékenységtől való eltiltást az intézkedés részének kell tekinteni, magyarul, kártérítést kell fizetnie. Ez már nem képezheti vita tárgyát, mert a Legfelsőbb Bíróság ezt a formát megítélte.

Most a törvényjavaslat ezt a bírósági ítéletet úgy próbálja áthidalni, megint csak a nem fizetés irányába, hogy beemeli... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen, majd folytatom.

Forrás: parlament.hu